Harkályformák

A harkályformák (Picinae) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó alcsalád.

Harkályformák
Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Csoport: Neoaves Csoport: Passerea Öregrend: Telluraves Csoport: Coraciimorphae Csoport: Eucavitaves Csoport: Cavitaves Rend: Harkályalakúak (Piciformes) Alrend: Pici Alrendág: Picides Család: Harkályfélék (Picidae) Vigors, 1825 Alcsalád: Harkályformák (Picinae) Bonaparte, 1838
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Harkályformák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Harkályformák témájú kategóriát.

Máig 216 recens harkályformát azonosítottak a kutatók.

Tudnivalók

Az idetartozó madarak Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, valamint Európában, Ázsiában - beleértve Japán, a Fülöp-szigetek és Indonézia egyes szigeteit is - és Afrikában - Madagaszkárt kivéve - fordulnak elő. Ausztrálián és az Antarktiszon nem találhatók meg.

Legfőbb közös jellemzőik: az erős, meghosszabbodott, vésőszerű csőr; a hosszú, ragadós nyelv, főleg a hímeknél a színes tolltaréj; a lábaik négy ujjban végződnek - ezekből kettő előre-, míg kettő hátramutat -; valamint sokuknál az erős és merev, hosszú faroktollak.

Mindegyikük fogyaszt rovarokat vagy azok lárváit; egyesek gyümölcsökkel, diókkal, tojásokkal és apró gerincesekkel egészítik ki étlapjukat.

A fészket faodvakba készítik. A tojások fehérek.

Rendszertani felosztásuk

Az alcsaládba az alábbi 4 nemzetség és 31 nem tartozik:^[1][2]

Dendropicini

• Chloropicus Malherbe, 1845 – 3 faj
• Dendrocopos Koch, 1816 – 13 faj
• Dendrocoptes Cabanis & Heine, 1863 – 3 faj
• Dendropicos Malherbe, 1849 – 12 faj
• Dryobates F. Boie, 1826 – 5 faj
• Leiopicus Bonaparte, 1854 – 1 faj
• Leuconotopicus Malherbe, 1845 – 6 faj
• Melanerpes (Melanerpes) Swainson, 1832 – 24 faj
• Picoides Lacépède, 1799 – 3 faj
• Sphyrapicus S.F. Baird, 1858 – 4 faj
• Veniliornis Bonaparte, 1854 – 14 faj
• Xiphidiopicus Bonaparte, 1854 – 1 faj
• Yungipicus Bonaparte, 1854 – 7 faj

Malarpicini

• Campethera G.R. Gray, 1841 – 12 faj
• Dinopium Rafinesque, 1814 – 6 faj
• Geocolaptes Swainson, 1832 – 1 faj
• Hemicircus Swainson, 1837 – 3 faj
• Meiglyptes Swainson, 1837 – 4 faj
• Micropternus Blyth, 1845 – 1 faj

Megapicini

• • Blythipicus Bonaparte, 1854 – 2 faj
  • Campephilus G.R. Gray, 1840 – 12 faj
  • Chrysocolaptes Blyth, 1843 – 8 faj
  • Gecinulus Blyth, 1845 – 2 faj
  • Reinwardtipicus Bonaparte, 1854 – 1 faj

Picini

• • Celeus F. Boie, 1831 – 15 faj
  • Chrysophlegma Gould, 1850 – 3 faj
  • Colaptes Vigors, 1825 – 18 faj
  • Dryocopus F. Boie, 1826 – 6 faj
  • Mulleripicus Bonaparte, 1854 – 4 faj
  • Piculus Spix, 1824 – 7 faj
  • Picus Linnaeus, 1758 – 15 faj; típusnem

Besorolatlan fosszilis harkályformák

Az alábbi fosszilis madarak a kutatások szerint ebbe a madáralcsaládba tartoznak, azonban még nem lehet meghatározni, hogy ezen belül melyik ágnak a tagjai.

• Palaeonerpes (Ogalalla kora pliocén; Hitchcock megye, USA) - talán a Dendropicinikhez tartozik
• Pliopicus (kora pliocén Kansas, USA) - talán a Dendropicinikhez tartozik
• cf. Colaptes DMNH 1262 (kora pliocén; a nebraskai Ainsworth nevű város mellett, USA) - talán a Picinikhez tartozik

Képek

• 
  Gilaszalagos küllő (Melanerpes uropygialis)
• 
  Hercegharkály (Campephilus guatemalensis)
• 
  Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)
• 
  Aranyküllő (Colaptes auratus)
• 
  Fekete harkály (Dryocopus martius)
• 
  Hamvas küllő (Picus canus)