Kékes (település)

Kékes (románul: Chiochiș) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Kékes (egyértelműsítő lap).

Kékes (Chiochiș)
A falu Alpár Ignác tervei alapján épült református temploma
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Kékes
Rang	községközpont
Irányítószám	427045
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	33024
Népesség
Népesség	330 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	139 (2011)[2]
Népsűrűség	3,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	345 m
Terület	91,13 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 59′, k. h. 24° 11′46.98333333, 24.18333333
Kékes weboldala
Sablon Wikidata Segítség

Fekvése

A Mezőség északkeleti részén, Mezőveresegyháza nyugati szomszédjában fekszik, Déstől 43 km-re délkeletre.

Története

Nevét az oklevelek 1320-ban említették először Kekus néven, majd 1442-ben Kekes, 1470-ben Alsokekes és Felsewkekes, 1510-ben Kekews, 1598-ban Magiar Kekes, 1644-ben Nyárló Kékes, román nevét 1750-ben Keukis, 1808-ban Työtyis alakban írták.

Első ismert birtokosai valószínűleg a Zsombor nemzetség tagjai voltak a 13. században. 1320-ban a közülük származó Chunpas (Drági) Lőrinc fia István, Csenka László és utóbbi fiai, Beke és Domokos bírták. Tőlük Károly Róbert 1320-ban, hűtlenség miatt elvette és Elefánti Dezsőnek adományozta. 1467-ben akkori birtokosa, Iklódi Márton részt vett a Mátyás elleni összeesküvésben, aki emiatt Kovács Istvánnak juttatta. 1487 és 1492 között a Drági családé volt. 1576-ban Báthory István Bekes Gáspár párthívét, Drági Károlyi Lászlót ruszkai Kornis Gáspár javára megfosztotta itteni birtokrészétől.

A reformáció idején református és unitárius egyháza is alakult, de utóbbi 1638-ban megszűnt. 1606-ban Kornis Boldizsár és Szemere János birtoka volt. 1607-ben Bethlen Farkas itteni birtokrészét Auner Márton kolozsvári sebésznek adta zálogba. Birtokosai között 1625-ben feltűnt Kovacsóczy István kancellár. 1673-ban került a Bánffy család tulajdonába.

1643-ból való az első említés református iskolájáról. A kuruc harcok kezdetén elpusztult. 1705 szeptemberében itt táborozott Pekry Lőrinc. 1750-ben 12 jobbágy, 49 zsellér, három szegény zsellér és 11 kóbor családfőt írtak benne össze. A 18. század folyamán többször tartotta itt gyűléseit Doboka vármegye. A század közepén már a Wesselényi család birtoka, 1820-ban Wesselényi Miklósé.

1876-ban Doboka vármegyétől az akkor megalakított Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. 1878 után a vármegye egyik járásának székhelye volt. 1878-tól gyógyszertár is működött benne.^[3]

Nemzetiségek és vallások

• 1850-ben 621 lakosából 385 volt román, 161 magyar és 73 cigány nemzetiségű; 458 görögkatolikus és 161 református vallású.
• 1910-ben 1082 lakosából 567 volt román és 509 magyar anyanyelvű; 485 ortodox, 382 református, 50 római katolikus és 46 zsidó vallású.
• 2002-ben 498 lakosából 296 volt román, 177 magyar és 25 cigány nemzetiségű; 316 ortodox, 165 református és 6 római katolikus vallású.

Híres emberek

• Itt született 1875. október 29-én Iuliu Prodan botanikus.
• Itt született 1896. augusztus 19-én Karácsony Emmy festőművész.
• Itt született 1911. április 24-én Debreczeni Árpád indológus.
• Itt született 1951. június 23-án Szilágyi Varga Zoltán grafikus, rajzfilmrendező.

Látnivalók

• Református temploma Alpár Ignác tervei alapján, 1892 és 1894 között épült.
• A Wesselényi család 1769-ben épült vadászkastélya. A 19. század végén és a 20. század elején a kékesi járás intézményei működtek benne.^[4]

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.