Közönséges farkasalma

A közönséges farkasalma vagy egyszerűen csak farkasalma (Aristolochia clematitis) a farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjába tartozó farkasalma (Aristolochia) nemzetség egyetlen Magyarországon őshonos faja. Mérgező.

Közönséges farkasalma
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Magnoliidae Rend: Borsvirágúak (Piperales) Család: Farkasalmafélék (Aristolochiaceae) Nemzetség: Farkasalma (Aristolochia) Faj: A. clematitis
Tudományos név
Aristolochia clematitis L.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges farkasalma témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges farkasalma témájú médiaállományokat és Közönséges farkasalma témájú kategóriát.

Élőhely

Ártereken, cserjésekben, szegély- és kultúrnövényzetben (pl. parlagokon, vetések szélén) mindenütt gyakori.

Jellemzők

Kúszó tövű, el nem ágazó lágy szárú, felálló, hajladozó termetű, közel félméteresre, vagy akár majd egy méteresre megnövő évelő növény. Gyöktörzse sárgásbarna színű, ceruzavastagságú, elágazó, tagolt. A zigomorf, többesével a levelek hónaljában nyíló virágoknak lepelleveleik vannak, amik 2-3(-8) cm hosszúak, világossárga-sárga színűek, csővé forrtak, a cső alsó része zöldes színű és gömb alakban kissé felfúvódott. A beporzáshoz legyeket ejt csapdába. A levelek szórt állásúak, hosszú nyelűek; levéllemezeik szíves vállúak, ép szélűek, tompa csúcsú háromszög alakúak, 10–15 cm hosszúak, húsosak és kopaszak. Toktermése csüngő, tojásdad-körte alakú, dió nagyságú, benne a magok viszonylag nagyok és tompa csúcsú háromszög alakúak. Magyarországon májustól szeptemberig virágzik.

A közönséges farkasalma a védett farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) hernyójának kizárólagos tápnövénye.

Felhasználása

Korábban gyógynövényként használták a népi gyógyászatban, de ilyen jellegű felhasználása veszélyes, mivel mérgező növény, ráadásul belsőleges használata az orvostudomány szerint korábban sem volt indokolt.

Miután kimutatták a növény rákkeltő hatását, így manapság csak gyógyszeralapanyagként használatos. Arisztolochiasav hatóanyag található benne.^[1]

Az egész növénynek jellegzetes, de kellemetlen szaga van, ha pedig balesetként mégis a szájhoz kerül, akkor érezhető nagyon kellemetlen, keserű íze.^[2]

A leveleiből készített drogban (Aristolochiae folium) arisztolochiasav, keserűanyag, illóolaj, cseranyag, gyanta, C-vitamin és baktériumölő anyag található. A már kifejlett, egészséges, ép leveleket gyűjtik drognak; a száradás végén a levéldrog tömege a levelek eredeti tömegének csupán negyede-ötöde. A levéldrog forrázatát külsőleg felhasználták sömör, ótvar, ekcéma ellen, valamint borogatásként nehezen gyógyuló sebekre és gyulladásos testrészekre.^[2]

Gyöktörzséből is készíthető drog (Aristolochiae radix vagy Saraceniae radix), amiben 0,5–1,0% arisztolochiasav (arisztolochia sárga) van, továbbá gyanta, keserűanyag, cseranyag és illóolaj is előfordul benne. A belőle készült fürdővel és borogatóval a reumásakat és egyéb ízületi bántalmakban szenvedőket, de a kehes lovakat is kezelték.^[2]