Mágus (perzsa vallás)

A mágusok (óperzsa: 𐎶𐎦𐎢𐏁 maguš) a papok kasztja az ókori Iránban, illetve általános elnevezése a zoroasztriánus papságnak. Nagy szerepet játszottak az ókori Irán politikai életében; az államiság korai szakaszában. Olyan papok voltak, akik különösen a jóslás és az álomfejtés terén voltak képzettek, és tökéletesen illettek a perzsa vallási rendszerbe.^[1] Később magát Zoroasztert is mágusnak mondták.^[1] A mágusok egyetlen vallási ceremóniáról sem hiányozhattak, ezért elmosták a különbségeket a saját vallásuk és a között a vallás között, amelybe megpróbáltak beleilleszkedni. Szent kasztként való tiszteletük a nem-árja médek közt könnyű bebocsájttatást biztosított nekik Zarathustra új vallásába is. Ezért állíthatták a Zoroaszterről is, hogy az maga is mágus.^[2] A kifejezés a hellenisztikus kortól a varázslók és asztrológusok megjelölése.^[3]

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Mágus (egyértelműsítő lap).

Történelem

Eredetileg méd néptörzs volt (Hérodotosz szerint a "magoi" a hat méd törzs közé tartozik), amely az összes rituálés tevékenység végzésével volt megbízva, vallási korlátokra való tekintet nélkül, például attól függetlenül is, hogy melyik istennek szól az áldozat. Az Iráni-fennsíkon elterjedő zoroasztrizmus szintén a mágusok illetékességi körébe került, ezért többen úgy gondolják, hogy Zoroaszter tanításai integrálódtak a terület vallási hagyományaiba, és a mágusok törzsének a közvetítésével terjedtek el a birodalomban.^[4]

A perzsa Akhaimenida-ház idején Babilon fejlett igazgatási központ volt; valószínűnek tűnik, hogy a mágusok itt kerültek kapcsolatba azokkal az elgondolásokkal és praktikákkal, amelyeket aztán róluk neveztek el mágiának.^[4] (Az asztrológia is ide tartozik.) Így szerzett hírnevük indíthatta Máté evangéliumának szerzőjét arra, hogy beszámoljon a "bölcsek" látogatásáról Jézus születésekor. (a görög szövegben a "magoi" szó szerepel).^[4]

Zoroasztrizmus

Zoroaszternek két különböző szava volt a papokra: a zaotar papi hivatalt betöltő személy, a manthran szent manthrákat költ.^[4] A zoroasztrizmus fejlődésével a mágusok egyre fontosabbak lettek a zoroasztriánus "egyház" működésében.

A mágus szó később alakváltozással mobed (wd) lett, a mágusok legfőbb vezetője pedig a Mobedan Mobed nevet kapta.^[4]

A Szászánida-korszak után Iránban a főpap felvette a muszlim címekre emlékeztető "a hívők vezére" (hudnan peszobaj) címet.^[4]

Az újkorban rendszerint főpap, dasztur (wd) tevékenykedik a "katedrális" tűztemplomban, amelynek liturgikus életét a neki alárendelt papokkal felügyeli.^[4]