Romário

Romário de Souza Faria vagy egyszerűen Romário (Rio de Janeiro, 1966. január 29. –) brazil labdarúgó, politikus, az América játékosa és Brazília szenátora Rio de Janeiro államból. Középcsatárként hazája válogatottjával 1994-ben világbajnok lett, de sikeresen szerepelt európai klubokban (PSV Eindhoven, FC Barcelona) és a brazil Vasco da Gamában is. Ötvenéves kora után is játszott, ami nagyon ritka a labdarúgásban.

Romário
Romário 2023-ban
Személyes adatok
Teljes név	Romário de Souza Faria
Születési dátum	1966. január 29. (59 éves)
Születési hely	Rio de Janeiro, Brazília
Állampolgárság	brazil
Magasság	169 cm
Testtömeg	72[1] kg
Poszt	csatár
Junior klubok
Időszak Klub 1979–1980 Olaria 1981–1985 Vasco da Gama
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1985–1988 Vasco da Gama 47 (17) 1988–1993 PSV Eindhoven 109 (98) 1993–1995 Barcelona 46 (34) 1995–1996 Flamengo 16 (8) 1996 Valencia CF 5 (4) 1996–1997 Flamengo 7 (3) 1997 Valencia CF 6 (1) 1998–1999 Flamengo 39 (26) 1999–2002 Vasco da Gama 46 (41) 2002–2003 Fluminense 26 (16) 2003 Asz-Szadd 3 (0) 2003–2004 Fluminense 34 (18) 2005–2006 Vasco da Gama 32 (22) 2006 Miami FC 25 (1) 2006 Adelaide United 4 (1) 2007–2008 Vasco da Gama 6 (3) 2009 América (RJ) 1 (0) 2024– América (RJ) 0 (0)
Válogatottság2
1987–2005 Brazília 70 (55)
Edzőség
Időszak Klub 2007–2008 Vasco da Gama
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2015. január 30. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 2015. január 30.
A Wikimédia Commons tartalmaz Romário témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Szerzett érmek

Brazília színeiben Labdarúgás Világbajnokság arany Egyesült Államok, 1994 Konföderációs kupa arany Szaúd-Arábia, 1997 Copa América arany Bolivia, 1997

A válogatottban

Minden idők egyik legeredményesebb brazil csatára. 1987. május 23-án szerepelt először a nemzeti csapatban egy Írország elleni 1-0 arányban elveszített mérkőzésen Dublinban. 5 nappal később viszont Finnország ellen már az első válogatott találatát jegyezhette, majd még ebben az évben Izrael ellen kétszer zörgette meg az ellenfél hálóját.

A szöuli olimpia 1988-ban hozta meg számára az első igazi áttörést nemzetközi szinten. Vezérletével egészen a döntőig menetelt a Seleçãoval, ahol a Szovjetunió elleni 2-1-es vereség miatt az ezüstéremmel kellett megelégednie, viszont 7 góljával a torna gólkirálya lett.

Az 1990-es világbajnokságon mindössze egy mérkőzésen tudott pályára lépni sérülése miatt, ugyan Skóciát 1-0-ra legyőzték, de Romáriót a 65. percben le kellett cserélni.

A 4 évvel későbbi, Egyesült Államokban rendezett világversenyt, már egészségesen 7 mérkőzésen 5 találattal abszolválta. Az első 11-es párbajjal vívott döntőben, Roberto Baggio emlékezetes, kihagyott büntetőjének köszönhetően kerekedtek felül az olasz nemzeti tizenegyen és vihették haza a világbajnoki trófeát.

A világbajnoki cím megvédése érdekében 1997-ben a válogatottal elképesztő szezont produkált. A méltán híres Ro-Ro duó, melyet Ronaldóval együtt alkottak, ontotta a gólokat. Romário a 8 barátságos mérkőzésen 9 gólt szerzett és a Bolíviában rendezett 1997-es Copa Américán is 5 meccsen 4-szer volt eredményes. Az első FIFA által szervezett Konföderációs kupán pedig 4 találkozón 7 alkalommal talált be. A döntőben 6-0 arányban bizonyultak jobbnak Ausztráliánál és Ronaldo, valamint Romário is mesterhármast lőtt.

1998-ban Brazília a legnagyobb esélyesként utazhatott a Franciaországban rendezett világbajnokságra, azonban Romário nélkül. A kiújult lábszárizom sérülése a rendezvény kezdetéig nem regenerálódott volna, ezért Mario Zagallo nem nevezte a brazil keretbe. A nagy Ro-Ro duó, így nem képviselhette magát a vb-n, melyen Brazília a második helyen végzett, a házigazda Franciaországtól elszenvedett vereséget követően.

2002-ben a Japán/Dél-Koreai közös rendezésű vb előtt, Romário szereplése még a brazil és a nemzetközi politikai életben is témává vált. A brazil lakosság nagy része, Fernando Henrique Cardoso köztársasági elnök és maga Jasszer Arafat is helyét követelte a keretbe, végül Luiz Felipe Scolari nem nevezte a rendezvényre.

2005. április 27-én az utolsó, Guatemala elleni mérkőzésén góllal búcsúzott a válogatottól.

Életrajza

Hivatalos mérkőzéseken majdnem 1000 gólt ért el, amit csak Pelé tudott túlszárnyalni. A brazil válogatott történetének harmadik, a brazil liga második legeredményesebb góllövője, hazájában hatszoros gólkirály. A FIFA 1994-ben a világ legjobb játékosának választotta, a nemzetközi szövetség 100. születésnapján 2004 márciusában pedig bekerült a valaha élt 125 legnagyobb játékos közé.

Yo soy El Diego című önéletrajzában Diego Maradona azt mondja róla, hogy „hihetetlen befejezőember”, „nem látott még hozzá hasonló csatárt” és hogy „gondolkodás nélkül beválasztaná álomcsapatába”.