Hannus István

Hannus István (Besenyőtelek, 1950. május 27. – 2022. november 5.) magyar kémikus, egyetemi tanár, professzor emeritus. A kémiai tudományok kandidátusa (1992), a Magyar Tudományos Akadémia doktora (2000).

Hannus István
Született	1950. május 27.[1] Besenyőtelek[1]
Elhunyt	2022. november 5. (72 évesen)[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	kémikus egyetemi oktató
Iskolái	Irinyi János Vegyipari Technikum (–1968) József Attila Tudományegyetem (–1974)
Sírhelye	Dugonics temető
MTMT MTA
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Szülővárosában járta ki az általános iskolát. 1968-ban érettségizett a kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Technikumban. 1969–1974 között a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatója volt; itt okleveles vegyész diplomát szerzett. 1974-től a Magyar Kémikusok Egyesülete tagja volt. 1974–1976 között a József Attila Tudományegyetem Alkalmazott Kémiai Tanszék ösztöndíjas gyakornoka, 1976–1985 között egyetemi tanársegéde, 1985–1993 között egyetemi adjunktusa, 1993-tól egyetemi docense, 2002-től egyetemi tanára volt.^[3] 1987–1988 között az USA-ban volt tanulmányúton. 1992-től a Magyar Zeolit Társaság tagja volt. 1993-tól a Magyar Tudományos Akadémia Katalízis Munkabizottság tagja, valamint a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar Kari Tanácsának tagja volt. 1993-ban Belgiumban töltött négy hónapot COST ösztöndíjasként. 1993–1997 között a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar Tanulmányi Bizottságának elnöke volt. 1997–1999 között a Magyar Tudományos Akadémia Heterogén Rendszerek Munkabizottságának tagja volt. 1998-ban egy hónapot volt Japánban AIST ösztöndíjasként. 1998–2000 között a József Attila Tudományegyetem Munkavédelmi Bizottságának elnöke volt. 1999–2002 között a Kémiai Tanszékcsoport Tanácsának vezető helyettese volt. 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora lett. 2011-ben a Fizikai-kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottság tagja volt. 2011-től a Szegedi Területi Bizottság tagja volt.

Munkássága

1972–1974 között az aldehidek fotokémiáját kutatta. 1974–1980 között a ciklopropán vázizomerizációja NaY zeolitokon témakörben kutatott. 1978–1987 között a zeolitok szerkezet-módosítása dealuminálással volt a legfobtosabb kutatási területe. 1987-ben fémüvegek katalitikus tulajdonságait vizsgálta. 1988-ban a szénkémia felé fordult figyelme. 1989-től klórtartalmú vegyületek adszorpcióját vizsgálta zeolitokon, valamint a Fermi-rezonanciát tanulmányozta. 2000-től katalitikus hidrodehalogénezéssel foglalkozott. Tudománytörténeti munkássága Örkény István és a kémia kapcsolatának, valamint Szent-Györgyi Albert szegedi tevékenységének vizsgálatára és bemutatására terjedt ki. Egyetemi főkollégiumokat és speciálkollégiumokat tartott a kémiai technológia, petrolkémia és alternatív energiaforrások témakörében.

Temetése a szegedi Dugonics temetőben történt.

Művei

• Zeolitok reakciója illékony, halogén tartalmú reagensekkel (1983)
• Kémia a Szegedi Tudományegyetemen (2011)
• Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Timesban (2014)

Díjai

• Széchenyi professzor ösztöndíj (1998-2001)
• Than Károly-emlékérem (2018)^[4]