Krím
félsziget a Fekete-tengerben From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A Krím a Fekete- és Azovi-tenger között elhelyezkedő félsziget, melyet a 30 km hosszú és 9 km széles Perekopi-földszoros csatol a kontinenshez és kelet felé a hosszan elnyúló Kercsi-félszigetben, a Kercsi-szorosnál végződik.
Területén 1954-től 2014-ig az Ukrajnához tartozó Krími Autonóm Köztársaság és az ettől különálló Szevasztopol város régiója volt található. A többségében orosz lakosságú félszigetet 2014-ben az ukrán forradalmat követően Oroszország megszállta. A két régióban 2014. március 16-án vitatott legitimitású népszavazást tartottak, amin a szavazás szervezői szerint a részvételi arány igen magas volt és a résztvevők elsöprő többsége a terület Oroszországhoz csatlakozása mellett foglalt állást. A helyi vezetés a döntésre hivatkozva kezdeményezte a csatlakozást Oroszországhoz, Putyin orosz elnök pedig bejelentette a terület bekebelezését. Két hónappal később az orosz elnök Civil Társadalmi és Emberi Jogi Tanácsának honlapjára rövid időre kikerült egy jelentés, ami szerint a részvétel 30%-os volt, a csatlakozást pedig csak körülbelül a megjelentek fele támogatta. A „népszavazás” eredményét és a terület orosz bekebelezését a nemzetközi közösség elsöprő többsége elutasítja.
A cári Oroszország idején a Krím félsziget a luxusnyaralóhelyek közé tartozott.
Remove ads
Földrajz
A szabálytalan formájú félsziget többnyire tagolt partjainak teljes hossza 1000 km, az Azovi-tenger felől alacsonyak. A folyók nem hajózhatók; köztük a legjelentősebb a Szalhir, a Buzulcsa, a Buiuk-Karaszu, az Alma és a Kacsa. A tavak száma mintegy 400, de mind kicsi. A hőmérséklet enyhe, különösen a félsziget déli részén található Krími-hegység által a hideg szelek ellen védett délkeleti partvidéken. Az északi rész sztyepp, a jellemző éghajlattal, a hegyekben jajlák, a nyári legeltetésre használt erdőmentes legelők találhatók.
A félszigetnek nincs elegendő saját édesvízkészlete. Korábban csatornákon keresztül a Herszoni területről kapott vizet, amit az orosz annexió után az ukránok elzártak.
Klíma
Szimferopolban a nyári középhőmérséklet 28,5 °C, Szevasztopolban 26,4 °C, a téli amott −0,9 °C, emitt −2 °C. A hegyes vidékek termékenyek, a sík részek sztyeppék.
Élővilág
A partok közelében a növényzet olyan, mint a Földközi-tenger mellékén: megterem a szabadban a babér, füge, gránátalma, pisztácia, mandula, datolyaszilva stb. A sztyeppék ellenben ásványkincsekben gazdagabbak; a són kívül porfírt bányásznak rajtuk és különböző színű márványt. Lakosságát és gazdasági életét l. Tauria.
Természetvédelem
Védett területek:
- Krími természetvédelmi terület (Кримський природний заповідник) Alusta közelében, területe 44 175 ha, 1923-ban alapítva.
- Krími Nagy Kanyon (Великий каньйон Криму) közel a Jalta–Bahcsiszeráj hegyi úthoz. 3 km hosszú, legmélyebb része 320 m, legkeskenyebb 3–5 m.
- Aja-fok, állami védett terület (Державний ландшафтний заказник «Мис Айя») Szevasztopol közelében, a Balaklavai járásban. Területe 1132 ha.
- Új Világ védett terület (Новий Світ заказник) Novij Szvit település körül, Szudák város közelében. Területe 477 ha.
- Ak-Kaja hegy (Ак-Ка́я, Aq Qaya, jelentése fehér szikla) természetvédelmi terület a Krími-hegység keleti felén, Bilogorszk város közelében. Magassága 315 m.
