Pfalz–Neuburgi Eleonóra magyar királyné

Eleonóra Magdolna (Terézia, németül: Eleonore Magdalene Therese; Düsseldorf, Rajnai Palotagrófság, 1655. január 6. – Bécs, Ausztria, Habsburg Birodalom, 1720. január 19.), I. Lipót császár harmadik feleségeként a Szent Római Birodalom császárnéja, német, magyar és cseh királyné 1676 és 1705 között. Már házasságkötése előtt, majd özvegysége idején is mélyen vallásos életet folytatott: latinból németre fordította a Bibliát, és jelentős szerepet vállalt a sarutlan karmeliták rendjének támogatásában. Kortársai műveltsége és vallásos erényei miatt a korszak egyik legműveltebb és legtekintélyesebb uralkodónéjaként tekintettek rá.

Nem tévesztendő össze elődjével, Eleonóra Magdolna (1630–1686) császárnéval.

Eleonóra Magdolna
Eleonóra Magdolna császárné térdig érő ruhában (részlet, azonosítatlan festő, 1680 körül, Szépművészeti Múzeum)
Uralkodóház	Pfalz–Neuburgi
Született	1655. január 6. Düsseldorf, Pfalz
Elhunyt	1720. január 19. (65 évesen) Bécs, Ausztria
Nyughelye	Császári kripta
Édesapja	Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem
Édesanyja	Erzsébet Amália
Házastársa	I. Lipót német-római császár
Gyermekei	I. József német-római császár Mária Erzsébet főhercegnő Mária Anna portugál királyné VI. Károly német-római császár Mária Magdolna főhercegnő
Vallása	római katolikus
Eleonóra Magdolna aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Eleonóra Magdolna témájú médiaállományokat.

Eleonóra nem csupán udvari tekintélyével, hanem politikai befolyásával is kitűnt férje és idősebb fiai uralkodása idején: aktívan részt vett az udvari bevételek kezelésében és a külkapcsolatok alakításában, különösen a Habsburg-dinasztia érdekeinek védelmében játszott fontos szerepet. 1711-ben, fia, I. József halála után rövid ideig régensként irányította a birodalmat, ebben az időszakban fogadta el a szatmári békét, amely biztosította a Habsburg-örökösödési jog elismerését a Magyar Királyságban.

Ifjúkora (1655–69)

Születése és neveltetése

Erzsébet Amália portréja, feltehetően legidősebb leánya, Eleonóra Magdolna hercegnővel (Johannes Spilberg, 1655 körül)

Eleonóra Magdolna Terézia 1655. január 6-án látta meg a napvilágot Düsseldorfban, a Rajnai Palotagrófságban, a Német-római Birodalom területén. Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem és felesége, a hessen–darmstadti hercegnő, Erzsébet Amália leányaként született, a tizenhét gyermek közül ő volt a legidősebb. Keresztelőjét közvetlenül születése után tartották az altenburgi apátságban, amelyre Jakob Bidermann jezsuita költő latin nyelvű költeményt írt hexameterben „Eleonóra születésének dala” (latinul: Eleonorae Geniale carmen) címen. Bidermann később lelki vezetőjeként kísérte figyelemmel a hercegnő életútját.

Nem sokkal születését követően családjával Neuburgba költöztek. Széleskörű és vallásos neveltetésben részesült. Tanulmányai során jártas lett a teológiában és az irodalomban, valamint több nyelvet is elsajátított, anyanyelve, a német mellett a latint, a franciát és az olaszt is. Különös érdeklődést mutatott a vallásos irodalom iránt, és már fiatalon egyházi szövegek német fordításába kezdett. Korán megnyilvánuló ájtatossága életmódját is meghatározta: szigorú önfegyelmet gyakorolt, ugyanakkor a szegényekhez való viszonyában a keresztényi alázatot és egyenlőséget képviselte. Jámborsága és műveltsége miatt kortársai már fiatal korában az erényes és példamutató főúri kisasszonyok között emlegették.

