Kiss András (levéltáros)

Kiss András (Facsád, 1922. október 5. – Kolozsvár, 2013. november 17.^[2]) romániai magyar jogtörténész, történész, levéltáros, levéltári szakíró. Kiss Mária Gyöngy apja.

Ez a szócikk a levéltárosról szól. Hasonló címmel lásd még: Kiss András (egyértelműsítő lap).

Kiss András
Horváth László felvétele
Született	1922. október 5. Facsád
Elhunyt	2013. november 17. (91 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	román[1]
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	történész, levéltáros
Kitüntetései	Pauler Gyula-díj (2001) Magyar Örökség díj (2010) A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013)
Sablon Wikidata Segítség

Életútja

Középiskolai tanulmányait Lugoson és Temesvárt kezdte, a kolozsvári Tanárképző Intézet gyakorló gimnáziumában érettségizett (1942). Jogtudományi oklevelet a Bolyai Tudományegyetemen szerzett (1946). A Móricz Zsigmond Kollégium alapító tagja. Szövetkezeti tisztviselő, ügyvédjelölt, egyetemi tanársegéd, 1949-től a Kolozsvári Állami Levéltár munkatársa nyugdíjazásáig (1983). 1990-től az újraalakult EME főtitkára.

Munkássága

Első írását A magyar diák együtt akar küzdeni román és zsidó kartársaival c. alatt a Világosság közölte (1945). Levéltári és jogtörténeti munkákon kívül elsősorban várostörténettel foglalkozik, több monografikus tanulmánya történelmi és tudományos személyiségekről szól. Az Erdélyi magyar szótörténeti tár történész-szaklektora.

A levéltártan köréből első tanulmányát az 1957-es Kelemen-emlékkönyv közölte Kolozsvár levéltára rendjének fejlődéséről a XVI-XVIII. században; a NyIrK 1959-es összevont számában jelent meg egy másik tanulmánya a besztercei városi levéltár régi magyar nyelvű iratairól. A Revista Arhivelor hasábjain az államosított bankok levéltári anyagáról (1961), az erdélyi úriszékről (1969), régi levéltári leltárakról (1978) ír. Tanulmányai jelennek meg továbbá a levéltártípusokról (Ștefan Meteș la 85 ani. Kolozsvár, 1977), az erdélyi hiteleshelyek sajátosságairól (In memoriam Ion Mărcuș. 1979). Szerzőtársa a Bibliografia arhivisticii românești (1969), valamint az Îndrumător în Arhivele Statului Județul Cluj. I-II. (1979-85) c. köteteknek.

Kelemen Lajos nyomdokain számos adatot közöl Kolozsvár műemlékeiről és lakóinak belső életéről, így az Igazságban a hóstáti Kalandos Társaságról, a régi és új Kétvízközről (1968), az Új Életben a jelvényes aranymíves házról, a Házsongárdi temetőről (1972), az Utunkban a régi farsangolásról (1974) s A Hétben a kolozsvári Várostoronyról (1974). Kiemelkedik helytörténeti tanulmánya a Vitéz Mihály korabeli Zilahról (a Mihai Viteazul și Sălajul c. kötetben, Zilah, 1976) és Ótorda és Újtorda régi kapcsolatairól a tordai múzeum Potaissa c. gyűjteményes kötetében (Torda 1978).

Személyiségrajzi érdeklődésének eredménye ismeretlen Kölcsey-kéziratok közlése (Irodalomtörténet, Budapest 1959), több cikke Kelemen Lajosról (Utunk 1978/43, 44), tanulmánya a történetíró Gheorghe Șincairól (a Művelődéstörténeti tanulmányok 1979-es kötetében). Sokat foglalkozott Varga Katalinnal (1802–1852), a mócok nagyasszonyával: közzétette 1847-ben kelt „tulajdon kezivel tett” életleírását (Korunk, 1957/12), majd „panaszos versei”-t (Utunk 1977/35), végül kötetben tette hozzáférhetővé perének anyagát. Közölte Bethlen Gábornak a kolozsvári mesteremberekhez intézett utasításait (Utunk 1980/38). Jakó Zsigmond scriptoriuma c. írásával (A Hét 1986/37) köszöntötte a 70 éves történettudóst.

Kiss András Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák című válogatása az 1500-as évek végének kolozsvári történéseit és hangulatát idézi (2000).^[3] Az Erdélyi magyar szótörténeti tár XI. kötetét Kiss András lektorálta. (2002).^[4]

Köteteiből

• Dicționar juridic român-maghiar. Magyar-román jogi szótár (Hegedűs Sándorral és Nemes Istvánnal, 1978)
• Varga Katalin pere (1979. A könyv Livia Someșfăleanu által készített román fordítása kéziratban maradt)
• Dino Compagni krónikája korának eseményeiről. Fordította, bevezette, jegyzeteit írta Kiss András (1989)
• Források és értelmezések. Bukarest : Kriterion, 1994. 487 p. ISBN 973-26-0276-7 (Történeti és levéltári tanulmányainak gyűjteményes kötete)
• Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák; vál., bev. jegyz. Kiss András; Kriterion, Bukarest, 1998 (Téka)
• Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára; szerk. Kiss András, Kovács Kiss Gyöngy, Pozsony Ferenc; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1999
• Szatmár Vármegye Levéltára 1402-1919; összeáll. Kiss András, Lucia-Augusta Şerdan, Henzsel Ágota; Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára–Romániai Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága, Nyíregyháza–Cluj-Napoca, 2000
• Kolozsvár 1000 éve. Kiadja az EME és az EMKE, 2001, Kolozsvár. (Egyik szerzője Kiss András)^[5]
• Más források – más értelmezések; Mentor, Marosvásárhely, 2003 (Erdély emlékezete)
• Hegedűs Sándor–Kis András–Nemes István: Dicţionar juridic roman-maghiar / Román-magyar jogi szótár; 2. átd. és kibőv. Deák Levente és Osváth Judit; Kriterion, Kolozsvár, 2006
• Kolozsvári boszorkányperek, 1564-1743; szerk. Pakó László, Tóth G. Péter; Balassi, Bp., 2014 (A magyarországi boszorkányság forrásai)

Díjak, elismerések

• Pauler Gyula-díj (2001)^[6]
• Magyar Örökség díj (2010)^[7]
• A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013)^[8]

Irodalom

• Csetri Elek: "Ki légyen az a Varga Katalin...?" A Hét 1979/49.
• Demény Lajos: Tradiții de luptă comună româno-maghiară. Era Socialista 1980/4.
• Nagy Géza: Varga Katalin pere. Könyvtár 1980/1.
• Miskolczy Ambrus: Varga Katalin pere. Századok, Budapest, 1981/2.
• Imreh István: A levéltáros történész köszöntése. Utunk 1982/41.
• Páll Árpád: Történészek műhelyében. Kiss Andrásnál. Beszélgetés a testvériségről. Új Élet 1983/3;
• Páll Árpád: Múltbeli tanulság, jelenkori parancs. Beszélgetés Kiss Andrással Varga Katalin példamutatásáról. Harangszó a mélyből. Budapest, 1991. 219-222.
• Kiss András köszöntése. = Művelődés (Kolozsvár), 1992. október (Jakó Zsigmond Pál köszönti a 70 éves Kiss Andrást).
• "...éltünk mi sokáig két hazában...". Tanulmányok a 90 éves Kiss András tiszteletére; szerk. Dáné Veronka, Oborni Teréz, Sipos Gábor; Debreceni Egyetemi, Debrecen, 2012 (Speculum historiae Debreceniense)