McMurdo kutatóállomás

A McMurdo kutatóállomás (McMurdo Station) az Amerikai Egyesült Államok három, egész évben működő antarktiszi tudományos létesítményének egyikeként működik. Az állomás az Antarktisz legnagyobb közössége, a maga 1258 lakosával. A McMurdo kutatóállomás három kilométerre található a Ross-szigeten a Scott bázisától.

McMurdo kutatóállomás (McMurdo Base)
Közigazgatás
Ország	USA
Alapítás éve	1956
Népesség
Teljes népesség	1258 fő
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	10 m
Időzóna	UTC (UTC+12:00/+13:00)
Elhelyezkedése
McMurdo kutatóállomás Pozíció az Antarktisz térképén
d. sz. 77° 50′ 54″, k. h. 166° 40′ 06″-77.848209, 166.668422
McMurdo kutatóállomás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz McMurdo kutatóállomás témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Története

Elnevezése

Az állomás a McMurdo Soundon található földrajzi helyről kapta a nevét, amelyet Archibald McMurdo-ról, a HMS Terror hadnagyáról neveztek el. James Clark Ross brit felfedező parancsnoksága alatt a Terror 1841-ben térképezte fel először a területet. Robert Falcon Scott brit felfedező 1902-ben ezen a helyen alapított egy alaptábort és épített egy kunyhót, amelyet Discovery Hutnak hívtak. Ez még mindig áll a Hut Point-félszigeten, a vízpart közelében.

Az Amerikai Egyesült Államok hivatalosan 1956. február 16-án nyitotta meg az állomást McMurdon az Operation Deep Freeze művelet részeként. Az amerikai haditengerészet Seabees nevű zászlóalja által épített bázis eredetileg a McMurdo haditengerészeti légi létesítmény (Naval Air Facility McMurdo) nevet kapta.

Nemzetközi Geofizikai Év

A Nemzetközi geofizikai évben, amely 1957. július 1-jétől 1958. december 31-ig tartott. A McMurdo kutatóállomás a tudományos és logisztikai műveletek központjává vált. Az Antarktisz-egyezmény, amelyet később több mint negyvenöt kormány írt alá, szabályozza a kormányközi kapcsolatokat az Antarktisz vonatkozásában, és irányítja a mindennapi életet McMurdon az Amerikai Egyesült Államok Antarktisz Programjának (United States Antarctic Program) résztvevői számára. Az Antarktisz-egyezményt és a kapcsolódó megállapodásokat, amelyeket együttesen Antarktisz-egyezmény Rendszerének (Antarctic Treaty System) hívnak, 1959. december 1-jén bocsátották ki, és hivatalosan 1961. június 23-án léptek hatályba. Az első tudományos merülési protokollokat 1960 előtt hozták létre, az első merülési műveleteket pedig 1961 novemberében dokumentálták.

Atomenergia (1962-1972)

1962. március 3-án az amerikai haditengerészet aktiválta a PM-3A atomerőművet az állomáson. Az egységet modulokban gyártották le a szállítás és az összeszerelés megkönnyítése érdekében. A mérnökök úgy tervezték az alkatrészeket, hogy egyenként legfeljebb 14000 kg súlyúak és legfeljebb 2,64–9,1 m méretűek legyenek. Ezeknek a méret- és súlykorlátozásoknak az volt a célja, hogy lehetővé tegyék a reaktor szállítását egy LC–130 Hercules repülőgépen. Az alkatrészeket azonban ténylegesen hajóval szállították. A reaktor 1,8 MW villamos energiát termelt. A mérnökök a reaktor erejét felhasználva többek között gőzt termeltek a sósvíz-desztillációs üzem számára. A folyamatos biztonsági problémák következtében (hajszálrepedések a reaktorban és a víz szivárgása) az Amerikai Egyesült Államok hadseregének Nukleáris Energia Programja 1972-ben leállította az erőművet. Hagyományos dízelgenerátorokra cserélték az atomerőművet. Egy központi erőműben számos 500 kilowattos (670 LE) dízelgenerátor szolgáltatta az elektromos áramot.

Éghajlat

Mivel az átlagos hőmérséklet fagypont alatt van, McMurdo sarki jégsapkás éghajlattal rendelkezik (Köppen-féle osztályozás). A legmelegebb hónapokban (decemberben és januárban) azonban a havi átlagos hőmérséklet néha fagypont fölé emelkedhet. A helyet a Transzantarktiszi-hegység védi az Antarktisz belsejéből érkező hideg hullámoktól, ezért a –40 °C alatti hőmérséklet ritka, szemben a a hidegnek jobban kitett helyekkel, mint például a Neumayer bázis, ahol általában évente néhányszor ilyen hőmérsékleti értékeket mérnek, gyakran már korán májusban, sőt néha akár áprilisban is, és nagyon ritkán van 0 °C felett. A McMurdón valaha regisztrált legmelegebb hőmérséklet 10,8 °C volt 1987. december 21-én.

McMurdo kutatóállomás éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	10,2	5,9	−1,1	0,0	−1,3	3,3	−4,4	−2,0	−3,7	−4,5	10,0	10,8	10,8
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	−0,6	−7,3	−16,2	−17,3	−21,0	−20,4	−21,7	−22,7	−20,8	−14,3	−6,5	−0,4	−14,1
Átlaghőmérséklet (°C)	−2,8	−8,8	−17,3	−20,9	−23,3	−22,9	−25,8	−27,4	−25,7	−19,4	−9,7	−3,5	−17,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−4,6	−11,4	−21,3	−23,4	−26,5	−26,8	−28,4	−29,5	−27,5	−19,8	−10,9	−4,4	−19,6
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−22,1	−25,0	−43,3	−41,9	−44,8	−43,9	−50,6	−49,4	−45,1	−40,0	−28,5	−18,0	−50,6
Átl. csapadékmennyiség (mm)	16	29	15	18	21	28	17	13	10	20	12	14	213
Átl. páratartalom (%)	67	65	67	67	64	62	60	63	56	61	65	67	64

Kommunikáció

Egy ideig McMurdón volt az Antarktisz egyetlen tévéállomása, az AFAN-TV.

