Martin Lajos

Martin Lajos (Buda, 1827. augusztus 30. – Kolozsvár, 1897. március 4.) matematikus, feltaláló, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Martin Lajos
Életrajzi adatok
Született	1827. augusztus 30. Buda
Elhunyt	1897. március 4. (69 évesen) Kolozsvár
Sírhely	Házsongárdi temető
Ismeretes mint	matematikus mérnök feltaláló
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület	matematika
Kutatási terület	gépi repülés
Munkahelyek
Kolozsvári Ferenc József TE	nyilvános rendes tanár, dékán, rektor
Akadémiai tagság	MTA lev. tag, 1861
A Wikimédia Commons tartalmaz Martin Lajos témájú médiaállományokat.

Magyarországon ő volt az első, aki a repülőgép, illetve a kormányozható léghajó elméletével foglalkozott. Elsőként javasolta a csűrő felületek használatát a repülőgép kormányzásánál. Konstruált egy helikopterszerű, kerékpár-meghajtással működő szerkezetet, amely állítólag két-három méter magasra felemelkedett. A modell ma a kolozsvári történeti múzeumban található. Külföldről több ajánlatot kapott szabadalmának megvásárlására, de Martin nem volt hajlandó találmányát idegen országnak átengedni. Jókai Mór róla mintázta A jövő század regénye főhősét, Tatrangi Dávidot.

Életpályája

Birtokos családban született, tizenkét gyermek közül hetedikként. Kezdetben Horváth András házitanító oktatta, majd a budai evangélikus általános iskolában tanult. A gimnáziumot szintén Budán végezte, majd 1844-ben a pesti egyetem bölcsészkarán kezdte tanulmányait. 1847-ben mérnöki tanfolyamra ment. Az 1848-as szabadságharcban önkéntes tüzérként szolgált. A világosi fegyverletételkor Borosjenőnél megszökött a cári előőrsök elől. A szabadságharc bukása után egy ideig bujdosott, majd bebörtönözték, utána besorozták az osztrák hadseregbe. Itt 1854-ben elvégezte a hadmérnöki akadémiát; 1855-től a tüzérségi iskolában volt tanár. 1858-ban egy év szabadságra ment a propellerekkel kapcsolatos kísérleteit folytatni.

Miután kilépett a hadsereg kötelékéből, 1860-ban mérnökként kezdett dolgozni. 1861-ben Buda városának főmérnöke lett; ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta. Tanított Selmecbányán majd 1869-től Pozsonyban. A tanítás mellett folytatta a korábban elkezdett ballisztikai kísérleteit és számításait. Ezzel párhuzamosan a hidraulika is foglalkoztatta. Hajócsavar-mintapéldányát sikerrel alkalmazta a Lloyd angol hajótársaság. A gőzturbina alapelvének korai megfogalmazása is az ő érdeme. Foglalkozott a szélerőgépek kutatásával is. 1872-ben kinevezték a kolozsvári egyetem matematika tanszékére, ahol haláláig működött. Az első tanévben a csillagászatot is ő oktatta. Négy alkalommal egy-egy tanéven át ő volt a matematika-természettudományi kar dékánja, majd 1895–96-ban az egyetem rektori tisztségét töltötte be. Rektori beköszönő beszédében a repülőgép jövőjét méltatta: "Új életviszonyok fognak fejlődni; a közlekedés függetlenebb lesz a vasúti rendszer hálózatától… a társadalom új nemzetközi szerződések s egyezmények által fogja magát biztosítani."

Művei

• A középfuterő befolyása a forgatott test szilárdságára. 1861^[1]
• Az erőműtani csavarfelületek. A vízszintes szélkerék elmélete. Budapest, 1875
• A változtatási hánylat alkalmazása a propeller felület egyenleteinek lefejtésére. Budapest, 1877
• A madárrepülés általános elmélete. Kolozsvár, 1891
• A lebegő kerék bemutatója. Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi és természettudományi értesítője, 1893
• A repülőgépről. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közl. 1894

Emlékezete

• Sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben található.

• 
  Martin Lajos szülőháza a budai várban, Táncsics utca 27.
• 
  Emléktáblája: Budapest, I. kerület, Táncsics utca 27.
• 
  Martin Lajos síremléke a kolozsvári Házsongárdi temetőben