- Medve-hegy vagy Ajudag (Ведмі́дь-гора́, Аюда́г), hegy Krím déli partján. A Nagy-Alusta és a Nagy-Jalta szélén található. Magassága 577 m, északnyugati irányban 2400 méter, a tengertől 2-2,5 km-re. Teljes területe 4 km². 1947 óta védett természeti terület.
- Nikitszkij állami botanikus kert (Державний Нікітський ботанічний сад) 7 km-re Jaltától,[1] Nikita településnél.
- Kazantip Természetvédelmi Terület (Казантипський природний заповідник, oroszul Казантип, Казан-Тип, tatárul Qazan), földnyelv az Azovi-tenger északkeleti részén.[2] Területe 450 ha. Kelet-Krím, Leninszkij járás, Scsolkino város közelében.[3]
- Karadag Természetvédelmi Terület (Карадазький природний заповідник) 28,74 km², Délkelet-Krímben, Feodoszijától 36 km-re, Koktebel közelében.[4]
- Martjan-fok (Мис Мартьян) Természetvédelmi Terület, Jalta közelében. 240 ha.[5]
- Mogabi (Могабі)-hegy, az Aj-Petri hegységben Krím déli partján, Livagyija és Koreiz falvak között található. Tengerszint feletti magassága 804 m. A Jaltai Hegyi Erdő természetvédelmi terület része. Az északi részen Karagol hegyi tó 578 m magasságban.
- „Varázskikötő” Nemzeti Park (Національний природний парк «Чарівна гавань») Nyugat-Krímben, Jevpatorijától 70 km-re, Csornomorszke (Чорноморське) településnél. Területe 6270 ha.[6]
- Opukszkij Természetvédelmi Terület (Опукський природний заповідник). Jellegzetes pusztai táj 5 km-re a Fekete-tenger partjától. Határos az Uzunlarszkoje-tóval. Teljes területe 1 593 ha.
- Oreandai Kereszt-hegy (Хрестова гора (ukránul), Ур'янда, Ургенда-Ісар tatárul: Uryanda İsar) 204 m magas. A hegyen egy középkori vár-település (XV. század) romjai láthatók.
- Jaltai hegyi erdő (Ялтинський гірсько-лісовий) Természetvédelmi Terület. Teljes területe mintegy 14 523 ha. 1973-ban hozták létre. Találhatók itt védett fenyők, bükk- és tölgyerdők, mediterrán aljnövényzet. A növényvilága 1356 fajból áll, közöttük 115 őshonos. Állatvilága 37 emlősfajt, 113 madárfajt, 11 fajta hüllőt és 4 fajta kétéltűt tartalmaz.[7]
Remove ads
Története
Krím ógörög neve Tauriké Kherszonészosz (Ταυρικὴ Χερσόνησος 'Tauriké félsziget') vagy egyszerűen Kherszonészosz volt, latinul Chersonesus Taurica. Már az i. e. 6. században görög gyarmatosításnak volt színhelye; itt alapították a görögök Pantikapaiont és Theodosziát (ma Feodoszija). Pantikapaion később külön állammá nőtte ki magát, és Boszporoszi Királyság néven hatalmát csaknem az egész Kherszonészoszra kiterjesztette. Ez államot meghódította a pontoszi VI. Mithridatész, akinek legyőzetésével a Római Birodalomhoz került. Mint a Bizánci Birodalom része, Gótia thémát alkotta; 375-ben a gótokat a hunok győzték le. Később a félsziget fölváltva a magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került.
A kunokat 1237-ben a tatárok űzték el, és Krímet 1441-ig a Kipcsak kánság alkotórészévé tették. Ugyanezen időben a genovaiak számos gyarmatot alapítottak rajta, amelyek közt Kaffa (ma Feodoszija) tett szert a legnagyobb gazdagságra. 1441-ben a Krími Tatár Kánságnak vált jelentékeny részévé. 1475-ben II. Mehmed szultán ezt török fennhatóság alá vetette. Az oroszok már Nagy Péter cár uralma alatt támadni kezdték a félszigetet, és az Oszmán Birodalom az 1774-es kücsük-kajnardzsi békében beleegyezni kényszerült Krím függetlenségébe. A félsziget azonban a függetlenségét csak rövid ideig élvezhette. 1783-ban Sagin-Girei, az utolsó tatár kán birtokáról évdíj fejében az oroszok javára lemondott. A félszigeten találkozott II. József császár és király 1787-ben II. Katalin cárnővel, akivel szövetséget kötött a törökök ellen, és ez alkalommal mutatta Patyomkin herceg az általa építtetett falvakat (Patyomkin-falu).[8] Potyomkin a „Tauriai” melléknevet kapta. Tartja magát a mítosz, hogy a falvak fele csak papíron létezett. Valójában ezt valószínűleg csak Potyomkin moszkvai ellenfelei terjesztették. (Lásd még a II. Katalin szócikket.)
1853–56-ban Krím volt a színhelye a krími háborúnak.
Az oroszországi polgárháborúban a fehér hadsereg ellenőrizte a területet. A vörösök 1921-ben foglalták el. A félsziget szovjet autonóm köztársaság (Krími ASZSZK) lett. 1941/42-során elfoglalták a németek. 1943 novemberétől 1944. májusáig tartottak a felszabadító harcok, a szovjet hadsereg ekkorra foglalta vissza a félszigetet.
1941-ben a németeket, 1944-ben pedig a tatárokat deportálták a félszigetről, valamint az oroszok által is letelepített bolgárokat, örményeket és görögöket.
1945. február 4–11. között Krímben, Jaltában rendezték a szövetséges nagyhatalmak vezetői közötti találkozót, a jaltai (esetenként krími) konferenciának nevezett tanácskozást, ahol a győztes hatalmak képviselői megrajzolták Közép- és Kelet-Európa háború utáni térképét.
1954. február 19-én Hruscsov kezdeményezésére az 1945-től már mint Krími terület az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságtól átkerült az Ukrán SZSZK-ba a Perejaszlavi Rada összehívásának 300. évfordulója alkalmából.
1991-ben Krími területből Krími ASZSZK-vá alakult, majd 1992. február 26-án Krími Köztársasággá vált, de Ukrajna része maradt.
Ukrajnának Oroszországgal 2010-ben Harkivban kötött szerződése szerint az orosz Fekete-tengeri Flotta 2042-ig tarthat fenn haditengerészeti támaszpontot Szevasztopolban és használhatja a parti kikötői infrastruktúrát, valamint a feodoszijai kikötőt.[9][10]
2014-ben a Krími Autonóm Köztársaság orosz vezetői kinyilvánították az ún. Krími Köztársaság függetlenségi szándékát Ukrajnától, amit egy vitatott legitimitású népszavazás március 16-án nagy többséggel megerősített. Orosz közlések szerint a népszavazáson részt vevők 95,7 százaléka tette le voksát az Ukrajnától való elszakadás mellett, míg a maradásra csupán 3,2 százalék szavazott. Valamivel több mint egyszázaléknyi szavazat érvénytelen volt.[11] Március 16-án, a népszavazási eredmények közzététele után, Vlagyimir Putyin elnöki rendelet értelmében „figyelembe véve Krím népeinek akaratnyilvánítását a 2014. március 16-án tartott referendumon” Oroszország szuverén és független államként ismerte el a Krími Köztársaságot, amelyen belül Szevasztopol város különleges jogállással rendelkezik. Március 17-én az elnök a moszkvai Kreml György-termében soron kívüli beszédet intézett a parlament mindkét házához a félszigetnek és Szevasztopol városának az Oroszországi Föderációhoz csatlakozása iránti kérelmével kapcsolatban.[11]