A régi programokat a hadsereg biztosította. Az állomást a TV Guide magazin 1974-es cikkében ismertették. Jelenleg McMurdón az amerikai katonai erők hálózatának három csatornája, egy ausztrál és egy új-zélandi hírcsatorna fogható. A televíziós műsorokat műholdas vevőkkel fogják a Black-szigeten.

McMurdo egy ideig az Antarktisz két rövidhullámú adása egyikének is a házigazdája volt. Az AFAN McMurdo 1 kilowatt teljesítménnyel sugárzott rövidhullámú frekvencián, és az amatőr rövidhullámú rádiósok célpontjává vált világszerte. Az állomás rövidhullámú műsorszolgáltatást folytatott az 1980-as évekig, amikor áttértek az FM-adásra.

A McMurdo állomás mind az internetes, mind a hangkommunikációt műholdas kommunikációval fogadja az Optus D1 műholdon keresztül, és továbbítja Sydney-be, Ausztráliába. A Black-sziget műholdas antennája 20 Mbit/s-os internetkapcsolatot és hangkommunikációt biztosít. A hangkommunikáció az Egyesült Államok Antarktisz Programjának központjához van kötve (Centennial, Colorado), biztosítva a bejövő és kimenő hívásokat az Amerikai Egyesült Államok és McMurdo között. Az állomáson belüli hangkommunikációt VHF rádión keresztül folytatják.

A nagy sebességű internetkapcsolat kiépítése a tecnikai beruházások alapját képezi ezért optikai kábellel történő összeköttetés már a 2010-es évektől felmerült igényként. 2023 elején jelentették be, hogy Elon Musk műholdas Starlinkje tesztek alapján összekapcsolta a kutatóállomást és folyamatosan információkat tud sugározni az Antarktisz felé illetve onnan is szerte a világba.^[1][2]

Légikikötők

McMurdón három repülőtér működik szezonálisan:

• Phoenix Airfield repülőtér (ICAO:NZFX), egy tömörített hóval borított kifutópályával rendelkezik, amely 2017-ben felváltotta a Pegasus Fieldet (ICAO: NZPG).
• Ice Runway repülőtér (ICAO: NZIR), a McMurdo állomáshoz legközelebbi, tengerjégre épített, egész évben működő reptér.
• Williams Field repülőtér (ICAO: NZWD), egy állandóan havas kifutópálya.

Történelmi helyszínek

• A Richard E. Byrd történelmi emlékművet 1965-ben állították fel McMurdon. Felirata Byrd sarkkutatói eredményeit sorolja.
• Az atomerőmű bronz emléktáblája körülbelül 45 cm × 60 cm méretű, és egy nagy függőleges sziklához van rögzítve a PM-3A atomerőmű korábbi helyén. Felirata az Antarktisz első atomerőműjének eredményeit részletezi.

Mindkettőt történelmi emlékhelynek vagy emlékműnek (HSM 54) nyilvánították, az Amerikai Egyesült Államoknak az Antarktisz-egyezmény konzultatív ülésén tett javaslata nyomán.

Érdekességek

2007-től a McMurdo állomás volt az Antarktisz legnagyobb közössége és egy funkcionális, modern tudományos állomás, beleértve a kikötőt, három repülőteret (ebből kettő szezonális), a helikopterkikötőt és több mint 100 épületet, köztük az Albert P. Crary Tudományos és Mérnöki Központot. Az állomáson található a kontinens két ATM-je is, mindkettőt a Wells Fargo Bank biztosítja. A két bankautomata közül az egyik működik, a másik tartalék, amelynek alkatrészeit szükség esetén fel lehet használni az első javításához. Kisebb javításokat az állomás személyzete is el tud végezni, de évente egyszer a bank is kiküld egy szervíztechnikust.^[3]

A McMurdo állomáson végzett munka elsősorban a tudományra összpontosít, de a lakosok többsége (nyáron körülbelül 1000, télen 250) nem tudós, hanem az állomás személyzete.

A Deep Freeze művelet részeként a teherhajók évente 42 millió liter üzemanyagot és 5 millió kg készletet és felszerelést szállítanak McMurdo lakói számára. Az Egyesült Államok katonai parancsnoksága által üzemeltetett hajókat civil tengerészek látják el. A rakomány a postától, az építőanyagoktól, a teherautóktól, a traktoroktól, a száraz és fagyasztott élelmiszerektől a tudományos műszerekig terjedhet. Az amerikai parti őrség jégtörői a jéggel eltömődött McMurdo Soundon keresztül törnek át egy csatornát annak érdekében, hogy az ellátó hajók elérjék a McMurdoi Winter Quarters Bayt. További ellátást és személyzetet szállítanak a közeli Williams Fieldre az új-zélandi Christchurch-ből.

A McMurdo állomásra rövid időre világszerte felfigyeltek, amikor háborúellenes tüntetésre került sor 2003. február 15-én. A tüntetés során mintegy 50 tudós és személyzet gyűlt össze, hogy tiltakozzon az Egyesült Államok közelgő iraki inváziója ellen. A McMurdo állomás volt az egyetlen antarktiszi helyszín, ahol ilyen tüntetést rendeztek.