Származása és családja

A hercegnő szülei, Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem és Erzsébet Amália (azonosítatlan festő, 17. század)

Eleonóra Magdolna a Wittelsbach-ház pfalz–neuburgi ágából származott. Apja, Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem és jülich–bergi herceg, anyja pedig Hessen–Darmstadti Erzsébet Amália volt, így egyszerre kötődött a német fejedelmi családok több jelentős vonalához. Apai nagyapja, Wolfgang Vilmos herceg a 17. század elején erősítette meg a neuburgi ágat, míg anyai nagyapja, II. György hessen–darmstadti tartománygróf a protestáns és katolikus fejedelmi házak közti kapcsolatokban játszott fontos szerepet.

Eleonóra tizenhét gyermek közül volt a legidősebb, testvérei közül többen is magas rangot értek el az európai uralkodóházak között: két fivére, János Vilmos és Károly Fülöp is viselte a választófejedelemi címet, míg Mária Zsófia nevű húgából portugál királyné, Dorottya Zsófiából parmai hercegné, Mária Annából pedig az utolsó Habsburg-házi spanyol király, II. Károly második felesége lett. Családja kiterjedt dinasztikus kapcsolatai révén a korszak egyik legbefolyásosabb európai uralkodóházának számított.

Házassága

Bár Eleonóra többre tartotta a kolostori életet a bécsi császári udvar pompájánál, családja nyomására elfogadta I. Lipót császár házassági ajánlatát, aki ekkorra már kétszer özvegyült meg. 1676. december 14-én Passauban ment férjhez Lipóthoz, 1681. november 9-én Sopronban magyar királynévá, majd 1689-ben Mainzban német-római császárnévá koronázták. A rendkívül művelt asszony lett Lipót egyik legfontosabb segítője, s erős befolyást gyakorolt a politikára és az udvari életre. 1686 és 1705 között a Gonzaga Eleonóra királyné által alapított Csillagkeresztes Rend védnökasszonya volt, ami a katolikus, jótékonykodó nemes asszonyok kitüntetése és szervezete volt.

Özvegységben

I. Lipót 1705. május 5-én Bécsben meghalt. Eleonóra 15 évvel élte túl férjét, és a császár halála után az udvar befolyásos központja maradt, nem tartott attól, hogy kritizálja fia, I. József császár kormányzati tevékenységét.

A fiatal császár hirtelen halála után, 1711-ben elvállalta a régensséget addig, míg kisebbik fia, Károly főherceg vissza nem tért Spanyolországból Bécsbe.

Egész életében nagy vallási jámborsággal szentelte magát a szegények és betegek gyámolításának. Egy gyónás közben szélütést kapott, és néhány hét múlva, 1720. január 19-én meghalt. Saját kérésére nem boncolták fel, és nem balzsamozták be. Egyszerű apácaruhában helyezték örök nyugalomra a Habsburgok hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában.

Gyermekei

1. József főherceg (1678. július 26. – 1711. április 17.), apját követően német-római császár, magyar és cseh király.
2. Krisztina főhercegnő (1679. június 18.), születése napján meghalt.
3. Mária Erzsébet főhercegnő (1680. december 13. – 1741. augusztus 26.), az Osztrák Németalföld császári helytartója lett.
4. Lipót József főherceg (1682. június 2. – 1684. augusztus 3.), gyermekként meghalt.
5. Mária Anna főhercegnő (1683. szeptember 7. – 1754. augusztus 14.), V. János portugál király felesége lett.
6. Mária Terézia főhercegnő (1684. augusztus 22. – 1696. szeptember 28.), gyermekként meghalt.
7. Károly főherceg (1685. október 1. – 1740. október 20.), testvérét követően német-római császár, magyar és cseh király.
8. Mária Jozefa főhercegnő (1687. március 6. – 1703. április 14.), gyermekként meghalt.
9. Mária Magdolna főhercegnő (1689. március 26. – 1743. május 1.), hajadonként a császári udvarban élt élete végéig.
10. Mária Margit főhercegnő (1690. július 22. – 1691. április 22.), gyermekként meghalt.