Renault R25

A Renault R25 egy Formula–1-es autó, amelyet a Renault F1 tervezett és versenyeztetett a 2005-ös Formula–1 világbajnokság során. Az alvázat Bob Bell, James Allison, Tim Densham és Dino Toso tervezte, Pat Symonds felügyelte az autó tervezését és gyártását, mint műszaki igazgató, Bernard Dudot pedig a motortervezést vezette. Az R25-ös megnyerte mind az egyéni, mind a konstruktőri bajnokságot, ami az első cím, amelyet francia licenccel versenyző autó szerzett a Matra MS80 1969-es diadala óta. Ez volt az első bajnoki cím, amelyet Renault-motorral versenyző Formula–1-es autó szerzett a Williams FW19 1997-es bajnoki címe óta,^[1] és az első Enstone-ban készült autó a Benetton B195 óta, amely bajnoki címet szerzett.

Renault R25
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Renault F1
Tervező	Pat Symonds Bob Bell
Előző	Renault R24
Következő	Renault R26
Műszaki adatok
Vázszerkezet	szénszálas monocoque
Motor	Renault-Mecachrome RS25 3L V10 szívó
Váltó	Renault 6 sebességes félautomata
Tömeg	605 kg
Üzemanyag	Elf
Gumik	Michelin
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Renault F1
Pilóták	5. Fernando Alonso 6. Giancarlo Fisichella
Első verseny	2005-ös ausztrál nagydíj
Utolsó verseny	2005-ös kínai nagydíj
Futott versenyek	19
Győzelmek	8
Dobogós helyezések	18
Edzéselsőségek	7
Leggyorsabb körök	3

A szezon

A szezon során az autó számos ponton lassabbnak bizonyult a McLaren MP4-20-nál, a győzelmek száma 8–10 volt a McLaren javára. A szezonban Fernando Alonso és Giancarlo Fisichella vezette az autókat. A megbízhatóság és a következetesség végül győzedelmeskedett, Alonso megszerezte az egyéni világbajnoki címet, többségében Fisichellát hátráltatták a műszaki problémák a szezonban, ő a világbajnoki pontverseny ötödik helyén zárt. Napjainkig ez volt az utolsó autó, amely V10-es szívómotorral szerzett világbajnoki címet.^[1] Győzelmével Alonso lett akkoriban minden idők legfiatalabb Formula 1-es világbajnoka,^[2] az ő rekordját Lewis Hamilton döntötte meg 2008-ban.^[3]

Ez az autó a Michelin első (és egyben utolsó előtti) bajnoki címét is megszerezte a Formula–1-be való visszatérése óta, mivel a 2006-os szezonban a Renault-val (az R26 2006-os specifikációjú autóval) ismét megnyerte a bajnoki címet, ami az utolsó volt a francia gumigyártó számára ezidáig, mivel 2006-ban kivonultak a Formula–1-ből. Az R25 volt 1991 óta az első konstruktőri bajnokságot megnyerő autó, amelyet nem Adrian Newey vagy Rory Byrne tervezett.

A 19 futam alatt 191 pontot, 8 győzelmet és 15 dobogós helyezést ért el a konstrukció, és 18 futam során mindössze kétszer maradt le teljesen a pontszerző helyekről (nem számítva az Egyesült Államok Nagydíját, ahol mindkét Renault-pilóta - az összes Michelin-abroncsos versenyzőtársukhoz hasonlóan - visszalépett a rajt előtt).^[4]

2020. december 11-én Alonso 15 év után először vezette az autót az abu-dzabi nagydíj hétvégéjén egy bemutató keretein belül. Az autó az eredeti Michelin barázdált abroncsok helyett Pirelli demo slick gumikat használt.^[5]

Eredmények

Év	Csapat	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	Pontok	Helyezés
2005	Renault	Renault RS25	M		AUS	MAL	BHR	SMR	ESP	MON	EUR	CAN	USA	FRA	GBR	GER	HUN	TUR	ITA	BEL	BRA	JPN	CHN	191	1.
				Fernando Alonso	3	1	1	1	2	4	1	KI	NI	1	2	1	11	2	2	2	3	3	1
				Giancarlo Fisichella	1	KI	KI	KI	5	12	6	KI	NI	6	4	4	9	4	3	KI	5	2	4