Molnár András (operaénekes)
(1948) magyar operaénekes (tenor) From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Molnár András (Budapest, 1948. december 8. –) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (tenor), a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Remove ads
Életpályája
1955–1960 között a Magyar Rádió Gyermekkarának volt tagja. Zenei karrierje ezután megszakadt egy időre; 1967–1977 között esztergályosként dolgozott. 1976-ban azonban komolyan kezdett foglalkozni az énektanulással: magánúton Kaposy Margit növendéke volt 1979-ig. 1977–1979 között a Rádió és a Tv énekkarának tagja lett. Az operaház 1979-ben szerződtette, 1999 óta örökös tagja. 1980-ban első díjat nyert a trevisói Toti Dal Mone énekversenyen.
Munkássága
Erkel Ferenc Hunyadi László című operájában debütált. Két kortárs magyar opera ősbemutatóján működött közre: 1985-ben Bozay Attila Csongor és Tündéjében ő énekelte Csongort, majd 1987-ben ő volt Manolisz pásztor Szokolay Sándor Ecce homo-jában. Külföldön vendégszerepelt Berlinben, Drezdában, Londonban, Zürichben, Barcelonában és a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Operai működése mellett rendszeresen fellép a hangversenydobogón is, oratóriumok szólistájaként.
Remove ads
Családja
Szülei: Molnár Imre (1910–1998)[1] és Németh Olga (1913–1994)[2] voltak. 1975-ben házasságot kötött Todorán Csillával. Három gyermekük született: Kristóf (1976), Anikó (1979) és Dávid (1985).
Színházi szerepei
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 54.[3]
|
|
Díjai
- Székely Mihály-emlékplakett (1983)
- Liszt Ferenc-díj (1984)
- Érdemes művész (1989)
- Erzsébet-díj (1993)
- Kossuth-díj (1994)
- A Magyar Állami Operaház örökös tagja (1999)
- Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2003)
- A Magyar Állami Operaház Mesterművésze (2008)
Jegyzetek
Források
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads