Kun Bertalan (püspök)
(1817–1910) református püspök From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Kókai Kun Bertalan (néhol Kun vagy Kókai-Kun, Felsőnyárád, 1817. január 21. – Debrecen, 1910. szeptember 28.) református lelkész, a Tiszáninneni református egyházkerület püspöke 1866-tól haláláig. Az egyetemes konvent egyházi elnöke (1884–1910), a Miskolci Nemzeti Színház igazgatósági tagja.
Remove ads
Családja
Kun Pál (1781–1857)[4] és Hézser Katalin (1790–1868)[5] fia. Testvére Kun Tamás, megyei és törvényszéki orvos, a közegészségügyi tanács tagja volt (meghalt Miskolcon, 1894-ben).[6] Másik öccse, Kun Pál a Miskolci Református főgimnázium tanára volt (meghalt 1896-ban, 71 évesen Miskolcon)[7]
1844-ben nősült először, felesége Szunyoghy Mária lett, tőle született 4 gyermeke:[8] Kun Béla, aki jogász volt, Mária, Gyura Adolfné (†1906,)[9] Erzsébet lánya 15 évesen, 1873-ban a himlő áldozata lett.[10] és Bertalan.
Első nejének halála után még kétszer házasodott meg, először Láczy Szabó Zsuzsannát, majd Galambosi Herke Johannát,[11] Giovannini Rudolf, miskolci cukrász özvegyét[12] vette feleségül, akivel 22 évig élt házasságban.[13]
Remove ads
Életrajza
Elemi iskoláit szülőhelyén végezte, ezután egy évig Beregszászon tanult, majd 1824-től Miskolcon folytatta a tanulmányait, hol később köztanító lett (mely a megszokott egy év helyett két évig volt). 1836-ban Sárospatakon kezdett hittudományt tanulni, melyet három év múlva fejezett be. Ezután az iglói lelkész (Pákh Mihály, a későbbi szuperintenens) mellett töltött fél évet a német nyelv elsajátítása végett. 1839-től magántanárként működött Krasznokvajdán Szentimrey Gábor királyi tanácsos gyermekei mellett.
1842-ben tette le a papi vizsgát; először Szászfán lett segédlelkész, majd a gagybátori papi hivatalt foglalta el. 1843-tól ausztriai és németországi hittudományi körútra ment (Bécs, Lipcse, Halle, Berlin), ahonnét 1844-ben tért haza.
Az abaúji református egyházmegye aljegyzője lett 1845-ben. 1849-ben a miskolci egyházközség választotta lelkészévé, mely hivatalát 1850 tavaszán foglalta el. Egyházkerületének 1857-ben az aljegyzője, majd miután az addigi főjegyzőt, Zsarnay Lajost püspökké nevezték ki, 1860-ban Kun vette át helyét.[14] 1866-ban a püspökévé (szuperintendense) választották meg, Hegedűs László alsózempléni esperessel szemben. Beiktatására Visnyón, 1860. augusztus 30-án került sor,[15] az egyházkerületi gyűlés alkalmával egyházi tisztségénél fogva a főrendiház tagjává vált. 1870-ben királyi tanácsosi címet kapott, 1892-ben pedig szolgálatai elismeréséül a Lipót-rend középkeresztjét kapta meg. Egyházi hivatalát és főrendiházi tagságát 1910-ben bekövetkezett haláláig megtartotta. Szintén ebben az évben lett Miskolc díszpolgára. A miskolci díszpolgári díszoklevél indoklása:
"Őszinte elismerését kívánja ezzel nyújtani azoknak az érdemeknek, melyeket városunkban eltöltött 60 éves lelkipásztorkodása, 44 éves püspöksége ideje alatt városunk köz és társadalmi életében szerzett, fáradozva szüntelenül a közerkölcsök javításán, ápolva a nemes érzelmeket; ezen cselekedetünkkel is bizonyságot kívánván tenni arról, hogy a magyar református patriarchai kortelért(sic!) főpásztorát Miskolcz város polgárai felekezeti különbség nélkül büszkén vallják e város nagyra becsült közszeretettel övezett polgárának."[16]
Főpásztorságának elveit 1866-os körlevelében adta közre,[17] melyben az öntudatos hitélet fejlesztését és tökéletesítését nevezi meg fő célul; minden háznál legyen biblia és minden egyháznak legyen elemi iskolája. Ennek megfelelően a vallásos nevelésre fordított legnagyobb hangsúly működése során. A Sárospataki Református Főiskola és a Rimaszombati gimnázium főgondnoka volt, gagybátori lelkészként bevezette a kényszeriskolázást, rendszeresen részt vett a gimnáziumi és népiskolai vizsgálatokon. Nagy része volt a miskolci leánynevelő intézet felvirágoztatásában.[15]
Halálának 100 évfordulója alkalmából, 2010. október 24-én megemlékezést tartottak a felsőnyárádi református templomban.[18]
Sírja a Miskolci Deszka temetőben található. A sír 2012-ben vandalizmus áldozatává esett, a síremléket körülvevő kovácsoltvas-kerítést szétfeszítették, letörték.[19]
Remove ads
Munkái
A Protestáns egyházi és iskolai lap termékeny írója, ki főleg egyházjogi és liturgiai témájú cikkeket írt. A mezőcsáti papavató gyűlésen 1859-ben elmondott hitszónoklata Egyetemes papság címmel jelent meg.[20] Az 1840-es évek elején színműveket is írt: A kényúr, Pajkos diákok, melyek kéziratban maradtak. A társalkodó című lapban jelentek meg versei, melyek Bajza hatását tükrözték.[15] Erdélyi Jánoshoz írt levelei (Miskolc 1858. január 3., 19. és február 22.) is fennmaradtak (Erdélyi Pál birtokában az Erdélyi-Tárban.)
- Viszhang a vegyes házasságok ügyében. Lipcse, 1844. (Névtelenül), amelyben a katolikus egyház vegyes házasságot elutasító állásfoglalását bírálta.[21]
- A keresztyén pap. Jellemrajza a papi hivatásnak, egyházi beköszöntő... Gagy-Bátorban 1842. tavaszhó 10. (Sárospatak, 1842)
- Egyházi szónoklattan. Használható minden hitfelekezetű, különösen protestáns lelkészek által. (Miskolc, 1855. (Ismerteti Pesti Napló 1855. II: 131. sz.).
- Halotti emlék Jakabfalvy András felett. (Miskolc, 1859)
- Mi örökíti s teszi áldottá köztünk a nagy emberek emlékezetét? Egyházi beszéd, melyet néh. gr. Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak gyász-ünnepe alkalmával a miskolczi helv. hitvallásuak avasi templomában 1860. ápr. 22. napján elmondott. (Miskolc, 1860)
- Gyászhangok néhai Piskóty Jánosné, szül. Bató Eszter asszony felett. (Miskolc, 1861)
- Az egyetemes papság egyházi beszédben. (Pest, 1861)
- Ima, és egyházi beszéd a Bató Eszter harang felavatásakor. (Miskolc, 1866; Misley Károly beszédével együtt.)
- Emléklapok id. b. Vay Miklós félszázados egyházi hivataloskodásának Miskolczon végbement örömünnepélye alkalmából. (Szerkesztette Szinyei Gerzson, Sárospatak, 1873. (K. beszéde, többek beszédeivel együtt.)
- Halotti beszédek és imák mélt. id. Szathmáry Király Pál úr felett. (Budapest, 1879; K. beszéde többek beszédeivel.)
Források
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads