I. Szulajmán perzsa sah

I. Szulajmán, korábban II. Szafi, modern perzsa kiejtéssel Szolajmán Szafi (1647^[1] – Iszfahán, 1694. július 29.^[1]) II. Abbász sah fia, Perzsia sahja (uralkodott 1666. november 1-étől haláláig), a Szafavida-dinasztia tagja volt.

I. Szulajmán
Szulajmán udvarával (1670-es ábrázolás)
Perzsa sah
Uralkodási ideje
1666. november 1. – 1694. július 29.
Koronázása	? 1666. november 1. 1668. március 20. (újra)
Elődje	II. Abbász
Utódja	Szultán Huszajn
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Szafavidák
Született	1647 Iszfahán
Elhunyt	1694. július 29. (47 évesen) Iszfahán[1]
Nyughelye	Kum[1]
Édesapja	II. Abbász
Édesanyja	Nakihat Khanum
Házastársa	Elena Khanum
Gyermekei	Szultán Huszajn perzsa sah
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Szulajmán témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Az iszfaháni Nyolc Paradicsom palota

Élete

Apja 1666. szeptember 25-én bekövetkezett halálakor örökölte a trónt tizenkilenc évesen, október 2-án koronázták meg II. Szafi néven. Két év múlva, 1668. március 20-án ismét megkoronázták Iszfahánban, ezúttal azonban Szulajmán néven, amire még a perzsa dinasztia történetében nem volt példa. Viszonylag hosszú uralkodása alatt visszavonult a közügyektől, alkoholizmusba és a hárem örömeibe merült. Szulajmán sah korának máig látható emléke a Hast Behest-palota, azaz a Nyolc Paradicsom palota Iszfahánban, amely háremének adott otthont, és ahol a sah hosszú éveket töltött elvonultságban. Uralkodása alatt drasztikusan csökkent a perzsa pénzverés volumene a kibontakozó nemesfémhiánynak köszönhetően. Külpolitikája sem volt aktív, Irán csak néhány kisebb türkmén betörésnek volt kitéve Horászánban. Fővárosában halt meg, és a síita egyházi központban, Gomban temették el.

Utódai

Hét fiáról és négy lányáról tudunk. Halála után a palotabeli eunuchok emelték trónra a hasonlóképpen visszavonult életet élő Szultán Huszajn nevű fiát, akit 1722-ben megbuktattak a gilzaj afgánok. Mahmúd Hutákí 1725. február 8-án lemészároltatta Szultán Huszajn minden fivérét, utódja, Asraf kán pedig magával Huszajnnal végzett 1726-ban. I. Szulajmán egyik lányától származó két dédunokája, Ahmad és Szulajmán később trónkövetelőként lépett fel.