Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége
From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC), (spanyolul Comunidad de Estados Latinoamericanos y Caribeños, portugálul Comunidade dos Estados Latino-Americanos e Caribenhos, franciául Communauté des États Latino-américains et Caribéens) egy a Riói Csoport és a CALC, azaz a Cumbre de América Latina y del Caribe, magyarul Latin-amerikai és Karibi Csúcs[2] utódjaként létrejött regionális kormányközi szervezet. Célja a latin-amerikai országok integrációjának és fejlődésének előmozdítása.[3]
A CELAC-ot 2010. február 23-án a Latin-amerikai és Karibi Csúcs az Integrációért és Fejlődésért ülésén hozták létre a Mexikó Quintana Roo tagállamában lévő Playa del Carmenben. A CELAC első csúcstalálkozóját 2011. december 2-án és 3-án tartották Venezuela fővárosában, Caracasban. A Caracasi Deklarációban kihirdették a közösség hivatalos megalakulását és a tagországok integrációját tűzték ki célul a gazdasági válság ellen.[4][5][6]
A CELAC-ban társuló országok összlakossága több mint 590 millió fő, területe pedig meghaladja a 20 millió négyzetkilométert.[6]
Remove ads
Nyilatkozat
A csúcsértekezleten részt vevő 33 kormányfő (mivel egyes országokban a Nemzetközösség feje az államfő) úgy döntött, hogy megalapítják a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségét, mint „sajátos regionális térséget, mely egyesít minden államot. A Riói Csoport és a CALC találkozói a továbbiakban ezen az egységes fórumon jönnek létre, összhangban a két mechanizmus időrendjével; a korábbi megállapodásoknak megfelelően megtartják a 2011-ben Venezuelában és 2012-ben Chilében tervezett csúcstalálkozókat”, fejtette ki Mexikó elnöke, Felipe Calderón Hinojosa.[7]
Amennyiben a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének alkotmányozási folyamata nem fejeződik be, fenn kell tartani egy egységes fórumot, amelyen a térség valamennyi országa részt vesz, hogy így biztosítsák a Riói Csoport és a CALC tagjai számára mandátumuk megtartását.
2023-ban az ENSZ Dekolonizációs Bizottsága konszenzussal jóváhagyta az új határozatot, amely elismeri Puerto Rico elidegeníthetetlen jogát az önrendelkezéshez és a függetlenséghez, és sürgeti az Egyesült Államok kormányát, hogy tegye lehetővé a puerto ricóiak számára politikai jövőjük meghatározását.[8]
Remove ads
Tagállamok
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Remove ads
Gazdaság
_2011-hu.PNG)
Jelenleg a latin-amerikai gazdaságban a nagy belső piacnak, a kereskedelmi javak (commodities) exportjának továbbá a javak és szolgáltatások fúziójának köszönhetően nagy növekedés tapasztalható, ami az egész régióban fokozza majd a latin-amerikaiak fogyasztását és ezáltal országai többségében az életminőséget is. Ugyanakkor le kell még küzdeni a régió lakosságának 30%-át érintő szegénységet.
A közel 7 billió dolláros GDP-ből eredő vásárlóereje révén (ebbe beleszámítva az új területeket is) a világszínvonal 3. helyén álló nagyhatalom, továbbá a világ legnagyobb élelmiszer és 3. energia termelője.
Az utóbbi években nagy előrelépéseket tettek politikai, gazdasági és szociális szinten, ez pedig gyakorlatilag mindegyik országban fejlődést hozott magával. Más régiókkal összevetve a hitelképesség kisebb (30%), ugyanakkor a bankrendszer stabil, a viszonylag kis bankok jó tőkeerővel rendelkeznek.
