SZ–400

Az SZ–400 Triumf (NATO-kódja: SA–21 Growler, korábban SZ–300PMU–3) légvédelmi rakétarendszer, amit az 1990-es években fejlesztettek ki Oroszországban az Almaz tervezőirodában. A fegyverrendszer az SZ–300-as légvédelmi rakétarendszer továbbfejlesztett változata. 2007 óta áll szolgálatban az Orosz Fegyveres Erőknél.

SZ–400
Az SZ–400 szállító-indító járműve
NATO-kód	SZ–400: SA-21 Growler
Funkció	Nagy- közepes-, kis hatótávolságú légvédelmi rakéta
Gyártó	Fakel Gépgyártás Tervezőiroda
Tervező	Almaz Központi Tervezőiroda
Szolgálatba állítás	2007. április 28.
A Wikimédia Commons tartalmaz SZ–400 témájú médiaállományokat.

Az SZ–400-as fegyverrendszer négyfajta rakéta alrendszerrel fedi le a teljes légvédelmi spektrumot. Ezek a „rendkívül nagy hatótávolságú” 40N6 (400 km), „nagy hatótávolságú” 48N6 (250 km), „közepes hatóválságú” 9M96E2 (120 km), illetve a „rövid hatóválságú” 9M96E (40 km) rakéta.

Története

Az SZ–400-as rakétarendszer kifejlesztése az 1990-es évek végén történt. Eredetileg az Orosz Légierő számára mutatták be 1999 januárjában. Az első kísérleti lövészetet 1999. február 12-én hajották végre az Asztrahánhoz nem messze fekvő Kapusztyin Jar lőterén. A lövészet sikeresnek bizonyult és a rendszert rendszeresítésre alkalmasnak ítélték 2001-től.

2003-ban viszont kiderült, hogy a rendszer még nem teljesen kész a rendszeresítésre.^[1]

A hibák kijavatása után 2004 februárjában bejelentették, hogy a rakétarendszer harcra kész. Áprilisban sikeresen elfogott és megsemmisített egy ballisztikus rakétát egy továbbfejlesztett 48N6DM elfogó rakétával.^[2][3] 2007-ben hadrendbe állították az Orosz Fegyveres Erőknél.^[4]

Felépítése

• A 30K6E egy adminisztrációs rendszer, ami nyolc rakétaosztályt képes kezelni egy időben.^[5][6][7]
  • Az 55K6E egy parancsnoki mozgó vezetési pont, ami egy Ural-532301-on lett kialakítva.
• A 91N6E^[8] egy panoráma kialakítású lokátor aktív zavarás védelemmel, aminek hatótávolsága 600 km. Egy MZKT-7930 típusú járműre van telepítve. Kb. 300 céltárgyat képes egy időben követni és deciméteres hullámhosszon üzemel.^[9]
• 6 légvédelmi rakétaosztály van felszerelve a 98ZH6E típusú föld-levegő légvédelmi rakétával, ami csak 6 céltárgyat tud megsemmisíteni egy időben.^[10] További 2 rakétaosztály a 40 km-es hatótávolságon belüli célok elpusztítására szolgál.
  • A 92N6(vagy 2)E egy multifunkciós lokátor, aminek a hatótávolsága 400 km - egy időben 100 célt képes egy időben követni.^[11]
  • Az 5P85TE2 indítóállvámy és a 12 db 5P85SE2 légvédelmi rakéták traileren a céltárgyak elfogására hivatottak.
  • A 48N6E, 48N6E2, 48N6E3, 48N6DM, 9M96E, 9M96E2 és az ultra-nagy hatótávolságú 40N6E rakéták csakis orosz elnöki felhatalmazással használhatók^[12]
• Az SZ–400 egy aktív fázisvezérelt antennarácsú lokátort használ.^[13]

