Tiszáninneni Református Egyházkerület

A Tiszáninneni Református Egyházkerület a XVIII. században alakult ki, bár már az 1646-os szatmárnémeti zsinaton is felvetődött az egyházkerület, valamint a püspökválasztás gondolata, de akkor az esperesek meghiúsították a terveket. Korábban a négy esperesség (borsodinak, abaúji, a zempléni, ungvári) rendelkezett püspöki jogokkal, valamint a közeli Egri püspökség is gátolta a közös vezetésű egyházkerület kialakítását. Változást III. Károly király 1725. augusztus 9-én kelt rendelete hozott, melyben vizsgálatot indíttatott a protestánsok vezetőivel kapcsolatban; mikor milyen hatáskörrel és ki által kinevezve kerültek tisztségükbe. A tiszáninneni reformátuss egyházkerület a következő espereseket jelentette, szuperintendensi (püspöki) pozícióban: Thury Sámuelt, abaúj-tornai egyházmegye, Pósaházy István zempléni esperes, Diószeghy K. György ungi esperes, valamint Szokolyai Hartó István borsod-gömör-kishonti esperes. A felmérésből zavaros hierarchiai viszonyok bontakoztak ki, különösen a Tisza vidékén.

1731. március 21-én jelent meg a Carolina resolutio, III. Károly király vallásügyi rendelete, mely arra késztette a református egyházat, hogy rendezzék a területi és vezetői kérdéseket. Az egyházkerület- és püspökkérdés rendezésének fontosságát Vay Ábrahám és Ráday Pál is felismerte és közös vitára hívta a vallási és világi vezetőket 1732-ben Mezőcsátra. Az itt született határozat még ragaszkodott a fennálló állapotok megtartásához. Közben Károly leiratban tiltatta be azon egyházi vezetők működését, akik tisztségük viselésére nem a királytól kaptak engedélyt. Ráday ismerte a kormány álláspontját, mely az egységes kerület kialakítás volt, ezért 1733. január 6-án Hernádnémetiben ültek össze, hogy püspököt válasszanak és megszüntessék a „venerabilis unio”-t, azaz az egyházmegyék püspök nélküli, esperesek vezette szövetségét.

A püspöki címre négyen pályáztak a három egyházmegyéből (Ung kimaradt a jelölésből). Szentgyörgyi Sámuel és Nádudvari Sámuel képviselte Borsod-Gömör-Kishontot, Göböli András Abaúj-Tornát, Bogáti Balázs pedig Zemplént. A szavazáson Szentgyörgyi Sámuelt választották meg a Tiszáninneni Református Egyházkerület első püspökének. A megszületett döntés jegyzőkönyvét hatan hitelesítették, hárman egyházi részről: Szokolyai Hartó István borsod-gömör-kishonti esperes, Szentandrási Mihály abaúj-tornai esperes, Mihályi István a zempléni esperes meghatalmazottja, és ugyanannyian világi oldalról: Dőry András, Szemere László és Szatmári Király György. A meghozott döntés eredményeit a király és Helytartótanács elé terjesztették, és 1734. október 20-án kiadták a II. Carolina resolutiot, az egyházkerületekről.

Az egyházkerület püspökei

N	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Szentgyörgyi Sámuel	1735–1745	rimaszombati lelkész
2.	Csáji Márton	1745–1770	miskolci lelkész
3.	Szalay Sámuel	1770–1792	rimaszombati lelkész
4.	Szathmári Paksi Ábrahám	1792–1797	mezőkeresztesi lelkész
5.	Őri Fülep Gábor	1799–1823	sajószentpéteri lelkész, 1797-ben helyettes püspökké választottak következési joggal, majd 1799-től lett valóságos püspök
6.	Szathmári Paksi József	1823–1848	miskolci lelkész, Szathmári Paksi Ábrahám fia
7.	Apostol Pál	1848–1860	miskolci lelkész, Szathmári Paksi József veje
8.	Zsarnay Lajos	1860–1866	sárospataki tanár, miskolci lelkész
9.	Kun Bertalan	1866–1910	miskolci lelkész
10.	Fejes István	1910–1913	sátoraljaújhelyi lelkész
11.	Tüdős István	1914–1918	miskolci lelkész, aki 1866. december 22-én született Alsómihályiban[1] és 1918. október 8-án Miskolcon hunyt el spanyolnáthában.[2] A Deszkatemetőben lévő sírját 2012-ben megrongálták, csakúgy mint a szintén itt nyugvó másik püspökét, Kun Bertalanét.[3]
12.	Révész Kálmán	1918–1931	miskolci lelkész (Debrecen, 1860. augusztus 11. – Miskolc, 1931. december 4.), fia, Révész Imre a Tiszántúli egyházkerület püspöke volt.
13.	Farkas István	1932–1941	miskolci lelkész
14.	Enyedy Andor	1942–1951	(Szirénfalva, 1888. október 5. – Budapest, 1966. július 11.), miskolci lelkész
15.	Darányi Lajos	1957–1964	sárospataki lelkész (Kisgejőc, 1905. augusztus 24. – Sárospatak, 1971. november 28.)[4]
16.	Ráski Sándor	1965–1977	(Kassa, 1920. december 1. – Bécs, 1977. július 10.), miskolci lelkész
17.	Kürti László	1977–1990	(Hajdúszoboszló, 1931. augusztus 15. – Miskolc, 2013. március 2.), református lelkész, 1960-tól 1970-ig az MRE Zsinati Irodája külügyi, ezután a tanulmányi osztályának volt munkatársa, ezzel párhuzamosan a Debreceni Református Theológiai Akadémia ószövetségi tanszékének tanára; 1972–1977 között főigazgatója volt a Debreceni Református Kollégiumnak; 1977–1991 között a Református Világszövetség Európai Területi Bizottságának alelnöke; a Prágai Keresztény Békekonferencia folytatólagos bizottságának 1985-től tagja; 1985-től a rendszerváltásig: Borsod-Abaúj-Zemplén országgyűlési képviselője.[5]
18.	Mészáros István	1990–2002	Kisgyőr, Miskolc–avasi gyülekezet lelkipásztora[6]
19.	Csomós József	2003–2021	gönci lelkipásztor
20.	Pásztor Dániel	2021–2024	sajóvelezdi lelkipásztor
21.	Barna Sándor	2024–	Rásonysápberencs, Kázsmárk, Halmaj és Kiskinizs települések lelkipásztora, korábbi egyházkerületi lelkészi főjegyző[7]

Az első szuperintendens (püspök) aláíráa

Zsarnay Lajos püspök

Kun Bertalan miskolci lelkipásztori működésnek 50. évfordulóján megjelent kép a Vasárnapi Ujságban

Fejes István

Egyházmegyék

Egyházmegyék az 1799-es területi átszervezés előtt

Az 1799-es átszervezés előtt négy egyházmegye létezett, amelyek a XVI–XVII. században alakultak ki, ezek voltak: az abaúji, borsodi-gömör-kishont, zempléni és ungi.

