Jacques Offenbach

Jacques Offenbach, eredeti nevén Jacob Eberst (Köln, 1819. június 20. – Párizs, 1880. október 5.) a romantika korában élt francia zeneszerző, csellista, az operett egyik úttörője. A 19. századi Európa zenéjére óriási hatással volt, több művét mind a mai napig játsszák.

Jacques Offenbach
Életrajzi adatok
Született	1819. június 20. Köln
Állampolgársága	francia porosz
Elhunyt	1880. október 5. (61 évesen) Párizs
Sírhely	Montmartre-i temető
Családja
Édesapja	Isaac Offenbach
Házastárs	Herminia de Alcain
Gyermekei	Minna Offenbach-Hettich
Pályafutás
Műfajok	opera opéra bouffe operett komolyzene
Hangszer	gordonka
Díjak	a francia Becsületrend lovagja
Jacques Offenbach aláírása
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Offenbach témájú médiaállományokat.

Élete

Németországi zsidó családból származott. Ifjú korában Párizsban a Conservatoire növendéke, majd az Opéra Comique csellistája volt. 1849-től a Théâtre Français karmestereként aratta első sikerét a Chanson de Fortunio című színpadi művével. 1855 és 1866 között a Bouffes-Parisiens igazgatója volt. Első műveinek nagy része itt került bemutatásra. 1872–76 között a Theátre de la Gaité-t vezette, majd amerikai turnén járt. Itt azonban nem járt sikerrel, ezután csak a műveinek élt.

Offenbach több operettje, köztük az Orfeusz az alvilágban (Orphée aux enfers, 1858), vagy a Szép Heléna (La belle Hélène, 1864) és A gerolsteini nagyhercegnő (La Grande-Duchesse de Gérolstein, 1867) kiemelkedően népszerű volt mind a francia, mind az angol nyelvterületeken az 1850-es és az 1860-as évek táján. A művek a politikai és a kulturális szatírát ötvözték szellemes opera-paródiákkal. Offenbach ragyogó népszerűsége megcsappant viszont az 1870-es évekre, a második császárság bukásával.

Sírja a montmartre-i temetőben

Elhagyta Franciaországot, ám életének végén népszerűsége újból felívelt, és műveit újra elkezdték játszani. Összesen 102 színpadi művet írt, 1876-ban megkezdett egyetlen nagyszabású operáját, a Hoffmann meséit (Les Contes d'Hoffmann) már E. Guiraud fejezte be 1880-ban.

Halála után a montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

Zenei stílusa

Operettzenéjét ragyogó, friss szellem, elegancia jellemzi. Illúzió nélküli, s ezért csúfos, de szívből kacagó humort jelenít meg. Offenbach az életet egy bábszínháznak tartja, és azt az erkölcstelen léha életet mutatja be a Hoffmann meséiben is. Operettjei stílusával iskolát alakított, mind a formák, mind a melodikus invenció terén. Új stílust teremtett az orkesztrakezelés szempontjából is. Zenéjére jellemző a finoman stilizált deklamáció és a táncszerű dallamok alkalmazása. Egyik legismertebb szerzeménye a kánkán, az Orfeusz az alvilágban című operettjének második felvonásából.

Színpadi művei

• Pascal et Chambord (1839)
• Les deux aveugles (1855)
• Ba-ta-clan (1855)
• Croquefer ou le dernier des paladins (1857)
• Le mariage aux lanternes – Eljegyzés lámpafénynél (1857)
• Orphée aux enfers – Orfeusz az alvilágban (1858)
• Barcouf (1860)
• Les bavards (1862)
• Le Brésilien (1863)
• Lienchen und Fritzchen (1863)
• La Belle Hélène – Szép Heléna (operett) (1864)
• Die Rheinnixen – Rajnai sellők (romantikus opera) (1864)
• Barbe Bleue – Kékszakáll (1866)
• La vie parisienne – Párizsi élet (1866)
• La Grande-Duchesse de Gerolstein – A gerolsteini nagyhercegnő (1867)
• La Périchole (1868)
• Les brigands (1869)
• Le rois Carotte (1872)
• Madame Archiduc (1874)
• La fille du Tambour-Major — Az ezreddobos lánya (1879)
• Les contes d'Hoffmann – Hoffmann meséi (fantasztikus opera) (nagyszínpadi kísérőzene) (1880)

Irodalom

• Egy muzsikus útinaplója. Offenbach Amerikában; bev. Albert Wolff, ford. Peterdi Mária, tan. Fischer Sándor, ill. Töreky Ferenc; Zeneműkiadó, Bp., 1960
• Bozó Péter: Fejezetek Jacques Offenbach budapesti fogadtatásának történetéből; Rózsavölgyi, Bp., 2021 (Musica scientia)