SPARC64 III

A SPARC 64 III, vagy más néven SPARC64 GP (termékkódja: Fujitsu SFCB81147), egy 64 bites mikroprocesszor-sorozat, amelyet a Fujitsu és a HAL Computer Systems fejlesztett ki, és a SPARC Version 9-es specifikációnak felel meg. A SPARC 64 III első modelljeit 1998. április 11-én jelentették be, gyártása 1997 júliusában indult,^[2] és a processzorsorozat első tagjai 1998 decemberében jelentek meg, 225 és 250 MHz-es órajeles változatokban. A 275 MHz-es változat 1999 márciusában jelent meg.^[3]

SPARC64 III
Gyártás	1997 július – 2002
Tervező	Fujitsu, HAL Computer Systems
Gyártó	Fujitsu
Max CPU órajel	225, 250 és 275 MHz
Architektúra	SPARC V9
Termék kód	Fujitsu SFCB81147
Magok száma	1[1]
L1 gyorsítótár	64 KiB utasítás, 64 KiB adat
L2 gyorsítótár	16 MiB külső
Foglalat	957 tűs (LGA)
Tranzisztorok száma	17,6 millió[2]
Előd	SPARC64 II
Utód	SPARC64 IV
Változat	SPARC64 GP
Sablon Wikidata Segítség

A SPARC64 III a SPARC64 II típus továbbfejlesztése volt, így ez a SPARC64 processzorok harmadik generációja, és már indulása előtt SPARC64 III néven volt ismert.^[2] Ez volt a HAL Computer Systems első, a szimmetrikus többprocesszoros működést (multiprocessing) támogató mikroprocesszora.^[2]

A mikroprocesszort a Fujitsu GP7000F és a PrimePower szerverekben használták, fő versenytársai pedig a HP PA-8500, az IBM POWER3 és a Sun Microsystems UltraSPARC II processzorok voltak.

A SPARC64 III processzor az előző SPARC64 megvalósításokkal ellentétben már egycsipes kialakítás volt. A SPARC64 III 17,6 millió tranzisztorból áll, ebből 6 milliót foglal a logika, 11,6 milliót pedig gyorsítótár RAM-hoz és Translation Lookaside Buffer-ekhez (címfordító gyorsítótár, TLB) használtak fel. Mérete 210 mm². A processzort a Fujitsu CS-70 eljárásával, 240 nanométeres, 5 rétegű CMOS eljárással gyártotta.^[2]

957 tűs flip-chip LGA tokozásba szerelték, melynek mérete 42,5 × 42,5 mm. A tűk közül 552 érintkező a jelek továbbítására szolgált, 405 érintkező a tápellátást és a földelést biztosította. A csip belső feszültsége 2,5 volt, míg a külső feszültség 3,3 volt.

A SPARC64 II-vel összehasonlítva a mikroarchitektúrában több javítás történt: az elágazásbecslés javítására egy újabb futószalag-fokozatot iktattak be, ami lehetővé tette az órajel-frekvenciák növelését, a processzort egy második FPU-val is bővítették, amely az összeadás és kivonás utasítások végrehajtására képes. Az első FPU-t szintén egy kisebb funkcionalitású egység váltotta fel, hogy korlátozza a chip méretét. A második csak fele akkora volt, mint az első, és három ciklusos késleltetéssel rendelkezik minden utasítás esetében.

A SPARC64 III-ban egyetlen chipre integrálták az elődjében, a SPARC64 II-ben három csipen megvalósított funkciókat: a mikroprocesszort, az MMU-t és a gyorsítótár-RAM-ot.

A SPARC64 II komplex MMU-ját egy egyszerűbb eszköz váltotta fel, hogy a SPARC64 III kompatibilis legyen a Solaris operációs rendszerrel. A SPARC64 és a SPARC64 II a SunOS és a Solaris különálló változatát használta, SPARC64/OS néven, amelyet a HAL fejlesztett ki.

Az 1. szintű gyorsítótár RAM méretét felére csökkentették, 128 KiB-ról 64 KiB-ra, szintén a méret csökkentése érdekében. Cserébe a külső 2-es szintű gyorsítótár RAM méretét 1-ről 16 MiB-ra növelték. A SPARC64 III a 2. szintű gyorsítótárral külön dedikált 128 bites sínen keresztül kommunikál, amely a mikroprocesszor órajelével azonos vagy annak felezett frekvenciáján működik. Mind az L1, mind az L2 gyorsítótár adatai ECC-vel, a címkék pedig paritással védettek.

A SPARC64 II szabadalmazott rendszerinterfészét egy újabb, a Sun Ultra Port Architecture rendszerével kompatibilis interfészre cserélték. Ez lehetővé tette a SPARC64 III számára a Sun Microelectronics által fejlesztett lapkakészletek használatát. A rendszersín a mikroprocesszor sebességének felével, harmadával, negyedével vagy ötödével működik, maximális sebessége pedig 150 MHz.^[2]