Abaúj megyei

Károli Gáspár szobra Göncön

XVI. században kassavölgyi néven is előfordul és nem csupán Abaúj, hanem Zemplén és Szabolcs vármegyében fekvő gyülekezetek is tartoztak hozzá. A XVII. század elejére tornai gyülekezetek nagyobb részében, a század derekán pedig a Sárosban levők is beleolvadtak. A XVIII. század végén 108 egyházat foglalt magába.

1595-ben került kinyomtatásra a felsőmagyarországi cikkek néven ismert Az 55 cikkből álló törvénykönyv, amely az egyházigazgatás és egyházi élet számos mozzanatát öleli fel, és az egyházi fegyelemről is részletesen intézkedik.

Esperesei:

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Károlyi Gáspár	említve 1564-ben, majd haláláig (1591)
2.	Szegedi Tamás	1592–?	tállyai lelkész
3.	Szikszai Siderius János	említve 1598, 1604	tarcali, szepsi lelkész.
4.	Szentandrási István	(1605. júl.) 1609-ig	tarcali lelkész
5.	Tardi György	1610–1622	abaújszántói lelkész, énekszerző. (†Abaújszántó, 1622. december 3.)[8]
6.	Szepsi Láni Mihály	1623–1634	tarcali lelkész
7.	Kovásznai Imre	1635–1638	szepsi lelkész
8.	Varsányi Dániel	1638–1644	tokaji lelkész
9.	Tolnai Dali János	1645–1646	tokaji lelkész
10.	Ványai János	1646–1653	tarcali lelkész
11.	Zebegnyei János	említve 1655. május és 1665	tokaji, gönci lelkész
12.	Szendrei György	említve 1668. szeptember, 1673-ig	tállyai lelkész
interregnum
13.	Somosi Petkó János	1681–1684	megyaszói, mádi lelkész
14.	Gyöngyösi M. András	1684–1689	tállyai lelkész
15.	Szécsi István	1689–1706	mádi lelkész
16.	Borosjenei György	1706–1710	tállyai lelkész
17.	Zemlényi R. Ferenc	1710–1723	tállyai lelkész
18.	Szentandrási Simon Mihály	1733–1751	nagyidai, szerencsi lelkész
19.	Nádudvari Mihály	1751–1754	tállyai lelkész
20.	Váczi Nagy István	1755–1762	kassai, tállyai lelkész, meghalt Tállyán, 1765. december 22-én[9]
21.	Szentandrási Simon István	1762–1764	szerencsi lelkész
22.	Petrahai János	1764–1789	tállyai lelkész, eghalt Tállyán, 1789. november 27-én, 80 éves korában[10]
23.	Kapczy István	1789–1793	alsószendi, gagybátori lelkész
24.	Tasnádi Székely István	1793–1800	szepsi lelkész, aki az újjá alakult egyházmegyében is folytatta működését

Borsod-gömör-kishonti egyházmegye

Eleinte csak Borsodi majd a XVI. század végétől kezdve gyakran borsod-gömör-kishonti egyházmegye néven emlegették. Neve azonban csak részben fedte azt a területet, amelyből anyaegyházak a felügyeletet alá tartoztak; Torna, Abaúj, Zemplén és Heves megyékből is tartoztak hozzá gyülekezetek, illetve a Nógrád vármegyei Losonc és Fülek is hozzá tartozott. A XVIII. század végén 148 egyházat foglalt magába.

A XVI. század végéről külön kánonai maradtak fenn, melyek borsod-gömör-kishonti cikkek néven ismeretesek. Ezek a rendelkezések melyek kiterjednek a papi kötelezettségekre, a tanítók alkalmasságára való kötelezettségre, nem sokkal a felsőmagyarországi cikkek 1595-ös megfogalmazása után születtek. Kivonul a törvénykezés bizonyos területeiről, a tíz parancsolat betartását is a világi törvénykezésre bízza. Valószínű, hogy a nemrég alakult egyházmegye különállását kívánta kifejezni a részletes rendelkezés sorozat.^[11]

Esperesei

Az első négy esperes még a borsodi, az őket követőek már a borsod-gömör-kishonti esperesség vezetői.

