Jacek Malczewski

Jacek Malczewski (Radom, 1854. július 15. – Krakkó, 1929. október 8.) lengyel modernista és szimbolista festő.

Jacek Malczewski
Önarckép palettával, 1892
Született	1854. július 15.[1][2] Radom[3][4]
Elhunyt	1929. október 8. (75 évesen)[5][1][6][7][8] Krakkó[9][4]
Állampolgársága	lengyel
Házastársa	Maria Gralewska
Élettársa	Maria Bal
Gyermekei	Rafał Malczewski
Szülei	Julian Malczewski
Foglalkozása	festőművész művészetpedagógus egyetemi oktató közszereplő
Tisztsége	rektor (1912–1914, Krakkói Képzőművészeti Akadémia)
Iskolái	École nationale supérieure des Beaux-Arts Krakkói Képzőművészeti Akadémia
Kitüntetései	Commander with Star of the Order of Polonia Restituta Lengyelország Újjászületése érdemrend tisztje
Sírhelye	Crypt of Merit at Skałka
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacek Malczewski témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Malczewski egy elszegényedett nemesi családban nőtt fel, és kezdetben a szülei nevelték. Az apja a Radomi Kormányzóság Földhitel Társaságának főtitkára, az anyja a napóleoni hadsereg egykori tisztjének lánya volt. 13 évesen nagybátyja, Feliks Karczewski wielgie-i birtokára került. 1871-ben Krakkóba költözött, ahol gimnáziumba járt, és vendégtanuló volt a Képzőművészeti Iskolában, később a Krakkói Képzőművészeti Akadémián tanult. Első tanára, a híres festőművész, Jan Matejko felismerte Malczewski tehetségét, és rávette, hogy azonnal kezdjen el művészeti tanulmányokkal foglalkozni. Párizsban az École national supérieure des beaux-arts de Paris-ban Henri Lehmannnál folytatta a tanulmányait.^[10] 1896-ban professzorként tért vissza a krakkói akadémiára (1900-ig, majd 1912-től 1921-ig). 1912-től 1914-ig az egyetem rektora volt.^[10] 1897-ben egyik alapítója volt a krakkói Sztuka művészegyesületnek.

Malczewski először Artur Grottger hatására festett vidéki témájú festményeket és történeti témájú festményeket romantikus stílusban, túlnyomórészt sötét színekkel. 1890 körül kezdett a szimbolizmus felé fordulni, de hű maradt a történelmi témákhoz. Leghíresebb festményei közé tartozik a Śmierć Ellenai (Helena halála, 1883), a Wigilia na Syberii (Karácsony Szibériában, 1892), a Melancholia (Melankólia, 1890–1894), a Błędne koło (Az ördögi kör, 1897) és Aleksandra Wielopolskiego portréja (1903). Számos önarcképet is készített.

Számos külföldi tartózkodása ellenére (Franciaország, Németország, Ausztria, Olaszország, Görögország, Törökország) a lengyel művészet és folklór hatott rá leginkább. Munkássága a századforduló körüli Fiatal Lengyelország mozgalom központi alakjává tette.

Képgaléria

• 
  Intermezzó
• 
  Művész és múzsa
• 
  Az ördögi kör
• 
  Krisztus Emmausban
• 
  Melankólia
• 
  Adam Asnyk és múzsája
• 
  Ludwik Żeleński arcképe
• 
  Stanisław Witkiewicz portréja
• 
  Karácsony Szibériában