Osztályzat

Az osztályzat (vagy érdemjegy, a köznyelvben csak jegy) az iskolai teljesítmény, tanulmányi előmenetel minősítése kategóriába sorolással. A kategóriákat jelölhetik szövegesen (jeles, jó stb.), betűkkel (pl. A, B, C, D, F) vagy számokkal. Magyarországon 1950 óta ötfokozatú osztályozási rendszer van az alap-, illetve középszintű oktatásban, a felsőoktatásban emellett háromfokozatú skálát is használnak.

Tanulmányi előmenetel értékelése országonként

Magyarország

Értékelési rendszer 1950 óta: tantárgyi öt-, az általános iskolai magatartás és a szorgalom négyfokozatú skálán történik.

Osztályzat	Szöveges értékelés
5	jeles
4	jó
3	közepes
2	elégséges
1	elégtelen

Első osztályban a megfelelt illetve a jól megfelelt értékelés is használatos volt.

Osztályzat	Szöveges értékelés
	Magatartás	Szorgalom
5	példás	példás
4	jó	jó
3	változó	változó
2	rossz	hanyag

Szöveges értékelés
kiválóan megfelelt
jól megfelelt
megfelelt
nem felelt meg

1948-1950 között hétfokozatú skála volt, a legkisebb átmenő jegy a 3-as:

Osztályzat	Szöveges értékelés
7	kitűnő
6	jeles
5	jó
4	közepes
3	elégséges
2	gyenge
1	elégtelen

1948 előtt pedig szintén öt- és négyfokozatú skála dominált a következő kategóriákkal:

Szám	Magaviselet	Szorgalom	Előmenetel	Írásbeli dolgozatok külső alakja
1	példás	nagy	kitűnő	csinos
2	dicséretes[1]	kitartó	jeles	tiszta
3	jó	változó	jó	rendes
4	tűrhető	hanyatló	elégséges	kevésbé rendes[1]
5	szabálytalan	csekély	elégtelen	rendetlen

Szlovákia

Szlovákiában és több más országban - pl. Csehország, Ausztria - a régi, 1948 előtti rendszer lényegét tekintve megmaradt. Az előmenetelhez ötfokozatú skálát használnak, az osztályzás azonban fordítva történik, mint Magyarországon:

Szám	Előmenetel - szlovákul	Magyarul
1	výborný	kitűnő
2	chválitebný	dicséretes
3	dobrý	jó
4	dostatočný	elégséges
5	nedostatočný	elégtelen

Amerikai Egyesült Államok

Az Amerikai Egyesült Államokban szokásos rendszer szerint a diákok munkáját betűvel minősítik. Az elégtelen eredmény jele a failing (bukás) szóra utaló F, az elégséges vagy annál jobb eredményeket pedig A–D betűkkel jelölik, ahol az A a legjobb, a D pedig a leggyengébb, még nem elégtelen eredmény.^[2]

A tanulmányi átlag mérőszáma a szokásosan Grade Point Average (osztályzat-pontszámátlag) nevű, gyakran csak GPA-nek rövidített 0,00 és 4,00 közötti mutató. Ezt úgy számítják ki, hogy az A osztályzathoz a 4 számértéket rendelik, a B-hez a 3-at, a C-hez a 2-t a D-hez az 1-et az F-hez pedig a 0-t, majd az így keletkezett számokat átlagolják.

Bizonyos esetekben, például ha a diák emelt szinten tanul egy tantárgyat, a betűvel kifejezett osztályzathoz a fentinél 0,5-del vagy 1-gyel nagyobb számot rendelnek. Ennek a kiemelésnek a neve weighting (súlyozás, bár itt statisztikailag másról van szó, mint a súlyozott átlag), és az így keletkezett „súlyozott” GPA értéke aztán 4-nél magasabb is lehet.

Egyes iskolák finomabb skálán értékelik a diákok munkáját azáltal, hogy a betűkhöz még + vagy - szimbólumokat is rendelnek. Egy C+ eredmény például jobb egy C-nél, de gyengébb egy B-nél.

Ha a diák munkájának sikere százalékosan is mérhető, az elégséges alsó határa hagyományosan az ötven százalék. Ha például egy diák egy tízkérdéses, feleletválasztós dolgozaton hatnál kevesebb helyes választ ad, szokás szerint F-et kap.