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Mohi Ferenc	említve 1566. január	szikszói lelkész, a reformáció fontos személyisége: 1545 szeptemberében jelen van, azon az erdődi zsinaton is, amelyet az első protestáns zsinatként tartanak számon
2.	Hevesi Mihály	említve 1568. június	miskolci első protestáns prédikátora[12] Wittenbergben, 1555-ben Melanchton Fülöp avatta pappá. Miskolci prédikátorsága (1566–1588) után Szikszón működött., 1593-ban halt meg[13]
3.	Szikszai Hellopaeus Bálint	1571-től	egri pap[14]
4.	Hevesi Mihály	említve 1579. november, 1591. november	(másodszor) miskolci, szikszói lelkész
5.	Sárközi Tálas János	1592 tavasza, 1593-ig	egri lelkész
6.	Tolnai L. Vince	említve 1596. február, 1600. január	sajószentpéteri lelkész – más vélekedés szerint 1584 és 1596 között volt esperes[12]
7.	Ungvári András	említve 1607. június, 1612 eleje tájáig	miskolci lelkész
8.	Nagytállyai Fabricius Tamás	1612 tavaszától (utoljára említve 1617 december)	szikszói majd máshova való lelkész
9.	Szegedi Benedek	1638 tavaszáig	sajószentpéteri lelkész
10.	Geleji Gáspár	1638. július 7.–1645. január 29	szikszói lelkész
11.	Jánosi Bálint	említve 1646 február és 1655	szikszói lelkész
12.	Szentlászlói Bálint	említve az 1656. évi vizitációs jegyzőkönyvben, 1657	miskolci lelkész
13.	Szalóczi Mihály	(először említve 1665 januárjában) 1674 tavaszáig	sajószentpéteri lelkész
14.	Baczoni I. András	1674 nyarától 1678	szikszói lelkész
15.	Szántai Mátyás	említve 1687-ben	szikszói, selyebi lelkész (Kapossy István neve nem szerepel avizitációs jegyzőkönyvekben, viszont 1678-ban a rimaszombati lelkész szuperintendensként, vagyis püspökként hivatkozik magára)
16.	Harsányi Móric István	1691-ig	rimaszombati lelkész, egyike volt azoknak a papoknak akiket 1674. márciusában Pozsonyba idéztek, és katolikus hitre történő visszatérésüket követelték. Harsányit gályarabságra ítélték és Nápolyba hurcolták, honnan a holland Ruyter tengernagy szabadította ki életben maradt társaival együtt. Szabadulása után másfél évig Svájcban maradt társaival, majd innen nagy kitérővel tért vissza a rimaszombati lelkészi állásba.[15]
17.	Sziráki István	1691 eleje	szendrői lelkész
18.	Pápai János	(első említés 1697-ben) 1708-ig	rimaszombati lelkész
19.	Rimaszombati Mihály	1709–1717	miskolci lelkész
20.	Szokolyai H. István	1717-től (utolsó említés 1735 novemberében)	sajószentpéteri lelkész
21.	Szentgyörgyi Sámuel	1745-ig	rimaszombati lelkész
22.	Őri Fülöp Pál	1745–1773	sajószentpéteri lelkész, a későbbi püspök, Őri Fülöp Gábor édesapja
23.	Lebo István	1773–1781	sajóbábonyi lelkész
24.	Szathmári Paksi Ábrahám	1781–1792	mezőkeresztesi lelkész, később püspök
25.	Szőke Ferenc	1792–1799	rimaszombati lelkész, (Szentkirályszabadja, 1741. február 10.– Rimaszombat, 1806. március 13), az első magyar nyelvre fordított mechanikai tankönyv lefordítója (A mechanikának rövid summája, kiadva Sárospatak, 1798), melyben 15 fejezetben írja le röviden a mechanika alapvető összefüggéseit.[16] Tevékeny részvevője volt a budai zsinatnak, ahol aljegyzőként működött. Paksi Ábrahám püspök halála után indult a püspök választáson de pár szavazattal lemaradt. Esperesi munkáját a gömöri egyházmegyében folytatta 1799 után.

Zempléni

Az egyházmegye és a vármegye csak részben volt azonos. A vármegye területén több egyházmegyének is voltak gyülekezetei, illetve a Tisza jobb partján fekvő Szabolcsi települések részét képezték az egyházmegyének. A XVII. századig hozzátartoztak az evangélikus gyülekezetek is. Anyaegyházainak száma a XVIII. század elején 85 volt.

Esperesei

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Kopácsi István	(említve 1559. augusztus 18-án) 1564-ig	sárospataki lelkész
2.	Czeglédi Ferenc	1564/ 1565–1594/ 1595	olaszliszkai, varannói, sárospataki, királyhelmeci lelkész
3.	Gyarmathi Bíró Miklós	említve 1597-ben, majd 1600. január 4-én)	királyhelmeci lelkész
4.	Sárosi Érsek (vagy Molnár) András	(említik 1601. december 6-án) 1610-ig	varannói lelkész
5.	Szántai Pál	1610–1611	olaszliszkai lelkész
6.	Kecskeméti Alexis János	1611–1614	sárospataki lelkész
7.	Szegedi P. Dániel	1614–1615.	olaszliszkai lelkész
8.	Tihemeri Máté	(említve 1617. december 1-jén) 1622-ig	sátoraljaújhelyi lelkész
9.	Váczi Gergely	1623–1629	gálszécsi lelkész
10.	Miskolci Csulyak István	1629–1645	olaszliszkai lelkész
11.	Simándi (Kolcsár) János	1646–1653	sátoraljaújhelyi, olaszliszkai lelkész, a sárospataki főiskola tanára. 1617-ben lett Sárospataki diák, majd 1622-ben senior; ezen évben a tanárok ragályos betegségben meghaltak, a tanulók pedig szétszéledtek; ő azonban kitartóan tanult, majd 1623-ban egy németországi egyetemre ment, közben Molnár Albertet is meglátogatta. 1624. június 26-án iratkozott be a franekeri egyetemre. Visszatérte után II. Rákóczy György a sárospataki iskola tanárának nevezte ki; az ő igazgatása alatt lépett életbe az új tanrendszer 1629-ben, melyet „az iskola új reformatiójának” neveztek; azelőtt nem is volt évforduló vizsga. 1630. június 5-én kinevezték a sátoraljaújhelyi egyház első papjává, 1636. január 9-én helyettes, 1646. február 7-én rendes esperessé választották. Sátoraljaújhelyből 1636-ban költözött Olaszliszkára költözött, itt is halt meg 1653-ban. Latin gyászversét, melyet 1622-ben Károlyi Zsuzsánna halálára írt, és üdvözlő versét, mellyel Sz. Czombor Mártont megtisztelte, amikor Europica verietas című munkáját Kassán 1620-ban kiadta, közli a Sárospataki Füzetek (1865).
12.	Tarcali Pál	1653–1668	olaszliszkai lelkész
13.	Sajószentpéteri János	1668/1669–1672	zemplénivámosújfalusi lelkész
interregnum
14.	Rozgonyi Mihály	1686–1707	tolcsvai, zempléni lelkész
15.	Zádorfalvi Márton	1707. február 22. – 1710	nagytornyai, majd haláláig sátoraljaújhelyi lelkész.[17] Tanulmányait Magyarországon kezdte, később a franekeri és az utrechti egyetem diákja.[18] Nyomtatásban megjelent munkája: Dissertatio Theologica De Deo Spiritu in Spiritu & veritate adorando... Partes 1-3. Trajecti ad Rh. 1689.[19]
16.	Pósaházi István	1711–1729	tolcsvai lelkész
17.	Bogáti Balázs	1729–1735	sátoraljaújhelyi lelkész
18.	Héczei Dániel	1735–1739	erdőbényei lelkész
19.	Mihalyi Kovács István	1740–1754	kistoronyai, bodroghalászi lelkész
20.	Görgei András	1755–1758	sátoraljaújhelyi lelkész
21.	Sziráki András	1758–1764	sátoraljaújhelyi lelkész
22.	Kolláti Kozma János	1764–1765	olaszliszkai lelkész
23.	Váradi Mihály	1765–1784	erdőbényei lelkész
24.	Csizi János	1785–1792	Gömöri származású sárospataki lelkész. Rimaszombati tanulmányai után, 1743-ban lett a Sárospataki Kollégium felsőbb évfolyamos tanítója. 1755-ben lett Sárospatakon lelkész. Az ő prédikátorsága alatt épült a korábbi rossz állapotú fatemplom helyébe a ma is álló kőtemplom, melyet 1781. július 8-án avattak fel. Nem sokkal esperessé választása után, 1786-ban agyvérzést kapott, 1790-ben nyugdíjazták papi hivatásából. 1792. május 28-án hunyt el.[20]
25.	Palóczi György	1792–1799	bodrogkeresztúri, olaszliszkai lelkész (Miskolc, 1734. – Olaszliszka, 1805. december 23.), 1788-tól helyettes esperes. Működését az egyházmegye kettéosztása folytán keletkezett alsózempléni egyházmegyében folytatta.

Ungi

Az egyházmegye területe túlnyúlt Ung vármegye határain, voltak egyházközségei Beregben, Szabolcsban és Zemplénben is. Valamint a XVII. századig hozzátartoztak az evangélikus gyülekezetek is, amelyekből a szlovák nyelvűek átkerültek az evangélikus egyházhoz, a magyarok pedig idővel reformátussá váltak. A XVIII. század elején 77 anyaegyházat foglalt magába.

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Gönczi András	(1564 júniusában említve)	pálóci lelkész
2.	Egri Lukács	1568 elejéig	ungvári lelkész
3.	Szikszai Gergely	1568. júniusban említik
4.	Gyarmathi Bíró Márton	1577-ben említve
5.	Kállai Albert	említve 1584 szeptember, 1601 december)	ungvári lelkész
6.	Tolnai Balog János	(első említés 1605 augusztus) 1618-ig	ungvári, majd máshova való lelkész
7.	Zombori Hasznok Péter	1618-tól (1623. jan.)	palácsi, vinnai, ungvári lelkész
8.	Kecskeméti C. János	esetleg: 1623 januártól az év végéig)
9.	Görgei János	említve 1626. december és 1656 június)	nagykaposi lelkész
10.	Tarpai Szilágyi András	említve 1665, 1667	ungvári lelkész
11.	Némethi István	1680 körül	ungvári lelkész
12.	Upori Lénárd István	1685-től (utolsó említés 1695)	ismeretlen helyen, majd Palágyon működő lelkész
13.	Bősházi P. János,
14.	Berethi János	1702-től	deregnyői lelkész
15.	Rozgonyi János	említve 1705 december	ungvári lelkész
16.	Szenczi A. Pál		deregnyői, udvari lelkész
17.	Diószegi György	említve 1721, 1728.	csicseri, ungvári lelkész
18.	Szombati Márton	említve 1733, 1735	palágyi, ungvári lelkész
19.	Palotai András	1743–1745
20.	Füzéri Imre	említve 1750
21.	Patai Pál	említve 1758	ráskai. palágyi lelkész
22.	Bódis István	1761-től (utolsó említés 1767 február)	bátfai lelkész
23.	Bencs István	1793/1794-ig	béli lelkész
24.	Kis Márton	említve 1795	nagykapori lelkész

Az újjászervezett egyházkerület Trianonig

1791. évi XXVI. törvény biztosította a protestánsak bizonyos mértékű vallásszabadságát, és rájuk bízta az egyházszervezetük kialakításának feladatát is. A vallásgyakorlás csak bizonyos mértékig volt szabad és nyilvános. A protestáns egyház visszaállíthatta önkormányzatát, tehát megszűnt a katolikus püspöki és esperesi joghatóság. A protestánsok alsó fokú és felső fokú iskolákat egyaránt fenntarthattak és alapíthattak, biztosította a politikai egyenlőséget. A teljes egyenlőséget e törvény sem biztosította, mert a vegyes házasságok és az áttérések terén továbbra is érvényesültek a katolikus egyház előjogai (pl. vegyes házasság csak katolikus pap előtt köttethetett), illetve a törvénykezés nem terjedt ki Horvátországra. Annak ellenére, hogy megmaradt a katolikus egyház uralkodó szerepe, hatalmas előre lépésnek tekinthető a törvény; ezért 1791. május 1-jén, mikor a király szentesítette a törvényt, az ország minden protestáns templomában hálaadó istentiszteletet tartottak.

A törvény értelmében az evangélikusok Pesten, a reformátusok pedig Budán gyűltek össze hogy az egyházi szervezetről, az egyházak hivatalos és fegyelmi ügyeiről, a házassági jog és bíráskodásról, a tanügy és könyvvizsgálatról, és a vagyoni ügyekről tárgyaljanak és hozzák meg döntéseiket. A zsinat-presbiteri elvnek megfelelően, az egyház önrendelkezési jogát a gyülekezetek kezébe tette le, illetve úgy határoztak, hogy az egyes helyi gyülekezeteket a presbitérium igazgassa. A zsinatot 1791. szeptember 14-én nyitották meg és október 13-án fejezte be tanácskozásait, 15 ülést tartva ez idő alatt.^[21] Ezzel megalkották az országos egyházakat és korábbi négy egyházmegyéből hetet szerveztek, melyek, kisebb területi változásoktól, illetve az egyik megye kettéválasztásától eltekintve, az ország 1920-ban kialakított új határaiig változatlanok maradtak.

Abaúji

Az egyház megye csak nevében maradt változatlan, területe az évtizedek során kisebb nagyobb változásokon ment át. 1799-ben történt új beosztása következtében gyülekezeteinek száma jelentősen csökkent, ellenben 1854 őszén hozzá csatolták a felsőborsodi egyházmegye néhány anyaegyházát (Aszaló és környéke), de ugyanekkor Erdőhorváti az alsózempléni, Bőcs pedig az alsóborsodi egyházmegyéhez került át. A kialakított egyházmegyék a következők voltak: abaúji, tornai, gömöri, felsőborsodi, alsóborsodi, alsózempléni és ung-felsőzempléni.

Esperesei

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Sárkány Pál	1801–1824	Mezőnagymihályon született 1744-ben. Sárospatakon tanult, ahonnan külföldre ment és 1775. július 11-én a franekeri egyetem hallgatója lett. Innen 1777 tavasza után tért haza. Lelkészkedett Tolcsván, Kovácsvágáson (1797–1801), Szepsiben (1800–1804), majd 1804-től Alsóvadászon,[22][23] végül Abaújváron lelkészkedett. 1801 áprilisában esperesévé választotta az abaúji egyházmegye[24] 1810-től 1824. január 28-án, 79 éves korában bekövetkezett haláláig Abaújváron volt lelkész. Műve: De firmo Dei fundamento ejusque sigillo. (Franeker, 1777.)[25]
2.	Garas István	1824–1826	szikszói lelkész
3.	Futó Sámuel	1827–1853	abaújszántói, bőcsi lelkész, aki az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején buzdító beszédeket tartott. Fia – ifj. Futó Sámuel (1826–1893)-, aki apját követte a bőcsi lelkészi állásban, a szabadságharc alatt huszárszázadosi rangot szerzett. mindketten a Bőcsi templomkertben nyugszanak.[26]
4.	Ferenczy József	1853. szeptember–1862. április	kassai lelkész, testvére a XIX. századi szobrászat jeles alakja, Ferenczy István volt.[27][28]
5.	Átányi József	1862–1866	abaújszántói lelkész, akit az 1862. április 2-3-án Göncön megtartott egyházmegyei gyűlésen választottak esperessé.[29] Meghalt 1866. december 13-án, 70 éves korában.[30]
6.	Futó Dániel	1867–1868	Született Tarcalon (vagy Őrön)[31] 1816. november 21-én. Édesapja Futó János Tiszaberceli és buji lelkész volt. Tanulmányait a Sárospataki Főiskolában végezte, hol tanulmányai végeztével előbb a grammatikát, görögöt és gyakorlati filozófiát tanított. 1841-ben másfél éves külföldi tanulmány utat tett, látogatta a jénai, drezdai, berlini, göttingeni, weimari, frankfurti egyetemeket. 1842-ben Hajdúszoboszlóra került segédlelkészként, majd 1843-ban áthelyezték Bihardiószegre. Nem sokkal ezután a losonci református gimnázium természettudományi és jogtudományi tanára lett. 1849 novemberében Szikszóra került tanárként, és a rákövetkező évben a helyi gyülekezet lelkésze lett. 1856-ban egyházmegyei tanácsbíró, majd 1867 márciusában,[32] a Göncön tartott egyházmegyei közgyűlésen abaúji esperessé választották. Meghalt Szikszón, 1868. június 21-én. Felesége Lukács Eszter, a hajdúszoboszlói lelkész, Lukács István Lánya volt, kivel 1843. szeptemberében házasodott össze.[33]
7.	Ferenczy József	1868–1873	másodszor
8.	Fodor Pál	1873–1891	vilmányi lelkész, 1862-ben az egyházmegye főjegyzőjévé választják,[29] később tanácsbíró, majd a Miskolcon, 1873. szeptember 16–17-én megtartott egyházkerületi közgyűlésen választják esperessé.[34] Meghalt 1894-ben.[35]
9.	Béky Sámuel	1891	Abaújszántón született 1837. augusztus 12-én Béky Ferenc és Kovács Zsuzsanna gyermekeként. 1843-ban került Sárospatakra diáknak, hol tanulmányait félbeszakította a szabadságharc. Ez idő alatt részben otthon volt, részben Mádon tanított kisiskolásokat (praeceptorkodott). Tanulmányai végeztével, 1857 februárjában Zádorfalvára került tanítónak, hol három évet töltött. Innen Lukács Lajos kövecsesi földbirtokoshoz került házitanítóként, itt 1867 júliusáig maradt. 1861. szeptember 10-én Otrokocsban tette le a segédlelkészi vizsgát, és ilyen minőségében került Szentpéteri Sámuel mellé. 1862-ben kinevezték sajókeszi, majd a következő évben kövecsesi lelkésznek, innen Abaújszántóra került, majd egy évig Szepsiben dolgozott. 1874 tavaszán választották a kassai református egyház lelkészének. 1881-ben egyházmegyei tanácsbírói kinevezést kapott, emellett a sárospataki főiskola igazgató tanácsosa, Kassa város képviselő testületének tagja,[36] valamint a Felső-magyarországi Hitelbank igazgatósági tagja volt.[37] 1891-ben lett esperes (beiktatására 1891. június 25-én került sor),[38] de még abban az évben, 1891. szeptember 29-én Kassán elhunyt[39][40]
10.	Veress Sámuel	1891–1894	Tarcalon született 1824 októberében.[41][42] Szesztai – komáróci lelkész, 37 év lelkészkedés után Szesztán hunyt el, 1894. január 1-jén.[43]
11.	Antalfy László	1894–1897	egyházkerületi jegyző, zsinati képviselő, egyházmegyei tanácsbíró. (Hejőcsaba, 1834. január 15.[44] – Miskolc, 1907. január 15.[45]) Édesapja Antalfi János hejőszalaontai származású hejőcsabai lelkész volt (meghalt 1860)[46] édesanyja Bodor Erzsébet volt. Előbb 1869-1877 között szikszói, majd alsóvadászi lelkész. 1894-ben Idrányi Ferenccel, akkori helyettes esperessel indult a Veress Sámuel halálával megüresedett hivatalért. A beérkezett szavazatok azonban pont egyenlően oszlottak meg a két jelölt között (35-35 szavazat). A hivatal sorsát sorshúzással döntötték el.[47]
12.	Idrányi Ferenc	1897–1898	egyházkerületi tanácsbiró (Göncruszka, 1832. március 4.[48] – Hernádbűd, 1904. január 10.)[49][50] Édesapja Idrányi Ferenc tanító volt, édesanyja Szabó Eszter volt. 1855-ben fejezte be Sárospatakon a tanulmányait és Szikszón kezdte pályáját tanítóként. Miután letette a papi vizsgát 1857. augusztus elsején Tornyosnémetibe hívták meg segédlelkészül. 13 hónap után a garbócbogdányi eklézsiához került, hol 7 hónapig káplánkodott. 1859. tavaszán innen került Hernádbűdre, hol haláláig működött. Kezdetben a lelkészi hivatal mellett a tanítói feladatokat is ellátta, de idővel sikerült megszerveznie, hogy külön személy foglalkozzon a gyermekek nevelésével. Mielőtt 1897-ben elfoglalta az esperesi hivatalt két alkalommal is viselte helyettes esperesi tisztet, egyszer 4, másodszor 9 hónapig.[51]
13.	Révész Kálmán	1898–1918	kassai lelkész, a későbbi püspök