Március 18-án az orosz elnök jóváhagyta Krím csatlakozását célzó szerződéstervezetet.[12]
Április 26-án Ukrajna elzárta Krím vízellátását biztosító 402,6 kilométer hosszú Észak-krími-csatornát. A rendszert 1961-71 között építették, a Kahovkai-víztárolónál kezdődik, és a félsziget keleti csücskén fekvő Kercs városánál ér véget. A rendszer másodpercenként háromszáz köbméter víz áteresztésére képes.[13]
A Forbes magazin május 6-án közölte, hogy egy Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz köthető szervezet olyan adatsort tett közzé véletlenül az interneten, amely szerint a krími népszavazáson a hivatalosan közöltnél sokkal alacsonyabb részvételi arány volt, és sokkal kevesebben szavaztak az orosz csatlakozásra. A valós részvételi arány csak 30 százalék volt, és csak 50 százalék (vagyis az összes szavazópolgár 15 százaléka) szavazott a félsziget Oroszországhoz csatlakozására.[14][15]
A világ országai közül csak néhány ismerte el a területet Oroszország részeként, ezek között volt Venezuela, Észak-Korea, Nicaragua, Kuba, Afganisztán, Szudán és korábban a Bassár el-Aszad elnöksége alatt állt Szíria [16][17]
2014. júniusáig az orosz rubel és az ukrán hrivnya egyaránt forgalomban volt a Krímben a márciusi annektálás óta. 2014. júniusában az orosz rubel vált az egyetlen legális fizetőeszközzé a Krímen. Ekkora piacokon és üzletekben elszaporodtak a „csak rubel” feliratú táblák. Szimferopolban a vásárlóknak hosszú sorokban kellett várakozniuk a pénzváltók előtt, miután az eladók nem fogadták el a hrivnyát.[18] Az általános és középfokú oktatásban, a szakképzésben és a felsőoktatásban orosz szabványokat kellett bevezetni, minden krími tanárnak át kellett képeznie magát, és minden diáknak orosz tankönyvet kellett kapnia. Az iskolák már 2014. szeptember 1-jén megkezdték az orosz tantervek bevezetését.[19]
Oroszország 2018-19-re megépítette a Krími hídat, (köznyelvben Kercsi-szorosi híd) amely összeköti a Krím félszigetet és az orosz Krasznodari határterületet. A híd vasúti és közúti forgalmat biztosít.
A 2025. áprilisban bemutatott amerikai béketerv alapján a Krím Oroszország része maradna, az Egyesült Államok „de jure” (jogilag) elismeri az orosz ellenőrzést a Krím félszigeten.[20][21]
Remove ads
Lakossága
Lakossága 2001-ben 2 024 056 fő (ebből 58,3% orosz, 24,3% ukrán, 12,1% krími tatár, 1,4% fehérorosz, 0,5% tatár, 0,4% örmény, 0,2% körül zsidó, lengyel, moldován, azeri, 0,1% körül üzbég, koreai, görög, német, mordvin, csuvas, cigány, bolgár, grúz és mári, valamint karaimok, krimcsákok és egyéb nemzetiségűek).
Az oroszok, ukránok, görögök és bolgárok többsége ortodox hitű, a krími tatárok a szunnita iszlám követői. Elterjedt az izraelita, a görögkatolikus és a protestáns vallás is.
2014 májusában közölt adatok szerint 7723 menekült érkezett Krímből Ukrajnába – leszámítva az elszakadt területen szolgálatot teljesítő katonákat –, de sokan vannak még, akik nem jelentkeztek a hatóságoknál. A menekültek közül 1862 nyugdíjas. A menekültek közül 2111 ember Kijevben tartózkodik.[22]
Városai
Szimferopol központja
Szevasztopol kikötője
Remove ads
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads