Grazi Egyetem

ausztriai egyetem From Wikipedia, the free encyclopedia

Grazi Egyetemmap
Remove ads

A Grazi Egyetem (hivatalosan Grazi Károly–Ferenc Egyetem, németül Karl-Franzens-Universität Graz,[1] röviden KFU vagy KFU Graz, latinul Carolo-Franciscea Universitas Graciensis) Stájerország legnagyobb egyeteme, a Bécsi Egyetem után pedig Ausztria második legrégibb egyeteme. Mai neve Károly osztrák főherceg és Ferenc osztrák császár nevéből származik. 1585. január 1-jén alapították, bár II. Rudolf császár alapító levelének bemutatása csak 1586. április 14-én történt meg.[2] Az egyetemi templom 1985 óta a Leechkirche.

Gyors adatok
Remove ads

Története

Thumb
A Grazi Egyetem alapító levele, II. Károly főhercegtől, 1585. január 1. Stájerországi Tartományi Levéltár I.Ö., Urk. 575. szám, 1585. I. 1,, Graz
Thumb
A Grazi Egyetem Jogi Karának valamint Társadalom- és Gazdaságtudományi Karának (ReSoWi) épülete
Thumb
Légi felvétel a kampuszról

Az egyetemet 1585. január 1-jen alapították, de II. Károly osztrák főherceg[3] csak 1586. április 14-én adta át a jogarral és pecséttel ellátott alapító levelet ünnepélyesen a jezsuita tartományfőnöknek és egyúttal az első rektornak, Heinrich Blyssem S.J. atyának (1526–1586) a gráci Szent Giles-plébániatemplomban, a mai grazi székesegyházban.[4] Az újonnan alapított egyetemet avégett adták át a jezsuitáknak, hogy minden társadalmi osztály elit oktatást kapjon.

Pápai és császári megerősítő levél pecsételte meg az egyetem szuverén létrejöttét. Ezek a dokumentumok garantálták az egyetem teljes autonómiáját, valamint különleges bírósági és adójogi kiváltságait. Az alapító eredetileg teljes egyetemet képzelt el négy karral, de kezdetben csak kettő volt belőle. A teológiai kar feladata egy új, megbízható papság kinevelése volt, a művészeti kar pedig a szabad művészetek (septem artes liberales) – a filozófiai tudományágak – oktatásával foglalkozott.[4]

A jezsuita rend 1773-as megszüntetése után az egyetemet az állam vette át, és a teológiai karon a szerzeteseket kivétel nélkül világi papok váltották fel.[5] A képzés célja a hű közalkalmazottak vonzása és csak a gyakorlatban használható tudás átadása volt. 1778-ban megalapították a jogi kart, majd 1782-ben II. József császár vezetésével az egyetemet líceummá alakították,[6] és létrehozták az orvosi-sebészeti fakultást.

Az egyetemet I. Ferenc császár újjáépíttette 1827-ben. Wilhelm von Humboldt 1848-as egyetemi reformja után az oktatás és a tanulás szabadságát magas fokú egyetemi autonómiával vezették be. Az egyetem így a tudomány hordozójává vált, a hallgatókat tanulmányaik során meg kellett ismertetni a tudományos kutatással („Oktatás a tudományon keresztül”). Ez az alapstruktúra – a nemzetiszocializmus 1938–1945 közötti időszakától eltekintve – lényegében 1975-ig fennmaradt.

Ausztria 1938-as Anschlussa után számos elbocsátás történt. Köztük volt a Nobel-díjas Otto Loewi, Victor Franz Hess és Erwin Schrödinger. 1941-ben az egyetemet Karl-Franzens-Reichsuniversität Graz, 1942-ben pedig Reichsuniversität Graz névre keresztelték.

Az 1975-ös egyetemi reform véget vetett a professzorok egyetemének, az összes testület a tudományos középszintű személyzettel és a hallgatók széles körű részvételével működött. Az 1993. évi egyetemi szervezeti törvény hatálybalépése – amely részleges autonómiát és részleges jogképességet biztosított – 2000. december 3-tól lehetővé tette, és folytatta ezt a fejlődést a teljes autonómia és a független jogi személyiség felé a 2002. évi egyetemi törvény keretein belül.

2017 elején vita alakult ki a kortárs történelem tanszékvezetőjének kinevezési eljárásában Helmut Konrad nyugdíjba vonulása után. Pieter M. Judson bíráló megjegyezte, hogy nem a legalkalmasabb jelentkezőket vették figyelembe, és tiltakozásul végül a bizottság lemondott. A „német kötélcsapatok” vagy a „tübingeni kör” vannak soron. Kritizálták azt is, hogy csak német és svájci pályázókat választottak, osztrákokat viszont nem. Míg Klaus Zeyringer figyelmeztetett a „néma kapcsolatra”, Klaus Hödl bírálta a kortárs történelem „elnémetesítésének” kurzusát a házban, és figyelmeztetett a kulturista érvekre, különösen a német jelentkezőkre.[7] A folyamatot, a jelöltek kiválasztását és a szakértők kinevezését más tudósok is bírálták. A különböző médiumok beszámoltak az esetről. Erre Neuper rektor így reagált: „Kötelesek vagyunk a professzori posztokat nemzetközi szinten meghirdetni. A kinevezéseket nem származás, hanem inkább képesítés alapján végzik."[8] A kinevezési folyamat megszakadt, mivel a felülvizsgálat azt mutatta, hogy „nem minden megfelelő pályázónak volt lehetősége csatlakozni a külső értékelési folyamat biztosítása”.[9]

Remove ads

Szervezeti felépítése

A 2002. évi egyetemi törvény 20. cikkelyének 4. bekezdésével összhangban hat karra oszlik:

Az önálló Orvostudományi Kart a 2002. évi egyetemi törvény hozta létre 2003 folyamán, amikor 2004. január 1-jétől megszakadt kapcsolata saját egyetemével, a grazi orvosi egyetemmel.

A Környezetvédelmi, Regionális és Neveléstudományi Kar létrehozásával a grazi egyetem 2007 októbere óta ismét hat karra oszlik.

Társadalmi szerepének megerősítése és interdiszciplináris intézményesítése érdekében létrejött az ún. „7. kar” a társadalom, a tudás és a kommunikáció központja.

2011-ben a Grazi Egyetem, a Grazi Orvostudományi Egyetem és a Grazi Műszaki Egyetem letették a szerves orvosi kutatás alapjait, s az elindított biotechnológia fejlesztések és orvosi alkalmazásokkal a BioTechMed-Graz kezdeményezte az együttműködést és hálózatépítést ezeken a területeken.

A NAWI Graz stratégiai együttműködése 2004 óta létezik a grazi Műszaki Egyetemmel, amelynek keretében a Természettudományi Kar nagy része együttműködik a Műszaki Egyetem kapcsolódó tanszékeivel a kutatás és az oktatás területén. Az első közös kémiai, molekuláris biológiai és földtudományi tanulmányok a 2006/2007-es téli félévben kezdődtek. Időközben a molekuláris biológia, a kémia, a geotudományok, az USW NAWI TECH, a matematika és a fizika tantárgyak összes alap- és mesterképzését együttműködésben kínálják.

2000 óta az egyetem stratégiailag „Délkelet-Európára” összpontosít, és 2008-ban megalapították a Délkelet-Európa interdiszciplináris kompetencia központot (a mai Délkelet-európai Tanulmányok Központját). Ezenkívül a Jogi Kar megszervezte a „Délkelet-európai jog és az európai integráció (LL. M.)“ – LLM-program megalapozott posztgraduális oktatást kínál Délkelet-Európa régiójában, felkészülést kínálva nekik az Európai Unió bővítésének következő fordulójára.

Az egyetem a Fenntartható Egyetemek Szövetségének tagja, amelyet 2012-ben alapítottak azzal a céllal, hogy elősegítsék a fenntarthatóságot az egyetemeken.

Az ÖH Uni Graz a grazi egyetem hallgatóinak jogi képviselője.

Könyvtára a Grazi Egyetemi Könyvtár.

Remove ads

Nobel-díjasok

  • Fritz Pregl, 1923: kémia - Grazban 1913-tól 1930-ban bekövetkezett haláláig
  • Julius Wagner-Jauregg, 1927: orvostudomány - Grazban 1889 és 1893 között
  • Erwin Schrödinger, 1933: fizika - Grazban 1936 és 1938 között
  • Otto Loewi, 1936: gyógyszerészet - Grazban 1909 és 1938 között
  • Victor Franz Hess, 1936: fizika - Grazban 1893 és 1906 között (képzés), valamint 1919 és 1931 között, valamint az 1937/38-ban tanárként
  • Gerty Cori, 1947: gyógyszerészet - 1922 előtt Grazban dolgozott
  • Ivo Andric, 1961: irodalomtudomány - doktorátust itt szerzett 1924-ben a boszniai és hercegovinai oszmán időszak lelki életéről szóló disszertációjával
  • Karl von Frisch, 1973: orvostudomány - Grazban 1946 és 1950 között
  • Peter Handke, 2019: irodalom - Grazban 1961 és 1965 között

Magyar tanárai

Magyar diákjai

Más ismert kutatói

Továbbiak

  • Johann Eberhard Neidhardt, SJ (1607–1681) teológus és politikus, a római katolikus egyház bíborosa
  • Aquiline Julius Caesar (1720–1792) stájer történész és ágostai kanonok, ő írta meg Stájerország első átfogó történetét
  • Caspar Royko (1744–1819) lelkész, teológus és egyetemi tanár
  • Franz Xaver Gmeiner (1752–1828) filozófus, teológus, egyháztörténész és kánonjogász
  • Johann Ritter von Kalchberg (1765–1827) költő, dramaturg, regényíró és történész
  • Franz Ilwof (1831–1916) pedagógus, jogtudós és helykutató
  • Karl Stürgkh (1859–1916) politikus és földbirtokos, osztrák miniszterelnök, 1911–1916
  • Gross Ottó (1877–1920) pszichiáter és pszichoanalitikus
  • Alois Hudal (1885–1963) teológus, a második világháború után nemzetiszocialista menekülőket mentette. A római katolikus egyház püspöke
  • Ernst Kaltenbrunner (1903–1946) osztrák nemzetiszocialista (SS-funkcionárius, 1943-tól a háború végéig a Biztonsági Rendőrség és az SD vezetője, valamint a Birodalmi Főbiztonsági Hivatal vezetője); a második világháború főbb háborús bűnösei
  • Friedrich August von der Heydte (1907–1994) ügyvéd, katonatiszt és politikus
  • Heinrich Harrer (1912–2006) hegymászó, világutazó, újságíró, szerző
  • Matthias Konrad (*1943) Leoben volt polgármestere
  • Werner Fenz (1944–2016) művészettörténész, kiállítási kurátor és a Közterület Művészeti Intézetének sok évig igazgatója[12]
  • Irmgard Griss (*1946) bíró, a 2016-os osztrák szövetségi elnökválasztás jelöltje
  • Valentin Inzko(wd) (*1949) osztrák diplomata, főképviselő
  • Ivo Josipović (*1957) horvát politikus, jogtudós, zeneszerző, Horvátország elnöke (2010–15)
  • Johannes Fragner (*1963) a seckaui apátság apátja
  • Andreas Liebmann(wd) (*1967) osztrák diplomata
  • Hajredin Kuçi (*1971) koszovói politikus, igazságügyi miniszter
  • Michaela Kohlweiß (*1973) Karintia regionális rendőrségi igazgatója
  • Valentina Vlasic (*1980), osztrák művészettörténész, kurátor
Remove ads

Irodalom

  • Franz Krones: Geschichte der Karl Franzens-Universität in Graz, Graz, 1886
  • Gunter Wesener: Römisches Recht und Naturrecht, Akademische Druck- und Verlagsanstalt, Graz, 1978 ISBN 3-201-01059-6 (= Geschichte der Rechtswiss. Fakultät der Universität Graz, Teil 1)
  • Gunter Wesener: Österreichisches Privatrecht an der Universität Graz, Akademische Druck- und Verlagsanstalt, Graz, 2002 ISBN 3-201-01796-5 (= Geschichte der Rechtswiss. Fakultät der Universität Graz, Teil 4)
  • Petra Scheiblechner: „…politisch ist er einwandfrei…“ Kurzbiographien der an der Medizinischen Fakultät der Universität Graz in der Zeit von 1938 bis 1945 tätigen WissenschafterInnen. Akademische Druck- und Verlagsanstalt, Graz, 2002 ISBN 3-201-01798-1 (= Universität Graz. Archiv: Publikationen aus dem Archiv der Universität Graz, Band 39, Digitalisat)
  • Walter Höflechner: Zur Geschichte der Universität Graz. In: Kurt Freisitzer, Walter Höflechner, Hans-Ludwig Holzer, Wolfgang Mantl (Hrsg.): Tradition und Herausforderung. 400 Jahre Universität Graz. Graz, 1985, 3–141. o.
  • Walter Höflechner, Ingrid Maria Wagner: Geschichte der Karl-Franzens-Universität Graz – Von den Anfängen bis in das Jahr 2005. Leykam, Graz, 2006, ISBN 3-7011-0058-6 (= Universität Graz: Allgemeine wissenschaftliche Reihe, Band 1)
  • Alois Kernbauer: Der Nationalsozialismus im Mikrokosmos. Die Universität Graz 1938. Akademische Druck- u. Verlagsanstalt, Graz, 2019 ISBN 978-3-201-02043-5
Remove ads

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Universität Graz című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads
Remove ads