Kelet-európai-síkvidék

A Kelet-európai-síkvidék (Oroszországban: Orosz-síkság)^[1] Európa legnagyobb tájegysége.

Kelet-európai-síkvidék
Elhelyezkedés	Kelet-Európa
Besorolás	nagytáj
Földrajzi adatok
Terület	3 000 000 km²
Térkép
Elhelyezkedése
Kelet-európai-síkvidék Pozíció Európa térképén
é. sz. 57° 30′, k. h. 40° 00′57.5, 40
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelet-európai-síkvidék témájú médiaállományokat.

Nincsenek pontosan megállapított határai, egyes szerzők szerint kb. 3 000 000 km²-nyi területű,^[2] mások szerint mintegy 4 000 000 km²-nyi.^[3] Kiterjedése észak–déli irányban legalább 2750 km, nyugat–keleti irányban pedig hozzávetőleg 1500 km. Legnagyobb része Oroszország európai területén fekszik.

Földrajz

A hatalmas, egyhangú síkvidék területén néhol 300–400 m magas dombságok, hátságok emelkednek ki, legalacsonyabb része pedig a Kaszpi-mélyföld. A síkság északi részén a jégkorszak elmúltával morénahalmok maradtak vissza, amelyek között kisebb-nagyobb tavak, lápok, mocsarak keletkeztek. Ilyen tavak például a Ladoga-tó, az Onyega-tó, a Csúd-tó, a Finn-tóvidék tavai. A síkság középső és déli részét a mezőgazdasági termesztés szempontjából kiváló minőségű feketeföld (csernozjom) talaj alkotja. Ásványkincsekben ugyancsak gazdag: földgázt, kőolajat, vasércet, sóféléket tartalmaznak a talaj kőzetei. A síkság legdélebbi területeit a fekete-tengeri síkság és délkeleten a Kaszpi-mélyföld foglalja el. A Kaszpi-mélyföldet többnyire tartós szárazság sújtja és félsivatagi-sivatagi táj alakult ki.

Kiterjedése

Területe legalább a következő országokra terjed ki:

• Oroszország európai része
• Ukrajna
• Fehéroroszország
• Lengyelország
• Lettország
• Litvánia
• Észtország
• Finnország
• Moldova
• Kazahsztán európai része

Határai, nagyobb tájegységei

• Északnyugati részén a Kola-félszigettel és Karéliával határos. A Kola-félsziget geológiailag a Balti-pajzshoz kapcsolódik. A jég lecsiszolta a kőzetét és keskeny vonulatokat hozott létre. A mélyedésekben tavak helyezkednek el. Legnagyobb a Ladoga, amelyet tektonikus süllyedés hozott létre. Az Onyega-tó és az Urál között óriási kiterjedésű síkság fekszik morénavidékekkel.
• Északi részén tundravidékek jellemzőek, ettől kissé délebbre már erdős hátságok fekszenek: Szmolenszk–Moszkvai-hátság, Balti-hátság.
• Középső és déli részének nagyobb tájegységei: Valdaj-hátság, Voliny–Podóliai-hátság(wd), Dnyeper menti síkság, Közép-orosz-hátság, Volgamenti-hátság, Oka–Don-síkság.
• Keleten az Obscsij szirt és az Elő-Urál magasabb fekvésű területei fekszenek.
• Legdélebbi területe a Fekete-tengeri-síkság és a Kaszpi-mélyföld. A mélyföldön kiterjedt sós tavak helyezkednek el, mint az Elton-tó vagy a Baszkuncsak-tó. E tavak vize a forró nyárban elpárolog, s a só mint valami fehér páncél, vastag rétegben ragyog a szikrázó napsütésben.

Nagyobb folyói

• Volga
• Dnyeper
• Don
• Urál
• Pecsora
• Káma
• Oka
• Belaja
• Daugava stb.

Éghajlata

A síkság elsősorban az Atlanti-óceán felől érkező nyugati légáramlatok hatása alatt áll. Az éghajlat nemcsak a földrajzi szélességgel, hanem nyugat-keleti irányban is változik. A Balti-tenger partvidékén nedves tengeri klímával, míg a Kaszpi-tengernél félsivatagi éghajlattal találkozunk. A kontinentális jelleg kelet felé erősödik. A 48-50. szélességi foktól délre, a száraz ázsiai területek hatására az uralkodó szél iránya keletire vált át. A sík vidék lehetővé teszi a légáramlatok gyors mozgását, s ez az időjárás változékonyságát eredményezi. A nyár északon rövid és hűvös, a középső és déli területeken meleg, a mezőgazdaságra általában kedvező.