Petrus Lombardus

Latinul elterjedt nevén Petrus Lombardus, magyarosan Lombardiai Péter (1100 körül – 1160. augusztus 21 vagy 22.)^[1] középkori skolasztikus itáliai teológus, Párizs püspöke, latin nyelven alkotó egyházi író. Fő munkájának címe után a Magister sententiarum nevet nyerte az utókortól.^[2]

Nem tévesztendő össze a következővel: Lombard Péter.

Petrus Lombardus
Életrajzi adatok
Született	1100 körül Novara?
Nemzetiség	olasz
Elhunyt	1160. augusztus 21 vagy 22. Párizs
Iskolái	Párizsi Egyetem School of Reims Bolognai Egyetem
Munkássága
Vallás	katolicizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Petrus Lombardus témájú médiaállományokat.

Élete

Péter a lombardiai Lumello^[3] vagy Novara^[2][4] városában született. Szegény ifjúként nőtt fel, de egyesek felismerték tehetségét, és a bolognai főiskolára küldték tanulni. Később Clairvaux-i Szent Bernát javaslatára 1134-től^[4] Reimsben, majd 1136-tól^[4] Párizsban folytatott tanulmányokat. Tanárai Champeaux-i Vilmos, Pierre Abélard és a valószínűleg Hugo de Sancto Victore voltak.^[3][4]

Miután befejezte tanulmányait, az 1143-tól ünnepelt teológus, 1145-től a párizsi Notre Dame-székesegyház kanonokja, és – talán már korábban is – tanára.

1147-ben szubdiákonussá szentelték, 1148-ban pedig részt vett a reimsi zsinaton, ahol föllépett Gilbertus Porretanus ellen. Diakónus lett, és 1154-ben pedig Rómában is járt.^[4]

1159-ben párizsi püspökké választották, azonban csak egy évig volt ebben a tisztségben. 1160-ban hunyt el.^[5]

Művei

Több írást is hagyott maga után, melyeket először 1546-ban nyomtattak ki:^[2]

• Sententiarum libri IV, Péter főműve, amely a teljes katolikus hittudományt dolgozza fel. I. könyve a háromszemélyű Istenről, II. a teremtményekről és a bűnbeesésről, III. Krisztusról és a megváltásról, IV. a szentségekről és a végső dolgokról szól. Péter munkamódszere az volt, hogy mindegy egyes hittételt először a Szentírásból és az egyházatyáktól (Hippói Szent Ágoston, Szent Ambrus, Poitiers-i Szent Hilár, Toledói Julianus^[4]) vett érvekkel igazol, majd a dialektika segítségével rámutat a hitigazságok észszerűségére és cáfolja az ellenük felhozott ellenvetéseket. Felhasználta az újabb tudósok (Hugo de Sancto Victore, Gratianus, Chartres-i Ivó) munkáját is.^[4] A Sententiarum libri IV-t Alexander of Hales már 1222 körül kézikönyvként használta, 1245 körül pedig Richard Fichacre is oktatott belőle Oxfordban. Ettől kezdve Péter szentenciáinak kommentálása a teológiai magiszteri fokozat elnyerésének egyik fő feltétele, és így a 17. századig a középkor legfontosabb teológiai szövege volt.^[4]
• Glosse magistralis, a bibliai zsoltárok magyarázatát tartalmazza^[3]
• Szent Pál összes leveleinek magyarázata^[3]
• Prédikációk, 30 darab ismert^[4]
• Levelek^[3]