Pierre Bouguer

Pierre Bouguer (Croisic, ma Loire-Atlantique megye, 1698. február 16. – Párizs, 1758. augusztus 15.) francia matematikus és fizikus.

Pierre Bouguer
Jean-Baptiste Perronneau festménye, 1753
Született	1698. február 16.[1][2][3] Le Croisic[1][3]
Elhunyt	1758. augusztus 15. (60 évesen)[4][2][5][1][3] Párizs[6][1][3]
Állampolgársága	francia[1]
Szülei	Jean Bouguer
Foglalkozása	hidrográfus felfedező matematikus fizikus csillagász
Kitüntetései	a Royal Society tagja (1750)[7]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Bouguer témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Vannes-ban a jezsuiták kollégiumában tanult, 1735-ben Louis Godin, Charles Marie de La Condamine és Joseph de Jussieu társaságában Peruba küldték, ahol hét évig a Föld egy délköre hosszúságának felmérésben vett részt. Legnevezetesebb felfedezései és észlelései a fémeknek hő okozta kitágulására, a fénytörésre és annak a látóhatár közelében történő változására, a fény intenzitására és ama törvényre vonatkoznak, amely azt mondja, hogy a levegő sűrüsége a légréteg magasságával váltakozik. Essai optique sur la gradation de la lumiere (Párizs, 1729, bővebben kiadta Lacaille, 1760) című művével megalapította a fotometriát, amelyet 1760-ban Lambert emelt tudományos színvonalra. 1748-ban ő találta fel a héliométert.

Életrajzát tartalmazza a Mémoires parisiennes 1758. évi kötete.

Művei

• Théorie de la figure de la Terre (Párizs, 1749),
• Traité du navire, de sa construction et de ses mouvements (uo. 1746);
• Entretiens sur la cause de l'inclination des orbites des planetes (uo. 1748);
• Nouveau traité de navigation et de pilotage (uo. 1753, új kiadás Lacaille-től 1761 és Lalande-tól 1792);
• Essai optique sur la gradation de la lumiere (Párizs, 1729, bővebben kiadta Lacaille, 1760)