Tornai

Az abaúji egyházmegyének az önálló Torna vármegyében fekvő egyházaiból és a borsod-gömör-kishonti egyházmegye 16 anyaegyházából került kialakításra, melyből kettő Gömör-Kishont vármegye területére esett. Esperesei:

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Nádaskay(i) András	1799–1813	körtvélyesi, szilicei lelkész (meghalt 1813. április 6.)[52]
2.	Kérészy(i) Ábrahám	1813–1848	szini lelkész (Alsózsolca, 1766 – Szin, 1852. április 2.)[53]
3.	Lovass Sámuel	1848–1884	szilicei lelkész (1802-Torna, 1886)[54][55]
4.	Vajányi Lajos	1884–1891	perkupai lelkész (Barka, 1828 – Perkupa, 1891[56]) Református lelkészi családban született, tanulmányait Losoncon és Sárospatakon végezte. 1848-ban a tornai önkéntes csapattal jelentkezett a szabadságharc védelmére. Zsarnai Pál alszolgabíró mellett egy 180 fős nemzetőr csapatot vezetett, fő feladata az volt, hogy a megye több falvából berendelt puskaművesek és lakatosok által létrehozott tornai fegyverműhelyt zavartalanul működtesse és a megyében a rendet fenntartsa. A szabadságharc bukásakor nemzetőr hadnagyként tette le a fegyvert, majd befejezte tanulmányait Sárospatakon. Innen előbb Szádellőre került káplánnak, majd Körtvélyesen volt segédlelkész, innen került Perkupára 1854-ben, ahol 37 évig volt lelkész. Méhészettel és szőlészettel is foglalkozott és az 1872/73-as kolerajárvány idején orvosi ismereteit is hasznosítani tudta.[57]
5.	görgői Gyarmathy József	1891–1896	Martonyiban született 1850-ben. Előbb Szádelőn (1875–1876), majd Jósvafőn (1876–1887), végül Szilicén[58] (1887-1896) lett lelkész. 1881-ben a tornai egyházmegye aljegyzőjévé választották meg,[59][60] majd 1891-ben pedig ugyanennek lett esperese, beiktatására Sárospatakon, 1891. június 25-én került sor.[38] A Sárospataki Főiskola igazgató tanácsosa,[61] meghalt Szilicén 1896. április 8-án[62][63]
6.	Kapossy György	1896–1897	jabloncai lelkész (Szin, 1829[64] -Jablonca, 1901. április 6.),[65] 1848-as hadnagy. Miskolcon tanult, Sárospatakon teológiát végzett, az 1849. augusztus 24-i zsibói fegyverletételkor a Kazinczy-hadtestnél hadnagyként szolgált. 1867-ben és 1890-ben a Torna Megyei Honvéd-egylet tagja. 1870-től haláláig a jabloncai gyülekezet lelkésze.[66] 1896. október 4-én avatták fel esperessé, a felújított sárospataki református templom átadása, illetve Tompa Mihály szobrának felavatása alkalmából rendezett ünnepségen.[67] Vejét, Gyarmathy Józsefet váltotta az esperesi tisztségben, de rossz egészségi állapota miatt előbb helyettest neveztek ki, Lükő Géza személyében, később pedig visszalépett.[68] Jabloncai sírja a forradalom és szabadságharcra történő megemlékezések színhelye.[69]
7.	Ragályi Géza	1897–1920	szádelői, szini, bódvalenkei lelkész

Gömöri

A rimaszombati református templom

A borsod-gömör-kishontinak egyházmegyéből került kialakításra 1799-ben. 44 anyaegyházat foglalt magában a XX. század elején, melyek mind Gömör-Kishont vármegyének feküdtek a területén.

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Szőke Ferenc	1799–1806	rimaszombati lelkész, korábbi borsod-gömör-kishonti egyházmegye esperese
2.	Bátori István	1806–1833	pelsőci, serkei lelkész
3.	dapsai Dapsy József	1833–1846	rimaszombati származású Kempelen Béla: Magyar nemes családok hanvai lelkész, Tompa Mihály jóbarátja, aki követi őt a hanvai lelkészi hivatalban, 1858-ban bekövetkezett halála után.[70] Lehetséges, hogy azonos Dapsy Józseffel
4.	Terhes Sámuel	1846–1860	rimaszombati lelkész
5.	Szentpéteri Sámuel	pelsőci lelkész
6.	Szabon János	1866–1868	jánosi lelkész
7.	Török József	1868–1881	alsóbalogi lelkész, meghalt Alsóbalogon, 1887-ben[71]
8.	vályi Nagy Pál	1881–1906	tornaljai lelkész, a sárospataki főiskola igazgató tanácsosa, a tornaaljai takarék pénztár elnök-igazgatója. Meghalt 1906. július 15-én, életének 75., lelkészi működésének 55. évében.[72][73][74]
9.	Csabai Pál	1906–1914	alsóbalogi lelkész
10.	pálóczi Czinke István	1914–1917	rimaszombati lelkész, püspök a Tiszáninneni egyházkerület Csehszlovákiához csatolt részében. (Pácin, 1855. november 18. – Budapest. 1942. július 17.) Tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd 1866-tól Sárospatakon folytatta, ahol 1878-ban végezte a teológiát. 1882-ben lett lelkész Erdőbényén. 1896 tavaszán Rimaszombatba ment elsőpapnak, hol egyúttal gimnázium vallástanári állást is vállalt. A tiszáninneni egyházkerület 1895-ben aljegyzőnek, 1917-ben főjegyzőnek. A gömöri egyházmegyében 1914–1917-ben esperesi tisztet vitt. 1921-ben választották püspökké. 1929-ben erről az állásáról is és lelkészségéről lemondott és nyugalomba volnult és előbb Budapesten, majd Szigetszentmiklóson, majd Miskolcon, végül ismét Budapesten élt. 1915-től választmányi tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. Termékeny írói működést fejtett ki, sok cikke jelent meg, főleg a Sárospataki Lapokban.
11.	Buzi Márton	1917– (1920)-1928	kövecsesi lelkész, 1920 után a gömör-tornai egyházmegye esperes

Felsőborsodi

Sajóvámosi református templom

Sajószentpéteri nagytemplom

A borsod-gömör-kishonti egyházmegyének többfelé osztása folytán jött létre. 1854 őszén áthelyezték az Abaúj vármegyében fekvő egyházait (Aszalót és környéke) az Abaúji egyházmegyébe, valamint az alsóborsodi egyházmegyéből Sajóecseg és Sajóbábony településeket hozzászervezték, az ílymódon kialakított egyházmegye Borsod vármegye északi részére terjedt ki, összesen 49 anyaegyházzal.

Esperesei

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Fejér András	1799–1807	aszalói lelkész
2.	Komjáthi Ábrahám	1807–1827	parasznyai lelkész
3.	Tótfalusi Mihály	1827-től	aszalói lelkész
4.	Katona Mihály	1840–1842	sajószentpéteri lelkész
5.	Szakál László	1842/1843–1862	sajóvámosi lelkész
6.	Somossy Sámuel	1862–1865	sajószentpéteri lelkész 1843–1875[75] (1802. április 15.- 1875. március 2.)[76]
7.	Molnár József	1865/1866-tól	hangácsi lelkész
8.	Debreceni Gábor	1871–1893	felsőnyárádi lelkész, zsinati képviselő (meghalt Sárospatakon, 1899. március 10-én)[77]
9.	Vadászy Pál	1893–1921	sajószentpéteri lelkész (1875–1927)[78]

Alsóborsodi

A mezőkeresztesi reformátustemplom

Az avasi templom Miskolcon

A borsod-gömör-kishonti egyházmegyének többfelé osztása folytán jött létre. Magában foglalta a Borsod vármegye déli részén és Heves vármegye tiszáninneni részének keleti felén fekvő egyházközségeket. 1854-ben abaúji egyházmegyéből hozzákerült Bőcs 1854, illetve Sajóbábony és Sajóecseg a felsőborsodihoz kerültek át

Esperesei

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Vécsey Zsigmond	1799–1802	mezőkeresztesi lelkész
2.	Kérészy István	1802–1809	cserépfalui lelkész
3.	Szepsi Toót András	1809–1817	miskolci lelkész (1785–1817)
4.	Szathmári Paksi József	1817–1821	szikszói, miskolci lelkész, a későbbi püspök
5.	Igaz Sámuel	1821–1830	miskolci lelkész
6.	Váradi Pál	1830–1842	átányi lelkész
7.	Fekete István	1843–1856	miskolci lelkész
8.	Édes Albert	1857–1863	tiszatarjáni lelkész
9.	Orbán Mihály	1863–1866	tiszanánai lelkész, 1875. április 5-én hunyt el Tiszanánán, 64 évesen[79]
10.	Prágay Lajos	1866–1882	maklári lelkész (1855-től), a sárospataki főiskola algondnoka. Elhunyt 1885. szeptember 11-én Mezőkeresztesen[80]
11.	Bornemisza Kovács József	1882–1894	mezőkeresztesi lelkész, 68 évesen elhunyt Mezőkeresztesen, 1894. december 20-án.[81]
12.	Tóth Dániel	1894–1903	miskolci lelkész és városi képviselő, elhunyt Miskolcon, 1903. november 13-án, 70 éves korában[82]
13.	Nagy Ignác	1903–1909	miskolci lelkész
14.	Tüdős István	1910–1914	miskolci lelkész, a későbbi püspök
15.	Bodolay István	1914–1917	mezőcsáti lelkész
16.	Tóth Béla	1917–1922	miskolci lelkész

Alsózempléni

A sárospataki Főiskola épülete

Egyházközségei Zemplén vármegyének déli részéből, főleg a Bodrogközből, Hegyaljáról és Harangodból kerültek ki, melyek korábban az abaúji, borsod-gömör-kishonti és zempléni egyházmegyéiben terültek el. További pár község Szabolcs vármegyéből is hozzátartozik, a Tisza jobb partjáról, amelyek Zemplénnel határosak.

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Pálóczi György	1799–1805	olaszliszkai lelkész
2.	Tóth István	1806–1829	olaszliszkai, megyaszói lelkész
3.	Somossy István	1829–1843	tállyai lelkész
4.	Somosi János	1844–1855	sárospataki teológia tanár
5.	Hegedűs László	1855–1867	sárospataki lelkész, országgyűlési képviselő
6.	Kőrössy István	(1866-tól helyettes) 1868–1879	taktaharkányi lelkész
7.	Kopré Ferenc	1880–1894	örösi, tiszalúci lelkész, meghalt 1895-ben, 75 éves korában[83]
8.	Keresztury József	1895–1907	semjéni lelkész
9.	Bálint Dezső	1908–1920	sárospataki lelkész, Bálint József festőművész apja

Ung Felsőzempléni

Ungi-felsőzempléni egyházmegyeként létezett 1850-ig, amikor is kettéválasztották ungira és felső zemplénire. Esperesei:

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Vályi Márton	1799–1810	nagyszeretvai lelkész
2.	Liszkay Sámuel	1810–1831	abarai lelkész
3.	Jászay Mihály	1831–1849	lásd lentebb

Felsőzempléni

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Jászay Mihály	1850–1855	1800-tól deregnyői lelkész[84] (az ung–felsőzemplén addigi esperese). Deregnyőn hunyt el 1855. március 20-án 84 éves korában, alig 2 hónappal felesége Persenczki Anna halála után.[85]
2.	Laky András	1855–1882	Göncről származott. 42 évi lelkészi pályafutásából, 31 évet Magyarizsépen töltött, majd hardicsai lelkész lett.[86] A halál ladmóci hivatalában érte 1882. május 7-én, 70 éves korában, ahol 8 évig volt lelkipásztor.[87][88]
3.	Kálniczky János	1883–1894	alsómihályi lelkész, elhunyt 1897-ben[89]
4.	Fejes István	1895–1898	sátoraljaújhelyi lelkész, a későbbi püspök
5.	Sárkány Imre	1898–1900	gálszécsi lelkész, elhunyt Gálszécsen, 1900. augusztus 16-án, 61 éves korában[90]
6.	Hájzer Endre	1900. december – 1901. január	hardicsai lelkész. Meghalt 1901. január 21-én.[91]
7.	Hatka József	1901–1921	bánóci lelkész

Ungi

Sorszám	Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
1.	Kovács János	1850–1855	eszenyi lelkész
2.	Pazar József	1855–1860	szalókai, eszenyi lelkész
3.	Szabó András	1860–1886	csicseri lelkész
4.	Makay Dániel	1886–1890	ungvári lelkész, az Ung vármegyei takarékpénztár elnöke, ungvári városi képviselő, 70 évesen hunyt el újváron[92]
5.	Szabó Endre	1890–1908	csicseri lelkész
6.	Szűcs István	1908–1923	salamoni lelkész

A két világháború között és az 1952-es újraszervezésig

A vesztes I. világháború után Magyarország határai jelentősen átalakultak, és ez érintette az egyházmegyéket is, volt, amelyik teljes egészében, más pedig részben az újonnan létrehozott Csehszlovákiához került. Emiatt újra alkották az egyházmegyéket is, így jött létre a abaúji, gömör-tornai, felsőborsodi, alsóborsodi, alsózempléni. Az 1938-as bécsi döntés értelmében Felvidék egy része visszakerült Magyarországhoz, erre a rövid időre visszaállításra került a 8 egyházmegye, majd újra elcsatolták őket. Az egyházkerület 1952-ben beolvadt a tiszántúliba, így kialakult a Tiszavidéki egyházkerület majd 1957 elejétől helyreálltak a régi határok, de már az 1952. július 1-jén kialakult négy egyházmegyével, melyek a hevesi, borsodi, abaúji, zempléni. A 2000-ben Putnokon tartott egyházmegyei közgyűlésen döntés született arról, hogy az Egyházmegye nevét Borsod-Gömörre változtatják, kifejezve ezzel is a határon túliakkal való összetartozásukat.^[93]

Csenyéte romokban heverő református temploma

Református templom Sajóvelezden

• Abaúji

1. Cziáky Endre, felsőcécei, abaújszántói lelkész (1921–1932)
2. Farkas Elek, gönci lelkész (1932-58), az újonnan alakított egyházmegye első esperese is egyben

• Gömör-tornai

A gömöri és tornai egyházmegyéknek Magyarország területén maradt egyházaiból 1921-re alakult, összesen 18 egyházzal. Egyházai 1939-ben ismét eredeti egyházmegyéikhez (úgymint gömöri és tornai) kerülvén vissza, megszűnt, és 1945 után sem éledt újra, egyházai a felsőborsodi egyházmegyéhez csatolták.

Esperesei:

1. Juhász László putnoki lelkész 1921–1934^[94]
2. Hubay Kálmán zádorfalvi lelkész 1934–1939

A rövid időre önállósult egyházmegyék esperesei: A tornai esperes: Kőszeghy Sándor tornagörgői lelkész Gömöri esperesek (Dusza János pelsőci lelkész (1929–1935), Ablonczy Pál hanvai lelkész (1935–1938) Lenkei Lajos runyai, rimaszécsi lelkész (1938–), ki esperese maradt a teljessé vált egyházmegyének is.)

• Felsőborsodi

A bécsi döntések után neve nem változott, de elcsatolt területei visszakerültek. A trianoni határok visszaállítása után a korábbi, rövid életű gömör-tornai egyházmegye területei beolvasztásra kerültek a felsőborsodi egyházmegyébe.

Esperesei:

1. Elek József, sajóbábonyi lelkész (1921–1933)
2. Szentmártoni, Dániel borsodi lelkész (1933–1938)
3. Tóth János, sajóvelezdi lelkész (1938–1952), amikor addigi alakjában megszűnt az egyházmegye.

• Alsóborsodi

1950-ben különvált tőle a középborsodi egyházmegye, mely mindössze 2 évig létezett, esperesei teendőket az alsóborosdi esperes látta el.

1. Farkas István, miskolci lelkész (1922–1932)
2. Pósa Péter, miskolci lelkész (1932–1942)
3. Román Ernő, alsózsolcai lelkész (1942–1950)
4. Filep Gusztáv, mezőkeresztesi lelkész (1950–1952)

• Alsózempléni

1. Bartha József, vissi lelkész (1921–1923)
2. Kiss Ernő, sajóhidvégi, hernádnémeti, sátoraljaújhelyi lelkész (1923–1938)
3. Janka Károly, cigándi lelkész (1938–1940)
4. Janka Péter, nagyrozvágyi lelkész (1940–1952)

• A rövid ideig újra létrejött ungi egyházmegyének két esperese:

1. Szűcs István (1939–1940)
2. Újlaki Sándor bajánházai lelkész (1940–1945)