Latin-Amerika legnagyobb gazdasága Brazília 2 293 billió dolláros GDP-vel (2011). Világszinten a 7. helyet foglalja el. Részét képezi a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) tézisnek, mely szerint 2050-re Brazília nominális GDP-je eléri a 11 366 billió dollárt, az egy főre jutó GDP pedig a 49 759 dollárt, és az Egyesült Államokkal együtt a világ öt legnagyobb gazdasági hatalma között lesz.[9]
A második regionális gazdaság Mexikó, 1 658 billió dolláros GDP-vel (2011). Mexikó a világrangsorban a 11. helyen áll és noha nem sorolták a BRICS országok közé, várható, hogy 2050-re a nominális GDP-je eléri a 9 340 billió dollárt (Brazília mögött), az egy főre jutó GDP pedig a 6 349 dollárt évente.[9]
A régió harmadik helyezettje Argentína, 688 milliárd dolláros GDP-vel 22. a világranglistán. Brazíliával és Mexikóval együtt tagja a világ legiparosodottabb és legfejlettebb országait tömörítő G20 szervezetnek. A világ egyik fő élelmiszer exportálója. A régió fő szoftver előállítója.
Az IMF szerint Latin-Amerika negyedik gazdasága Kolumbia 460 milliárd dolláros GDP-vel. 2002 óta átlagban 5,5%-os a növekedés üteme. Tagja a CIVETS államoknak (Kolumbia, Indonézia, Vietnám, Egyiptom, Törökország, Dél-afrikai Köztársaság angol nevéből alkotott betűszó). A dél-amerikai régió sikergazdaságának tekintik, egyrészt a tartósan magas gazdasági növekedés, másrészt a 2008-as gazdasági válsággal szemben mutatott jó reakciói miatt. Különböző források szerint a kolumbiai gazdaság éves növekedési üteme eléri a 6%-ot. Fő exportcikke a kőolaj, amelyből 1 506 millió hordó a becsült készlete, ezt részben az Ecopetrol (14%), részben anonim társaságok termelik ki.
Venezueláé a régió ötödik gazdasága 345 milliárd dolláros GDP-vel (2011). A világ legnagyobb kőolaj és földgáz tartalékaival rendelkezik. 2012-re 5%-os növekedést jósolnak.
A leggyorsabban Peruban nő a gazdaság, átlagosan évi 7,5%-kal, ami az IMF szerint 2012-re elérheti a 9 vagy 10%-ot is. A GDP 299 648 millió dollár (2011).
A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint a térségben az egy főre eső GDP 8 952,55 dollár, míg Chilében 15 260,712 addig Haitin 1 370,202 dollár. Az emberi fejlettségi indexet tekintve a régió országai 2010-ben a vizsgált 158 országból a 45. (Chile) és a 145. (Haiti) helyek között szerepeltek, azóta ez a rangsor változott.
Az Egyesült Államokban és Európában kirobbant gazdasági válság 2008 végén sújtott le Latin-Amerikában, a világkereskedelem és a tőkebeáramlás megcsappanása után. A régió gazdasága 2009-ben 1,9%-ot zsugorodott, majd 2010-ben 4,9%-os emelkedést mutatott és a világ egyik leggyorsabban növekvő régiója lett. Ezen túlmenően, különböző multilaterális szervezetek közel 90 000 millió dollárt fektettek be 2009 és 2010 között; a Világbank 35 600 millió dollárt, az IDB[10] 29 500 milliót, a CAF[11] 20 000 milliót, a BCIE[12] 4 200 milliót és a CDB[13] 500 millió dollárt. A multilaterális szervezetek infrastrukturális fejlesztéseket, szociális programokat és kereskedelmi hiteleket finanszíroznak azon túlmenően, hogy fenntartják a bankok likviditását.[14]
Triumvirátus vagy trojka
Az ideiglenes (pro tempore) elnökség tisztjét mindig egy triumvirátus vagy trojka tölti be, amelynek tagjai: a pro tempore elnöknek kinevezett állam, továbbá az ezt a szerepet betöltő előző és következő állam. A triumvirátus vagy trojka automatikusan hivatalba lép abban a pillanatban, amikor megválasztják a soron következő CELAC tagországot az ideiglenes elnökség betöltésére.
Gazdasági integráció
A régió legnagyobb kereskedelmi tömbje vagy nemzetközi egyezménye, a MERCOSUR-ból és az Andoki Közösségből létrejött UNASUR arra törekszik, hogy kontinentális szinten integrálja a gazdaságot a Latin-amerikai Integrációs Társulás (ALADI)[15] és a SELA[16] államain keresztül. Mexikó az Egyesült Államokkal és Kanadával része az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménynek (TLCAN). Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és a Dominikai Köztársaság is kötött érvényben lévő szabad kereskedelmi szerződést külön az Egyesült Államokkal (DR-CAFTA) és külön szerződéseket Kanadával és Mexikóval a CARICOM révén. Bolívia, Kuba, Ecuador, Nicaragua és Venezuela is képez egy különálló blokkot, ez az ALBA-TCP.[17] Dél-Amerikában nagy súlya van a MERCOSUR-nak; tagjai Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay és Venezuela, továbbá társult országok Chile, Kolumbia, Ecuador és Peru. A kontinens déli részén Bolívia, Kolumbia, Ecuador és Peru képezi az Andoki Közösséget,[18] amelynek társult tagjai a szomszédos országok. Végül pedig pedig Chile, Kolumbia, Mexikó és Peru alkotja a Csendes-óceáni Szövetséget,[19] amely mélyíti az integrációt a tagországok között,[20] és igyekszik meghódítani az ázsiai piacot.[21]
Kontinentális kereteken túl Argentína, Brazília és Mexikó az a három ország, amely tagja a G20 csoportnak; emellett Chile, Mexikó és Peru tagja az APEC-nek. Végül egyedül Chile és Mexikó az a két ország, amely része az OECD-nek.
Remove ads
Találkozók és csúcstalálkozók
2010 - Az első CELAC találkozó Mexikóban
2010-ben a mexikói csúcson a latin-amerikai és karibi országok integrációjának elmélyítését tűzték ki célul a „szolidaritás, együttműködés, kölcsönös segítségnyújtás és összehangolt politikai fellépés” jegyében.
2011 - I. CELAC Csúcstalálkozó Venezuelában
2011. december 2. és 3. napján került sor Venezuela fővárosában, Caracasban az I. CELAC Csúcstalálkozóra, amelyen a latin-amerikai és karibi régió 33 országának elnökei és képviselői részvételével hivatalosan és véglegesen megalakult a szövetség.[6] A csúcson részt vevő meghatalmazottak reményüknek adtak hangot, hogy a CELAC megalakulása elősegíti, hogy a latinamerikai országok kikerüljenek az Egyesült államok és Európa hagyományos gyámsága alól, és továbblépést tesz lehetővé népeik együttműködésének, konfliktusaik megoldásának és gazdasági fejlődésük támogatásának terén.[5][22] A caracasi csúcson fogalmazzák meg azt az igényt, hogy az angolszász észak-amerikai országok, vagyis az Egyesült Államok és Kanada kizárásával létrejött új szervezet vigye tovább a Riói csoport által kezdeményezett alakuló folyamatot. A következő találkozóra 2013-ban Chilében kerül majd sor.[6][23]
2013 - I. EU-CELAC Üzleti Csúcs Chilében
A korábbi Latin-Amerikai és Karibi Csúcson (EU-LAC)[24] a résztvevők megállapodtak, hogy az Európai Unióval folytatott megbeszéléseken a latin-amerikai és karibi térség országait mint közösséget a CELAC képviseli. A IV. EU-LAC[25] csúcstalálkozóra, más néven az I. EU-CELAC Cúcsra,[26] 2013 januárjában Santiago de Chilében kerül sor.[27]
Remove ads
Latin-Amerika és a Karib-térség tíz legnépesebb városa
Remove ads
Hivatkozások
Források
Fordítás
További információk
Kapcsolódó szócikkek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads