Ján Valašťan Dolinský

Ján Valašťan Dolinský, született János Valastyan (Békéscsaba, 1892. február 15.^[2] – Nyitra, 1965. március 22.) szlovák zeneszerző, népzenegyűjtő, tanár, újságíró, eszperantista.

Ján Valašťan Dolinský
Született	1892. február 15.[1] Békéscsaba, Magyarország, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt	1965. március 2. (73 évesen)[1] Nyitra, Csehszlovákia
Állampolgársága	magyar csehszlovák
Foglalkozása	nyelvész eszperantista zeneszerző író tanár
Sírhelye	Turócszentmártoni Nemzeti sírkert
Sablon Wikidata Segítség

Életútja

1892. február 15-én született Békéscsabán. Az apja János asztalos volt, de hamarosan meghalt. Anyja Belicza Zsófia volt. Szülőhelyén végezte az elemi iskolát, Aradon pedig a tanári tanulmányait, ahol zenei alapképzést is szerzett.

Rövid ideig a telekgerendási falusi iskolában, majd 1913-tól a Vágújhelyi járásban található Hrachovistyén tanított, ahol gyermekkórust alapított és vezetett. 1917-ben házasságot kötött a kismodrói Vilma Dankovával. Verseket is kezdett írni, amelyeket a Živena folyóiratban közöltek. Mivel attól tartott, hogy hazafias érzelmei miatt a magyar hatóságok üldözhetik, ezért J. V. Dolinský néven publikálta ezeket. 1918-ban megszületett fia, Bohuslav, aki szintén tanár és zeneszerző lett.

Csehszlovákia létrejötte után a berezói Városi Iskola tanára lett. Tanítói feladatai mellett kántorként szolgált a helyi evangélikus kórusban, gyermekkórust és vegyes kórust alapított. Részt vett a helyi Matica slovenská szervezet létrehozásában, és amatőr régészként is dolgozott.

1923-ban a beckói Állami Népiskola igazgatója lett, majd 1928-ban Turócszentmártonba költözött, ahol a gimnáziumban tanított, kórusokat vezetett, tagja volt a Szláv Művészeti Fórumnak, a Bedřich Smetana Egyesületnek. Elemzéseket és kritikákat írt a Slovenské pohľady című folyóiratba. Szerkesztője volt az Evanjelického učiteľa (Evangélikus tanár), a Nášho divadla (Színházunk) zenei mellékletének. Emellett szlovák népdalokat gyűjtött és szerkesztett, saját szerzeményeket komponált, szlovák költők verseit zenésítette meg. Szlovák dalokat is gyűjtött a Szerbiában és Romániában letelepedett szlovákoktól. 1954-ben például 60 szlovák dalt vett fel a vajdasági Hertelendyfalva (Vojlovica) faluból és 60 dalt a romániai bánáti Temesvukováron (Vuková).

Az eszperantó nyelv lelkes hirdetője volt. Társalapítója volt a Turócszentmártonban működő Szlovák Eszperantó Társaságnak, és főmunkatársa az Esperantisto slovaka című folyóiratnak, amelyben szlovák klasszikusok irodalmi műveit publikálta. Ő írta az első szlovák eszperantó tankönyvet és szótárakat.

Élete végén egészségügyi problémákkal küszködött. Nyitrán halt meg 1965. március 2-án. A turócszentmártoni Nemzeti Temetőben nyugszik.

Művei

Népdalgyűjtemények

• Čabianske ľudové piesne pre mužský zbor (1923)
• Z našich hôr a dolín (1941)

Daloskönyvek

• Môj spevník
• Slávme slávne...

Tankönyv

• Všeobecná náuka o hudbe (Általános zeneelmélet)

Eszperantó nyelvű művei

• Mluvnica a slovník slovensko-esperantský (1936, szlovák–eszperantó nyelvtan és szótár, az első szlovákiai eszperantó tankönyv)
• Malý esperantsko slovenský slovník (1948, eszperantó-szlovák kisszótár)
• Učebnica jazyka esperanto (1949, eszperantó tankönyv)

Műfordításai eszperantóra

• Božena Slančíková-Timrava: Je la foiro en Detva
• Ladislav Nádaši-Jégé: Adam Ŝangala
• Pavol Országh Hviezdoslav számos műve

Irodalom

• Československý hudební slovník osob a institucí II. (M–Ž), 1965, Státní hudební vydavatelství, Praha, s. 839