Ludwig Knaus

Ludwig Knaus (Wiesbaden, 1829. október 5. – Berlin, 1910. december 7.) német festő. A legnépszerűbb német festők közé tartozik. Zsánerképei a legkülönbözőbb reprodukciókon országszerte elterjedtek.

Ludwig Knaus
1890 körül festett önarcképe
Született	1829. október 5.[1][2][3][4][5] Wiesbaden[6][7]
Elhunyt	1910. december 7. (81 évesen)[1][2][3][4][5] Berlin[8][7]
Állampolgársága	porosz
Foglalkozása	festőművész rézmetsző
Iskolái	Düsseldorfi Képzőművészeti Akadémia (1845–1848)
Kitüntetései	A művészetek és a tudományok érdemrendje Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1867)
Sírhelye	Berlin-Dahlem
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig Knaus témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Düsseldorfban Sohn és Schadow tanítványa volt, de nem ragaszkodott a düsseldorfi iskola hagyományaihoz, hanem a németalföldi zsánerképfestőket tanulmányozta. 1850-től 1860-ig, egy évi olaszországi tartózkodással megszakítva, Párizsban élt és megismerkedett a modern francia festői technikával. Miután egy évet szülővárosában töltött, 1861-66-ban Berlinben, 1866-74-ben ismét Düsseldorfban tartózkodott. 1874-től a berlini művészeti akadémia tanára volt.

Legismertebb művei

• A paraszttánc (1850);
• A hamis játékosok (1851);
• A méhek atyja (1851);
• Aggkor nem óv meg a bolondságtól (1851);
• Egy bűnös temetéssel találkozik az erdőben (1852);
• Helfenstein grófné kegyelmet kér férje számára (1852);
• Zsebtolvaj az országos vásáron (1852);
• Az aranylakodalom (1858, legjobb képeinek egyike);
• A keresztszülő (1859);
• Kivonulás a tánchelyre (1859);
• A séta (1855);
• A kókler; (1869);
• Ő fensége utazik (1869);
• A cipészinas(1869);
• A kintornás (1869);
• Gyermekek ünnepe (1869);
• Temetés egy hesseni faluban (1871);
• A libapásztor leány (1872);
• Ezer aggodalomban (1872);
• A testvérek (1872);
• Hauensteini parasztok tanácskozása (1880);
• A falu hercege (1880);
• Az első nyereség (1880);
• Várhatok (1880);
• A szent család (1880);
• Rossz úton (1880);
• A makrancos modell (1880);
• Salamoni bölcsesség (1880);
• A színfalak mögött (1880);
• Üres a bögrém (Mein Napf ist leer) (1886);
• Bacchánsnő;
• Erdészlak