Mágor-puszta

Mágor-puszta (másik, ismertebb nevén Vésztő-Mágor) a Körös–Maros Nemzeti Park egyik védett területe Vésztőtől hat kilométerre nyugatra, Szeghalom irányában, a Kis-Sárrét nyugati peremén. A Sebes-Körös holtága fogja közre. Területe 947 hektár, kísérő nélkül is látogatható. Élővilága mellett látványossága az itt felnyitott és múzeummá alakított, nemzetközileg is ritka leleteket rejtő újkőkori kunhalom.

Mágor-puszta
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
Besorolás: történelmi
A Csolt monostor légi felvételen
Ország	Magyarország
Elhelyezkedése	Vésztő
Legközelebbi város	Vésztő
Terület	9,47 km²
Felvétel ideje	1978.
Felügyelő szervezet	Körös–Maros Nemzeti Park Magyar Nemzeti Múzeum
Mágor-puszta Pozíció Békés vármegye térképén
é. sz. 46° 56′ 22″, k. h. 21° 12′ 32″46.939536, 21.20897
Mágor-puszta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mágor-puszta témájú médiaállományokat.

A Mágor-domb és 13 hektáros környezete 1978-ban került kettős (régészeti és természetvédelmi) védelem alá.^[1]

Felszíne, élővilága

Mágor-puszta a folyószabályozás előtt a Sebes-Körös ártere volt, amelynek nyomait ma is őrzi (lösz gyepek, bárányparéjos vakszikesek, holtágmedrek, nedves rétek, ligeterdők). A holtágban tömegesen nő az európai vörös könyves sulyom, a szikes, gyepes területeken az erdélyi útifű és a réti őszi rózsa.

Védett növényei közt van az endemikus erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana), a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale), és a réti őszirózsa (Aster sedifolius).

• 
  Sulyom
• 
  Nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale)
• 
  Réti őszirózsa

A holtág napos helyein gyakran találkozni mocsári teknőssel, a víz szegélye a vízityúk és a szárcsa, a nádasok a bölömbika (Botaurus stellaris), és a barna rétihéja élőhelyei.

A közeli Fáspusztáról a Mágor-pusztára járnak át táplálékot keresve a szürkegémek (Ardea cinerea), bakcsók (Nycticorax nycticorax) és a kis kócsagok (Egretta garzetta). A magas füvesekben költ a haris (Crex crex) és a fürj (Coturnix coturnix). A pusztás részeket időnként a Dévaványa közelében élő túzok populáció (Otis tarda) egyedei is dürgőhelyül választják.^[2]

Mágor-pusztai régészeti feltáróhely

Az alig kiemelkedő kunhalom gyomrában ötezer éves leletek tekinthetők meg: egy szentély istennő szoborral, koporsó, tálkák, edénytöredékek.

A kiállítóteremben, amelyet az 1810–1812-ben épített Wenckheim-féle borospincében rendeztek be, nyomon követhető a hely későbbi történelme is. A kunhalom melletti dombon a 11. században a Vatától származó Csolt nemzetség épített pusztatemplomot, amelyet a kereszténység felvétele miatt kirobbant harcokban leromboltak. A következő évszázadban azonban bencés pusztatemplomot építettek a helyébe.

A kettős domb területén 1968 és 1988 közt Juhász Irén vezetésével folytak ásatások, amelyek újkőkori, rézkori, bronzkori és Árpád-kori leleteket hoztak napvilágra.

Itt létesült a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely, mely a kormány 1543/2012 (XII.4.) számú határozatában közzétett döntése szerint a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetében folytatja korábbi tevékenységét.^[3]

A Mágor-halom közelében parkot alakítottak ki az Alföldhöz kötődő népi magyar írók és költők szobrainak. A szoborparkban megtalálható Németh László, Szabó Pál, Féja Géza, Veres Péter, Sinka István, Kovács Imre mellszobra.^[4]

Irodalom

• Szabó Ferenc (szerk.): Vésztő története (Nagyközségi Tanács, Vésztő, 1982) ISBN 9630313405
• Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig (Akkord Kiadó, 2004) 578. o. („Vésztő” szócikk)