Giovanni Boccaccio

Apja, Boccaccio di Cellino mint az egyik firenzei bankház utazó ügynöke Párizsban ismerkedett meg egy vagyontalan francia özveggyel, akinek tőle született a későbbi író – törvénytelen gyermekként – Certaldóban.

Apjánál nevelkedett Firenzében, féltestvéreivel együtt. (Apja egy másik nőt vett feleségül, nem az ő anyját.) Boccaccio Nápolyban tanult, s közben egy gazdag kereskedő feleségének lett ifjú szeretője, de Fiammetta – így nevezte kedvesét írásaiban – hamarosan kiadta az útját. Autodidakta módon képezte magát: megtanult latinul, görögül, megismerte az antik szerzőket.

Apja halála (1349) után visszatért Firenzébe. 1348 és 1353 között írta legfontosabb, az utókor csodálatát kiváltó művét, a Dekameront. Jó barátja volt a nála alig idősebb Petrarcának: levelezésük bensőséges viszonyra utal. Élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte. Tudós munkáit latinul írta, s ezekre volt a legbüszkébb, de írt még 16 allegorikus eklogát, két moralizáló életrajzgyűjteményt, s egy nagyméretű mitológiai magyarázatgyűjteményt.

Szegényen, anyagi gondok közt élt Certaldóban és Firenzében. Jellemző, hogy Petrarca 50 aranyat hagyott Boccaccióra végrendeletében azzal a megkötéssel, hogy bundát vegyen rajta. Nem sokkal élte túl nagy barátját; Certaldóban halt meg ősei házában, 1375. december 21-én.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

1919-ig

Igen szep historia, az Tancredvs kiraly leanyarol Gismundarol, és az Kiralynak titkos tanátsossáról Guisquardusról, kik között fel-bomolhatatlan szeretet lévén, halálra adták magokat: olasz nyelvböl az Bocatiusból deákra fordittatott Philipus Beroaldus által: magyar nyelvre penig fordittatott G. E. T. által Archiválva 2020. június 4-i dátummal a Wayback Machine-ben; Brewer Samuel, Lőcse, 1683
Bocatiusː Igen szép Tangredus historia, az király leányáról Gismundáról, és az Királynak titkos tanácsossáról Gisquardusról; átdolg.,

deákra ford. Philippus Beroaldus, ford. G. E. T.; Esler Márton, s.l. (uo.), 1737

Dekameron, vagy A száz elbeszélés; ford. Zempléni P. Gyula; Deubler, Budapest–Bécs, 1890
Válogatott elbeszélések a Dekameronból; ford., bev. Radó Antal; Lampel, Budapest, 1899 (Magyar könyvtár)
Giovanni Boccaccio Decameronja. Teljes fordítás életrajzzal, jegyzetekkel; ford., jegyz. Bokor János; Brassói Lapok Ny., Brassó, 1909
Boccaccio száz elbeszélése. 100 érdekes képpel; ford. Szász Károly; Rozsnyai, Budapest, 190?
A vészjel; in: Boudoir-idyllek; s. n., Budapest, 190? (Pikáns könyvtár)
Fiammetta; ford., bev. Cs, Papp József Franklin, Budapest, 1913 (Olcsó könyvtár)
Lisetta / Lizetta. Az eredeti szöveg és hű fordítása; ford. Honti Rezső; Lantos, Budapest, 1919 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár)

1920–1944

Dekameron, 1–5.; bev., ford. Balla Ignác; Kultúra, s.l., 1921–1922
Trattatello in laude di Dante azaz Dante dicsérete. Giovanni Villani Firenzei krónikájának Dante-rubrikája és a Boccaccio-féle Vita intera néhány fejezete; ford. bev., jegyz. Kaposy József; Kner, Gyoma, 1921 (Monumenta literarum) – hasonmásban: Magvető, 1982
Corbaccio vagy A szerelem labirintusa; ford. Komor Zoltán, Komor András; Világirodalom, Budapest, 1922 (Boccaccio válogatott munkái)
Dekameron, melyben hét bájos firenzei hölgy és három ifjú száz tarka mesét kötött a szerelem hervadhatatlan örökifjan virágzó csokrába; ford. Forró Pál, Szini Gyula; Nova, Budapest, 1926 (Szerelmes századok)
Dekameron, 1–3.; ford. R. Vay József [Révay József], versford. Radó Antal; Könyvkedvelők, Budapest, 1931
Boccaccio legszebb novellái; ford. R. Vay József [Révay József]; Az Est Lapok, Budapest, 1935 (Pesti Napló könyvek)
Dante élete; ford., bev. Füsi József; Róma, Budapest, 1943 (Olasz kincsek)
A férj feltámadása; ford. Takáts Ifigénia; Aurora, Budapest, 1943

1945 után

Dekameron vagy Szerelemre csábító könyv; ford. I. Regien; Anonymus Ny., Budapest, 1947
Dekameron. Válogatás; ford. Révay József, vál., bev., jegyz. Kardos Tibor; Szépirodalmi, Budapest, 1954 (A világirodalom klasszikusai)
Szaladin szultán barátsága. Mesék; ford. Révay József, átdolg. Mészöly Miklós; Móra, Budapest, 1957 (Kispajtások mesekönyve)
Dekameron, 1–2.; ford. Révay József, versford. Jékely Zoltán; Európa, Budapest, 1961
Boccaccio művei; szerk. Kardos Tibor, Rózsa Zoltán, ford. Jékely Zoltán et al., utószó, jegyz. Rózsa Zoltán; Helikon, Budapest, 1964 (Helikon klasszikusok)
Boccaccio száz elbeszélése. 1.; Kincses, Toronto, 196? (Kincses regények)
Corbaccio avagy A szerelem útvesztője; ford. Jékely Zoltán, jegyz. Rózsa Zoltán; Magyar Helikon–Európa, Budapest, 1968
Dante élete; bev., jegyz. Oláh Tibor, ford. Füsi József; Kriterion, Bukarest, 1986 (Téka)
Harmónia és életöröm. Válogatás Petrarca, Boccaccio és Chaucer műveiből; Interpopulart, Szentendre, 1993 (Populart füzetek)
A magyar decimeron. Mesélő sorok. Boccaccio Dekameronjának morzsái; összelopkodta Sinkó Gy. Imre, a rajzokat kapirgálta M. Kakuk Itti; B&T, Szeged, 1998 (Tisza hangja)
Dante, Petrarca, Boccaccio. A korareneszánsz irodalma. Általános és középiskolások számára; összeáll. Hamar Péter; Tóth Könyvkereskedés, Debrecen, 1998 (A világirodalom nagyjai)
Dekameron; ford. Szalkai Szőke Annamária; Librotrade, Budapest, 2001

Giovanni Boccaccio

Született	1313. június 16. ((Certaldo))
Elhunyt	1375. december 21. (62 évesen) Certaldo
Állampolgársága	Firenzei Köztársaság
Foglalkozása	novellaíró költő diplomata fordító életrajzíró mitográfus író
Halál oka	ödéma
Sírhelye	Santi Jacopo e Filippo

IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Boccaccio témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Giovanni Boccaccio

Élete

Művei

További művei

Magyarul

1919-ig

1920–1944

1945 után

Hangoskönyv

Jegyzetek

Források

További információk

Wikiwand - on