Hüperborea

Hüperborea („a Boreaszon túli”) egy feltételezett egykori északi földrész vagy földterület, esetleg szigetcsoport, ami ha volt is, ma már nem létezik. Pontos helye nem ismeretes, az sem bizonyos, létezett-e valaha. Létezéséről csupán mítoszokból értesülhetünk. Ezért az egzakt tudomány nem tud, olykor nem is kíván bejárni az értelmezésének kérdéseibe. Létezése mellett szól, hogy több nép mítoszaiban is szerepel, más-más néven ugyan, de a görögön kívül, indiai, kínai források is említést tesznek egy „távoli északi föld”-ről. Hüperboreoszok néven (görögül: „nép, amely a hegyeken túl lakik”) említik az ott élő népet, ugyanakkor ezt igazoló, bizonyító erejű fizikai leletek egyelőre nem kerültek elő.

Hüperborea Abraham Ortelius térképén (1621)

Sarki fény, Bear Lake, az Északi-sarkon figyelhető meg az aurora borealis jelensége

A legtöbb történész, aki megkísérli beazonosítani Hüperborea egykori helyét, a fennmaradt leírások nyomán Észak-Szibéria, Alaszka vagy Grönland térségére teszi a mitikus szigetet, egy olyan korba, amikor az északi sarkköri térség még nem a mai fagyos világ, hanem viszonylag enyhe klímájú, lakható vidék volt. Többen a Grönlandtól keletre található tengeralatti platót tartják legvalószínűbbnek, mint Hüperborea egykori helyét, mely egy jól körülhatárolható kiemelkedés, s korábban bizonyíthatóan szárazföld volt. Geológus szakértők még nem találtak biztos magyarázatot az elsüllyedése okaira. A jelenleg tenger alatti plató közepén – hangradar-vizsgálatok szerint – egy tenger alatti hegyvonulat található.

Hüperborea a mítoszokban

A görög legendák szerint Boreasz a téli vihar istene, lakhelye az északi Rhipaeus hegység, az ókori hagyomány szerint ettől északra lakott egy boldog életű, szent nép. Országukról azt hitték, hogy ott a nap fél évig nem száll le, ezért szereti Apollón e szent népet, mely őt folyton énekli és dalokban dicsőíti. A vetés náluk gyorsan megérik, az emberek boldogok, nem ismerik a viszályt és erőszakot, s 1000 évig is elélnek, ha az életet megunva, le nem dobják magukat egy szent szikláról a tengerbe.

Hüperboreia az ókorban ismert világ északi peremén, Hérodotosz leírása szerint

Indiai mítoszok szerint (Rigvéda) Hüperborea egy létező hely volt, mely a Sarkkörön túl helyezkedett el, nagyjából Grönlandtól keletre. Az indiaiak eredetmítosza szerint őseik Hüperborea központja, a Meru hegy mellől, kalandos vízi utazás során vándoroltak le jelenlegi lakhelyükre, Indiába. Mint köztudott, az északi sarkkörön túl fél évig a nap 24 órájában süt a nap, majd fél évig nem kel fel. A Rigvédában szereplő indiai ősök életkorát is a régi hazában jellemző viszonyokhoz alkalmazkodva, féléves nappalokban és féléves éjszakákban számították: 1 földi évet 1 isteni napként számítottak.

Egy, mindig is a sarkkörön élt ember számára elvileg 1 nap egy évig tart, és 1000 nap megegyezik 1000 évvel. Így pl. egy ősi időkben 60 évet élt férfi, akit később istenként tiszteltek, a későbbi "normál" számítások alapján már 60 × 365 = 21 900 évig élt, ami magyarázatot adhat a régi idők rendkívül hosszú életű személyeiről szóló történetekre.

A fél évig tartó napok jelensége a görög mítoszban már Apollóval, mint a fény istenével függ össze, akiről azt hitték, hogy a sötét téli hónapok idejére hattyúktól vont szekéren kedvelt népéhez utazik Hüperboreába, s csak a nyárra tér vissza Delphoiba. Egy déloszi legenda szerint a hüperboreoszok a régebbi időben első termésük zsengéit e szigetre küldték Dodonán, Thesszálián és Euboián át. Hérodotosz kételkedett a nép létezésében, Idősebb Plinius viszont határozottan létező népnek tartotta őket; a tudósok és költők helyüket a Föld északi, illetve nyugati részén jelölték ki. Eratoszthenész szerint a Föld legészakibb részén éltek.

Abarisz és Eileithüia hüperboreoszok voltak. A legendás nép földjére halandók közül csak Héraklész és Perszeusz jutott el a mítoszok szerint.

A középkorban semmit sem tudtak az északi sarkköri területekről, mégis máig fennmaradtak térképek, melyek a mai térképeken nem szereplő földrészt ábrázolnak az északi sarkkörnél, de már ezek is csak mint "egykor volt" szigetként említik és jelölik.

A 2008-ban Astrid Lyst norvég kutató vezetésével végzett vizsgálatok feltételezései szerint az Északi-sark és a sarkkörön belüli területek felszíne utoljára kb. 6-7000 évvel ezelőtt volt jégmentes, tehát a görögökkel egy időben létezett civilizáció jelenléte az északi sarkkörön nem lehetséges, ellenben egy korábbi civilizáció jelenléte nem zárható ki.