Császárfa

Megjelenése, felépítése

Általában 10-15 m magasra nő; de kedvező körülmények között akár a 25 m-t is elérheti. Nagy koronája szétterülő, laza, gyakran emeletes. A korona alsó és középső ágai gyakran oldalirányban fejlődnek, csak a felső ágak törekszenek fölfelé. Vaskos törzse vagy egyenes, vagy már alacsonyan elágazik. Szürke-barnásszürke kérge idősebb korában is sima marad, de nagy paraszemölcsök nőnek rajta. Szíves vállú, széles, hegyes csúcsú, 15-40 cm hosszú levelei keresztben átellenesen állnak a hajtásokon. Többnyire szív alakúak, de lehetnek enyhén három- illetve ötkaréjosak is. A fiatal fákon hármas örvökben is állhatnak, és jóval nagyobbak, mint a kifejlett példányokon. Levelei a szívlevelű szivarfa leveleire emlékeztetnek, de nagyobbak azoknál.

Virágai 30-40 cm hosszú, hajtásvégi bugákban állnak. A bugák oldalágai 5-15 cm hosszúak, a virágnyelek a csészéhez hasonlóan nemezesen szőrösek. Az egyenként 4-6 cm hosszú virágok nagyon illatosak. Csészéjük halványbarna és szőrös; a pártájuk lila, liláskék vagy világoskék. A trombita alakú pártacső karimája ötkaréjú, a torkában a cső mentén két hosszanti sárga csík húzódik; négy porzót tartalmaznak. A lehajló fürtökben csoportosuló, tojás alakú, de hegyes csúcsú, 3-4 cm hosszú toktermések eleinte zöldek, kissé ragadósak, őszre barnára színeződnek. A toktermés rengeteg apró, lapos, több hártyával körben szárnyas magot tartalmaz. A vörösesbarna, nemezesen szőrös, zárt csészék takarják a mintegy 1 cm-es új virágrügyeket, amelyek már ősszel, a termések érésével egy időben fejlődnek ki rövid, leveles hajtásokon. Nagyobb hideg a rügyeket károsíthatja. Ugyancsak könnyen elfagynak a fiatal példányok erőteljes hajtásai, mivel még az ősz múltán is növekednek.

Életmódja, termőhelye

Lombhullató. Levelei csak a virágok elnyíltán fejlődnek ki — Dél-Európában már március–áprilisban, Magyarországon április–májusban, Angliában jellemzően júniusban. A beért termések két kopáccsal nyílnak fel. Magvait a szél és a víz terjeszti.

Jól tűri a szennyezett levegőt és a talaj fajtájára sem érzékeny; típusos pionír növény.

Gyökere 3 év alatt hatol kb. 2 méter mélyre. A talajvíz szintjét elérve nagyban függetleníti magát a felszíni hatásoktól: szárazság-, fagy- és erdőtűztűrővé válik úgy, hogy az elpusztult törzs helyén gyökérsarjról gyorsan újranő. Tápanyag- és vízdús talajon erőteljesen nő, ezzel azonban gyorsan kimerítheti a talajt. Fény- és melegigényes, a fagykárok elkerülése érdekében érdemes szélvédett, melegebb helyekre, zárt udvarba ültetni.

Nagy, virágzó fává csak a mérsékelt öv melegebb területein fejlődik. A hűvösebb-hidegebb területeken alacsony fa marad sőt, ha rendszeresen visszafagy, az új és új tőhajtásokról bokorrá fejlődik. Ilyenkor virágok nem hoz, de levelei akár félméteresek is lehetnek.

Remove ads

Felhasználása

Levelei felhasználhatók takarmánynak.

Díszfaként Európában sokhelyütt ültetik parkokba, utcákba szép virágaiért és leveleiért. Európában először a 19. század végén egy franciaországi parkban volt látható. Magyarországon a 20. század elején gyakran ültetették, ezek közül néhány mára termetes fává fejlődött.

A hajtások visszavágása után gyorsan növekedésnek indul, és hatalmas leveleket hoz. Sarjról, gyökérdugványról vagy üvegházban magvetéssel szaporítják.

Kínában régi szokás, hogy lánygyermek születésekor ültetnek egy császárfát, amikor a gyermek felnő és férjhez megy, kivágják, és abból készítik el az új pár bútorait. A császárfa-faragás Japánban és Kínában önálló művészeti ág.

A könnyű, szárnyas magok a 19. században, a polisztirol megjelenése előtt a kínai porcelánok kedvelt csomagolóanyagai voltak.^[4]

Az Amerikai Egyesült Államokban inváziós faj.^[5]^[6]^[7]

Remove ads

Származása, elterjedése

Nevének eredete

Megjelenése, felépítése

Életmódja, termőhelye

Felhasználása

Képek

Jegyzetek

Fordítás

Források

További információk

Wikiwand - on