Owen Kay Garriott

Owen Kay Garriott (Enid, Oklahoma, 1930. november 12. – Hunstville, Alabama, 2019. április 15.) amerikai villamosmérnök, volt NASA-űrhajós. 1973-ban hatvan napot töltött a világűrben a Skylab űrállomás fedélzetén a Skylab 3 küldetés során. 1983-ban tíz napot töltött a Spacelab–1 fedélzetén, ahova egy Space Shuttle-lal jutott el.

Owen Kay Garriott
Született	1930. november 22.[1] Enid
Elhunyt	2019. április 15. (88 évesen)[2] Huntsville
Gyermekei	Robert Garriott Richard Garriott
Iskolái	Oklahomai Egyetem Enid High School Stanford Egyetem
Űrben töltött idő	100 496 perc
Repülések	Skylab–3 STS–9
Kitüntetései	NASA Space Flight Medal Dr. Robert H. Goddard Memorial Trophy United States Astronaut Hall of Fame NASA Distinguished Service Medal
A Wikimédia Commons tartalmaz Owen Kay Garriott témájú médiaállományokat.

Két fiával, Robert Garriott-tal és Richard Garriott-tal,^[3] segítette az Origin Systems megalapítását.

Életpálya

1953-ban az Oklahoma Egyetemen villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1960-ban a Stanford Egyetemen doktorált. 1966-ban egyéves sugárhajtású repülőgép kiképzésben részesült. 1986. augusztus 1-jén fejezte be az aktív űrhajós szolgálatot. Az űrhajózástól elbúcsúzva a Johnson Space Center tudományos igazgatóhelyettese lett.

NASA karrier

1965-ben a NASA beválogatta hat olyan űrhajósjelölt közé, akiknek tudományos végzettsége volt.

1973-ban első űrrepülése a Skylab-3 küldetés során volt, ami akkoriban világrekord hosszúságú, hatvan napos volt (ez az előző rekordnak majdnem a kétszerese). Kiterjedt kutatásokat folytatott a Nappal kapcsolatban, a Föld erőforrásai tekintetében, továbbá különféle emberi élettani vizsgálatokat a súlytalansághoz való alkalmazkodásról.

Második űrrepülése az STS-9-en volt (Spacelab-1) 1983-ban. Ide a Columbia űrrepülőgéppel jutott fel, amin tíz napot töltött. Hetven különféle kísérletet végzett hat tudományágban. Ezek elsődleges célja annak demonstrálása volt, hogy a Spacelab alkalmas a tudományos kutatásokra ezeken a területeken.

Owen Garriott működtette az első amatőr rádióállomást az űrből, ennek hívójele W5LFL volt. Ezt a ténykedést később tucatnyi űrsikló küldetésen, Mir űrállomáson, és a Nemzetközi Űrállomáson mások is megismételték.

A küldetések között a NASA egyéves ösztöndíját nyerte el (1975–76), amit a Stanford Egyetemen töltött, majd részben mint tudományos igazgató a Johnson Space Center-en (1974–75, 1976–78).

Összesen 70 napot töltött a világűrben.

A Skylab „potyautasának” tréfája

1973. szeptember 10-én Houstonban az űrrepülés-irányítók igencsak meglepődtek, amikor egy csábos női hangot hallottak a hangszórókból a Skylab fedélzetéről, aki az irányítók (CAPCOM) vezetőjét, Bob Crippent név szerint is megszólította és bejelentette, hogy „a fiúknak hoztam egy kis hazait, mert régóta nélkülözték itt fent”. A nő pár percig beszélt és megemlítette, hogy erdőtüzeket lát az űrből, és hogy ilyen magasról csodálatos látvány a napfelkelte. Majd hirtelen elbúcsúzott: „Most mennem kell. Azt hiszem, a fiúk a parancsnoki modul felé repülnek, és nekem nem volna szabad beszélnem önökkel.”

A Skylab legénysége később felfedte, hogy Garriott előző nap beszélt a feleségével privát vonalon, és akkor rögzítette a később elhangzó mondatokat, amiket a felesége, Helen mondott el.^[4][5]

NASA utáni karrier

A NASA 1986-os elhagyása után Garriott tanácsadóként dolgozott több űrkutatással és űrrepüléssel foglalkozó cégnél, továbbá tagja volt a NASA és a National Research Council különféle tanácsadó testületeinek.

1988 januárjától 1993 májusáig alelnök volt Teledyne Brown Engineering nevű cégnél, ami űrprogramokkal foglalkozott. A cég létszáma később ezer fő fölé emelkedett. A Spacelab küldetések rakterének hasznos kihasználtságán dolgoztak a Marshall űrrepülési központban. Jelentős szerepet játszottak a Nemzetközi Űrállomás amerikai kutatási laborjának kifejlesztésében.

Kutatási területe

Az elektronika és az ionoszféra fizikája.

Űrrepülések

1973-ban a Skylab–3 küldetés tagja, 1983-ban az STS–9, a Columbia űrrepülőgép fedélzetén végzett feladatokat.