Horváth János (filológus)

Ifj. Horváth János (Budapest, 1911. október 7. – Budapest, 1977. február 3.) Kossuth-díjas (1955) magyar klasszika-filológus, irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Ez a szócikk a klasszika-filológusról szól. Hasonló címmel lásd még: Horváth János (egyértelműsítő lap).

Horváth János
Született	1911. október 7.[1] Budapest
Elhunyt	1977. február 3. (65 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	klasszika-filológus irodalomtörténész egyetemi oktató
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1935)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1955)
Sírhelye	Farkasréti temető (37/2-1-68)[2][3]
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Tudományos fokozat	az irodalomtudományok kandidátusa (1952) az irodalomtudományok doktora (1954)
Sablon Wikidata Segítség

Élete

1935-ben diplomázott a Budapesti Tudományegyetemen. 1941-ben doktorált.

1938-tól a Budapesti Egyetemen volt előadó. 1941-1942 között a müncheni egyetemen tanult középkori latin filológiát. 1962-től az ELTE tanára volt. 1972-től a latin tanszék vezetője volt Budapesten.

Főleg a magyarországi latin irodalommal foglalkozott, e területen úttörő munkásságot fejtett ki.

Művei

• Calanus püspök és a Vita Attilae (1941)
• Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái (1954)
• Legrégibb magyarországi latin verses emlékeink (1956)
• A Gellért-legendák forrásértéke (1958)
• P. mester és műve (1966)
• Hess András: Chronica Hungarorum (műfordítás, 1973)
• Középkori kútfőink kritikus kérdései (szerkesztő, 1974)
• Anonymus és a Kassai kódex (1974)