I. Ottokár cseh király

I. Přemysl^[2] Ottokár (csehül: Přemysl Otakar I.), (1158 – 1230. december 13.^[3]/15.^[4][5]) cseh fejedelem 1192-től 1193-ig és 1197-től 1198-ig, cseh király 1198-tól haláláig. A német királytól autonómiát szerzett Csehország számára, a Přemýsl-háznak pedig örökösödési jogot a cseh koronára.^[5]

I. Ottokár
Csehország fejedelme
Uralkodási ideje
1192 – 1193
Elődje	II. Vencel
Utódja	I. Henrik Bretiszláv
Csehország fejedelme
Uralkodási ideje
1197 – 1198
Elődje	III. Ulászló fejedelem
Utódja	nem volt
Csehország királya
Uralkodási ideje
1198 – 1230. december 15.
Koronázása	Mainz[1] 1198. augusztus 15.[1]
Elődje	nem volt
Utódja	I. Vencel
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Přemysl-ház
Született	1158 Prága
Elhunyt	1230. december 15. Prága
Nyughelye	Szent Vitus-székesegyház
Édesapja	II. Ulászló fejedelem
Édesanyja	Thüringiai Judit
Testvére(i)	Richza von Boehmen Agnes of Bohemia III. Adalbert Vladislaus III, Duke of Bohemia Frigyes cseh fejedelem Svatopluk Vladislavovich
Házastársa	Adelheid of Meissen Konstancia magyar királyi hercegnő
Gyermekei	Dagmar of Bohemia Anne of Bohemia, Duchess of Silesia I. Vencel cseh király Prágai Szent Ágnes Judith of Bohemia (d. 1230) Vladislaus, Margrave of Moravia Přemysl, Margrave of Moravia Božislava Hedwika a Boemiei Guglielma de Bohême Vratislav Vratislav of Bohemia
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ottokár témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

II. Ulászló király ifjabbik fiaként 1192-ben VI. Henrik német-római császártól Csehországot kapta hűbérül,^[3] de előbb rokonát, Vencelt kellett megbuktatnia, akinek a kezében volt a hatalom.^[3] Később, mivel csatlakozott az északnémet és a rajnai fejedelmek alkotta császár elleni szövetséghez, Henrik elvette Ottokártól Csehországot és Henrik prágai püspöknek adta.^[3] Ennek halála után, 1197-ben a rendek Ottokár testvérét, a morva fejedelmet emelték Csehország fejedelmi székébe.^[3] Henrik haláláig Ottokár nyugton maradt, de akkor fegyvert fogott és egyezséget erőszakolt ki, melynek értelmében ő lett Csehország uralkodója.^[3] 1198-ban Sváb Fülöp német király királyi rangra emelte Ottokárt és csaknem teljes autonómiát biztosított országának.^[5] 1204-ben III. Ince pápa örökölhetőnek ismerte el Ottokár királyi címét.^[6]

A német uralkodók harcában bizonytalan álláspontot képviselt (saját tekintélyének emelésén dolgozott^[3]): eleinte Fülöpöt támogatta^[3] (aki királyi címet is adott neki^[3]); később IV. Ottóhoz pártolt.^[3] Ez nem akadályozta meg abban, hogy IV. Ottó kiátkozása után 1211-ben II. Frigyest segítse a trónra.^[3] Frigyes 1212-en megerősítette Ottokár királyi rangját, és ünnepélyesen ezzel szinte teljesen megszüntette a cseh ügyek császári ellenőrzését.^[5] Ottokár fiát, I. Vencelt is meghagyta Csehország hűbérének tulajdonában.^[3])

Ottokár uralma teremtette meg az erős cseh állam alapját, amely hatalmának tetőfokát később, a XIII. század második felében érte el.^[5]

Családfája

Josef Matyáš Trenkwald (1824-1897): I. Ottokár és III. Ulászló

I. Ulászló * 1065 k. † 1125. IV. 12.

Berg-i Richeza * 1095 † 1125. IX. 25.

Thüringiai Lajos * 1190 k. † 1140. I. 12.

Hesse-i Hedvig

II. Ulászló fejedelem * 1117 † 1174. I. 18.

Türingiai Judit * 1135 k. † 1174 után

		Meisseni Adelheid * 1160 k. † 1211. II. 2. OO   1) 1178		I. Ottokár * 1158 † 1230. XII. 15.		Árpád-házi Konstancia * 1180. II. 17. † 1240. XII. 4. OO   2) 1199
Vratiszláv * 1181 előtt † 1225 után		1) Dagmar * 1186 k. † 1213. V. 24.		1) Božiszlava		1) Hedvig		2) Vratiszláv
2) Judit † 1230. VI. 2.		2) Anna * 1204 † 1265. VI. 23.		2) Anežka		2) I. Vencel * 1205 k. † 1253. IX. 23.		2) Ulászló * 1207 † 1227. II. 18.
2) Přemysl * 1209 † 1239. X. 16.		2) Wilhelmina * 1210 † 1281. X. 24.		2) Prágai Szent Ágnes * 1211. I. 20. † 1282. III. 2.