Lorenzo Buffon

Lorenzo Buffon (Majano, 1929. december 19. –) olasz labdarúgókapus. Felesége volt a színésznő Edy Campagnoli, rokona a világbajnok labdarúgókapus Gianluigi Buffon.

Nem tévesztendő össze a következővel: Gianluigi Buffon.

Lorenzo Buffon
Személyes adatok
Születési dátum	1929. december 19. (95 éves)
Születési hely	Majano, Olaszország
Állampolgárság	olasz
Magasság	181 cm
Poszt	kapus
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1948–1949 Portogruaro 34 (0) 1949–1959 AC Milan 277 (0) 1959–1960 Genoa 20 (0) 1960–1963 Internazionale 79 (0) 1963–1964 Fiorentina 1 (0) 1964–1965 Ivrea 11 (0)
Válogatottság
1958–1962 Olaszország 15 (0)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Lorenzo Buffon témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Az olasz válogatott tagjaként részt vett az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon.

Buffont széles körben generációjának legjobb kapusának tartják és az egyik legjobbnak az olimpiák történetében.^[1][2] Lev Jasin mellett a FIFA beválasztotta az 1960-as évek All-Star csapatába.^[3]

Pályafutása

Klubcsapatban

Az olaszországi Udinese tartományban, Majanónban született Buffon 15 szezonon át 365 mérkőzésen védett az olasz élvonalban az AC Milan (1949-59), a Genoa CFC (1959-60 ), az Internazionale (1960-63) és Fiorentina csapataiban (1963-64 ).

1948-ban kezdte pályafutását, mielőtt 1949-ben Milánóba szerződött volna. 1950. január 15-én debütált a Serie A-ban, és nem kapott gólt a Sampdoria ellen 1-0-ra megnyert bajnokin. 277 bajnokin védte a csapat kapuját, négy bajnoki címet és két Latin-kupát nyert a csapattal. kiemelkedő szerepet játszott az 1957-58-as BEK-sorozat döntőjébe és az 1955-56-os BEK-sorozat elődöntőjébe jutásához, ahol mindkét alkalommal a Real Madrid győzte le az olasz csapatot.^[1][4] Rajta kívül csak Christian Abbiati, Sebastiano Rossi és Dida viselte 300 tétmérkőzésnél is többször az AC Milan mezét a kapusok közül.

1959-ben a Genoa, 1960-ban az Internazionale játékosa lett.^[5] Az 1962-63-as évadot követően bajnoki címet nyert a Helenio Herrera irányította csapattal.^[6] Három idényen át segítette a csapatot, amellyel a Vásárvárosok kupája elődöntőjébe jutott az 1960-61-es szezonban. 1963-ban a Fiorentinához igazolt, majd az Ivrea csapatában fejezte be pályafutását.^[1][4][7]

A válogatottban

1958 és 1962 közt 15 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban. 1958. szeptember 9-én a franciák ellen mutatkozott be a nemzeti csapatban.^[8] Az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon két mérkőzésen játszott. Ezt követően megsérült, Carlo Mattrel vette át a helyét, így nem ő védett a Chile elleni, később a kirívó durvaságáról elhíresült csoportmérkőzésen.^[1][4][9]

Magánélet

Visszavonulása után a fiatal tehetségek felkutatásáért felelt az AC Milannál.^[3] Távoli rokona Gianluigi Buffonnak, akinek a nagyapjának az unokatestvére Lorenzo.^[3] Felesége volt Edy Campagnoli olasz színésznő, aki korábban Giorgio Ghezzivel, Buffon pályatársával és posztriválisával alkotott egy párt.^[3][10]