Leonardo Vinci

olasz barokk zeneszerző From Wikipedia, the free encyclopedia

Leonardo Vinci
Remove ads

Leonardo Vinci (Strongoli, 1690Nápoly, 1730) olasz barokk zeneszerző, a helyi dialektusban írt, népies nyelvű nápolyi commedia per musica képviselője volt.

Gyors adatok
Remove ads

Élete és munkássága

1690-ben valószínűleg Calabriában született, de egyes kutatók szerint Nápolyban látta meg a napvilágot. A nápolyi Poveri di Gesù Cristo konzervatóriumban folytatott zenei tanulmányokat, Gaetano Greco keze alatt. Tanulmányai befejezése után San Severo herceg nápolyi karmestere lett. 1725-ben kinevezték az Alessandro Scarlatti halálával megüresedő királyi ének- és zenekar vezetőjévé. Ezt az állást öt évvel később bekövetkezett haláláig betöltötte.

Zenei pályája zenés komédiák szerzőjeként indult, de ezekből a darabokból csak egy maradt az utókorra. A Le Zite’n galera 1722-ben került bemutatásra. A darab külsőleg az opera seria formáját követi, de az áriák részben a népies canzone stílusában íródtak. A recitativók Pergolesi és a későbbi opera buffa parlando-stílusára mutatnak előre. Vinci zenés komédiáinak nagy közönsége volt, ez tekintélyt kölcsönzött, a sokáig alacsonyabbnak tartott műfajnak.

Vinci azonban nemcsak mint zenés komédiák, hanem mint opera seriák szerzője is nagy hírnévre tett szert. Operáinak a száma meghaladja az ötvenet, de írt egyházzenei műveket, serenatákat, oratóriumokat is. Misererejének óriási híre volt Itália-szerte, akárcsak La morte d’Abele című oratóriumának. Önálló operái mellett közreműködött számos más szerző, többek között Alessandro Scarlatti, egyes színpadi műveinek az elkészítésében.

Vígoperáiban kibővíti időben a formai szerkezetek tendenciáját, az együttesek gyakran túlsúlyba kerülnek az áriák rovására, ezzel gyakorlatilag a későbbi opera buffa formáját előlegezi meg. Vokális dallamainak vezetése hangszeres jellegű, ez Alessadro Scarlattihoz közelíti művészetét.

Remove ads

Operái

  • Le doje lettere (1719)
  • Lo cecato fauzo (1719)
  • Lo scagno (1720)
  • Lo scassone (1720)
  • Lo Barone di Trocchia (1721)
  • Don Ciccio (1721)
  • Li zite 'ngalera (1722)
  • La festa di Bacco (1722)
  • Publio Cornelio Scipione (1722)
  • Lo castiello sacchiato (1722)
  • Lo labberinto (1723)
  • Semiramide (1723)
  • Partenope (1723)
  • Silla dittatore (1723)
  • Farnace (1724)
  • La mogliera fedele (1724)
  • Turno Aricino (1724)
  • Ifigenia in Tauride (1725)
  • La Rosmira fedele (1725)
  • Il trionfo di Camilla (1725)
  • Elpidia (1725)
  • L'Astianatte (1725)
  • Didone abbandonata (1726)
  • Siroe, Re di Persia (1726)
  • L'asteria (1726)
  • Ernelinda (1726)
  • Gismondo, Re di Polonia (1727)
  • La caduta dei Decemviri (1727)
  • Catone in Utica (1728)
  • Medo (1728)
  • Flavio Anicio Olibrio (1728)
  • La Semiramide riconosciuta (1729)
  • Alessandro nell'Indie (1729)
  • Farnace (1729)
  • La Contesa dei Numi (1729)
  • Massiminiano (1729)
  • Artaserse (1730)
Remove ads

Jegyzetek

Források

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads