Oxigéncsoport

A kalkogének a periódusos rendszer 16-os (régebbi elnevezés szerint VIB vagy VIA) csoportba tartozó kémiai elemek gyűjtőneve. A csoport közös elnevezése az oxigéncsoport. Tagjai az oxigén (O), a kén (S), a szelén (Se), a tellúr (Te), a radioaktív polónium (Po) és a mesterségesen előállítható livermórium (Lv).

Kalkogének

Bár a 16. oszlop összes tagja, így az oxigén is kalkogén a definíció szerint, azonban általában külön szokták kezelni magát az oxigént és az oxidokat. A kalkogenidek alatt általában a szulfidokat, a szelenideket és a telluridokat szokták érteni.^[1][2][3][4]

A kalkogenidek olyan biner vegyületek, amelyek kalkogénből és legalább egy másik elektropozitív elemből vagy gyökből állnak.^[5] A kalkogének egymással alkotott vegyületeit pedig interkalkogéneknek nevezik.

Etimológia

Bár a görög eredetű kalkogén szó szerinti jelentése rezesítő vagy rézércesítő, a háttérben meghúzódó jelentés sokkal valószínűbb, hogy az ércesítő volt. Ezeket az elektronegatív elemeket gyakran összefüggésbe hozzák a fémbányászattal. Itt ugyanis vízben nem oldódó vegyületeket képeznek az ércben meglévő fémekkel.

Tulajdonságaik

A csoport tagjainak hasonló az elektronszerkezetük. Ez leginkább a külső elektronhéjon mutatkozik meg, s ennek következtében hasonlóak a kémiai tulajdonságaik:

Z	Elem	Héjankénti elektronok száma
8	oxigén	2, 6
16	kén	2, 8, 6
34	szelén	2, 8, 18, 6
52	tellúr	2, 8, 18, 18, 6
84	polónium	2, 8, 18, 32, 18, 6
116	livermórium	2, 8, 18, 32, 32, 18, 6

Az oxigén és a kén nemfém, a szelén, a tellúr és a polónium félfémes félvezetők, azaz tulajdonságaikban keverednek a fémek és a szigetelő anyagok jellemzői. Ennek ellenére elemi állapotban a tellúrt és a szelént is szokták a fémek közé is sorolni.

A fémes kalkogenidekkel leginkább ásványokban lehet találkozni. A pirit (FeS₂) egy vasérc. A ritka ásvány kalaverit a ditellurid (AuTe₂).

A legtöbb kalkogén oxidációs száma −2. Ennek ellenére ettől eltérő értékek is adódhatnak, mint például a piritben a kén −1-es értéke. A legmagasabb ez a szám a 6-os oxidációs értékkel bíró szulfátok, szelenátok és tellurátok esetében.