Jacques Tati

Jacques Tati (eredeti nevén Jacques Tatischeff, Le Pecq, Yvelines, Franciaország, 1907.^[2][3] október 9. – Párizs, 1982. november 5.) orosz származású francia filmrendező, színész. Nagyapja, Dmitrij Tatiscsev nagykövet volt Franciaországban.

Jacques Tati
Született	Jacques Tatischeff 1907. október 9. Le Pecq, Yvelines
Elhunyt	1982. november 5. (75 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia[1]
Házastársa	Micheline Winter (1944–1982)
Gyermekei	három gyermek: Sophie Tatischeff
Szülei	Marcelle Claire van Hoof George Emmanuel Tatischeff
Foglalkozása	filmszínész színész filmrendező forgatókönyvíró humorista filmproducer pantomimművész televíziós színész rendező
Kitüntetései	Louis Delluc-díj (Hulot úr nyaral, 1953) a zsűri díja (Nagybácsim, 1958) Tiszteletbeli César (Henri Langlois, 1977)
Halál oka	tüdőembólia
Sírhelye	Saint-Germain-en-Laye régi temetője
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1932–1978
Facebook IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Tati témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Legtöbb filmjének ő főszereplője is – a saját maga alakította nyakigláb Hulot úr, – a modern világhoz adaptálódni képtelen, mindig barátságos és segítőkész, ám a szociális érintkezésben esetlen, örök kívülálló figurája. Filmjeiben mindig a képi világon van a hangsúly, a hangok legtöbbször zajok, tömegmorajok, a beszéd ritkán játszik fontos szerepet. Képi humora semmivel össze nem téveszthető. A mindennapi élethelyzetek finom eltúlzásával, kiemelésével megalkotott, nemritkán visszatérő poénjai mindig rendkívül finoman jelennek meg, a néző figyelme nincs „erőszakosan” rájuk irányítva, ezért mindig jóleső érzés felfedezni egy-egy újabb komikus részletet.

Jacques Tati az 1950-es években újraalkotta a klasszikus burleszket.

„Egy komikus helyzetet vagy arcot megjegyzünk, míg a filmbeli humoros mondatot rögtön elfelejtjük.”

Filmjei (rendező)

• 1935: Gai dimanche (rövidfilm, Jacques Berr-rel közösen)
• 1947: Postások iskolája (L'école des facteurs) (rövidfilm)
• 1949: Kisvárosi ünnep (Jour de Fête)
• 1953: Hulot úr nyaral (Les vacances de Monsieur Hulot)
• 1958: Nagybácsim (Mon Oncle)
• 1967: Playtime
• 1971: Hulot úr közlekedik (Trafic)
• 1974: Parádé (Parade) (TV-film)

Az Hulot úr nyaral-t 1954-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, a Nagybácsim pedig 1958-ban el is nyerte a legjobb külföldi filmért járó díjat.

A filmekről

Az Hulot úr eredeti helyszíne: Hôtel de la Plage Saint-Marc-sur-Mer-ben (Saint-Nazaire)

A Kisvárosi ünnepet egyszerre két kamerával filmezték, az egyik fekete-fehér filmre forgatott, míg a másik kísérleti színes technikával dolgozott. A színes változatot végül nem mutatták be, és hosszú időre feledésbe merült, mígnem a század utolsó évtizedében Tati lánya újra rábukkant, és átalakította a ma megszokott formátumra.

A Playtime forgatásához egy teljes, Tativille-nek keresztelt, modern „városrészt” építettek fel, négy csupa-üveg toronyházzal, egy étteremmel, utcákkal, kereszteződésekkel. Tati a minél teljesebb hatás érdekében a hagyományos 35 mm-es film helyett a lényegesen jobb képminőséget és felbontást biztosító 70 mm-es filmre forgatott. A film elkészítése kilenc évig tartott, ám nem hozta meg azt a sikert, ami fedezte volna a magas költségeket, ezért a további filmjei már szerényebb költségvetéssel készültek.

A Nagybácsim jeleneteit lakóhelyén, Saint-Maur-des-Fossés-ban forgatta, sok statisztáló helyi lakossal. A városban ma a Place de la Pelouse-on bronzszobor örökíti meg Hulot urat, akit sok saint-mauri tart a leghíresebb lakosának.