SZ-400-ashoz tartozó 92N2 lokátor és 5P85T2

Lehetséges elemei még az SZ–400 (98ZH6E)-as rendszernek:^[14][15] A 15I6ME – 98ZH6E-es alrendszerek a 30K6E 30/60/90 km-es hatótávolságán is képesek működni. 96L6E^[16] – univerzális komponens minden funkcióval, képes a 300 km-re lévő céltárgyak bemérésére. 40B6M – a 92N6E és 96L6E típusú lokátorok alépítménye. Lopakodók felderítésére a Protivnik-GE, Gamma-DE (UHF lokátor 0,1 m2 for 240 km^[17]). Orion^[18] passzív lokátoros légvédelmi rendszer megnevezése - képes bemérni 3-ból 1 koordinátát. Avtobaza-M passzív lokátor hivatott bemérni a repülő céltárgyakat (3-ból 2 koordinátát).^[19] és Orion+ Avtobaza=a pontos helyét a céltárgynak. Lehetséges a régebbi SZ–200-as, illetve az SZ–300-as légvédelmi rakétarendszerek lokátorait az SZ–400-hoz hozzá kapcsolni egyéb vezetési pontok beiktatás nélkül is.^[20] Az SZ–300-as rakétarendszer rakétáit is lehetséges az SZ–400-val irányítani.^[21] A-50/A-50U^[5] légtérellenőrző repülőgép a földi telepítésű rakétarendszernek küldi a céltárgy adatait.^[22]

A 30К6Е irányító rendszer az alábbi rendszerekkel összekapcsolható^[14]

• SZ–400 Triumf 98ZH6E rendszer;
• SZ–300PMU2 (83М6Е2 irányító rendszeren keresztül);
• SZ–300PMU1 (83М6Е irányító rendszeren keresztül);
• Tor-M1 a Ranzhir-M üteg vezetési ponton keresztül;
• Pancir–SZ1 az üteg vezetési járművén keresztül;

Triumf kiegészítések – ha egyéb megbízást kap az alegység, akkor a 30K6E adminisztrációs rendszert használják adat fogadásra, amit egy további integrált 92Н6Е lokátor szolgáltat;

96L6E/30K6E lokátor típusú adminisztrációs rendszer, Protivnik-GE, Gamma-DE. A 92H6E lokátor rendszerhez opcionálisan hozzá rendelhetőek, ezáltal létrehozva az adatkapcsolatot egyes ütegek között:

• Baikal-E magasabbegység vezetési pont, ill. hasonló típusok;
• közeli 30К6Е, 83М6Е, és 83М6Е2 adminisztrációs rendszerek;
• Polyana-D4М1 vezetési pont;
• vezetési pont orosz vadászrepülők számára.
• Mobil nagyhatótávolságú lokátorok az X,L,ultrarövidhullám-hullámhossz tartományban. A Nebo-M rendszer kimondottan az F–35 Lightning II ellen került kialakításra. A rendszer URH komponense szektor átfésülést és célkövetést biztosít, amíg az X-és L-hullámhossz tartomány finom célkövetést biztosít az alegység számára. A lokátorok jó elhelyezése a beérkező céltárgy támadó tengelyéhez képest - az X-és L-sávú komponensek illuminálják a bejövő céltárgyat olyan szögekből, amit az ellenséges céltárgy radarzavarója alig vagy nehezen tud csak bemérni. A Nebo-M-et amúgy sem lehet zavarni, mivel passzív érzékelőkkel van felszerelve.^[23]

Rakéták

Egy rendszer összesen 8 légvédelmi rakétaosztályból áll, ami közel 72 indítóállványt és maximálisan 384 db légvédelmi rakétát jelent,^[24] amik közé tartoznak azok a rakéták is, amik 250 km vagy annál közelebb lévő célpontok ellen bevethetőek.^[25][26] A rakétákat egy gázrendszer lövi ki a vetőcsövekből kb. 30 méteres magasságba, ahol bekapcsol a rakétahajtómű.^[21]

Rakéta műszaki paraméterek

GRAU kód	Hatótávolság	Magasság	Maximális sebesség	Maximális céltárgy sebesség	Súly	Robbanófej	Irányítórendszer	Megjegyzés
40N6	400 km (250 mi)[27]	185 km (607 000 ft) [28]					Félaktív vagy aktív radarkövetés	Aktív radarkövető fejjel működve a kívánt magasságig repülve átvált követő és megsemmisítésre.[21]
48N6E2	200 km (120 mi)[29]		2000 m/s (4500 mph)[29]	2800 m/s (6300 mph)[29]	1835 kg (4045 lb)[29]	180 kg (400 lb)[29]	Félaktív radarkövetés[14]
48N6DM / 48N6E3	250 km (160 mi)[29]		2000 m/s (4500 mph)[29]	4800 m/s (11 000 mph)[29]	1835 kg (4045 lb)[29]	180 kg (400 lb)[29]	Félaktív radarkövetés[14]
9M96E	40 km (25 mi)[30][31]	20 km (66 000 ft)[30]	900 m/s (2000 mph)[32]		333 kg (734 lb)[30]	24 kg (53 lb)[30]	Aktív radarkövetés[33]	Az aktív radarkövetésnek köszönhetően képes nagyon messze és nagyon alacsonyan repülő céltárgyakat is bemérni és megsemmisíteni. Szintén képes lopakodó technológiával készült cétárgyak optikai és infravörös tartományban lévő felderítését, követését és megsemmisítését a 9M96 típusú rakétákkal.[33]
9M96 / and 9M96E2	120 km (75 mi)[31]	30 km (98 000 ft)[31]	1000 m/s (2200 mph)[31](1M=295–340 m/s → 1000 m/s≈3~3.3M)		420 kg (930 lb)[31]	24 kg (53 lb)[31]	Aktív radarkövetés[31]	Nagy találati pontosság gyorsan repülő céltárgyak ellen, mint pl. UAV-k és robotrepülőgépek.[8][31] A „20 g-s sebességgel”(??) 30 km-es magasságban repülő kis- és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat is képes elfogni és megsemmisíteni.[20]

• Az SZ–400-as rendszer anti-ballisztikus rakétavédelmi képességei majdnem kimerítik az azóta hatályos kívül helyezett Anti-ballisztikus rakétavédelmi egyezmény kritériumait.
• Az új 77N6-N és 77N6-N1-es anti-ballisztikus rakéták 2014-es rendszerbe állítását követően kinetikus képességekkel is rendelkeznek.^[34] Ugyan ezen rakétákat szintén használni fogják az SZ–500-as anti-ballisztikus rakétavédelmi rendszerhez.^[35]

Morpheus légvédelmi rakétarendszer

• Az oroszok egy különálló kis hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer fejlesztésébe kezdtek 42S6 Morfej néven (Morpheus), ami az SZ–400-as rendszert hivatott megvédeni az alacsonyan támadó ellenséges repülőgépektől, harci helikopterektől. Ez az alrendszer közösen az SZ–350-es közép-hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel fogja védelmezni az SZ–400-as rakétarendszereket. Későbbiekben ők veszik át közösen az Orosz Légtérvédelmi Erők légvédelmi oltalmazását.^[36]

Műszaki jellemzők

Az SZ–400-as légvédelmi rakétarendszer fő műszaki jellemzői^[37]

Maximális céltárgy sebesség	4,8 kilométer per másodperc (17 000 km/h; 11 000 mph; Mach 14)[15]
Lokátor hatótávolság (km)	600
Légvédelmi rakéták hatótávolsága (km) maximum minimum	400[38] 2[25]
Hatómagasság (2015, km) maximum minimum	27[15]/30[26] up to 56[39][40] km (9m96e2)[41] 0.005(9M96)/0.01
Harcászati ballisztikus rakéták elleni hatótávolság (km) maximum minimum	60 5[14]
Az egy időben kilőtt rakéták száma	80[5][25][42][43] korábban a fejlesztések időszakában 36 (2012)[44]
Az egy időben irányított rakéták száma	160[25][26][45][46]
A rakéta indítóállvány harckészültségbe helyezése (min)	5[44][47] a fejlesztés időszakában 10–15[43]
Érzékeléstől a rakéta kilövésig számított idő (min)	azonnali készenlét 0,6 / készenlét 3[48]
Felújítások közötti időtartam (h)	10 000
Szavatosság (évek) földi létesítmények légvédelmi rakéták	Kb. 20 15

• Céltárgy típusok:^[49][50][51]

• Hadászati bombázók B-1, FB-111 and B-52H
• Rádióelektronikai hadviselésre felkészített repülőgépek EF-111A and EA-6
• Felderítő repülőgépek TR-1
• Légtérellenőrző repülőgépek E-3A and E-2C
• Vadászrepülőgépek F-15, F-16, F-35^[52] és F-22
• Hadászati robotrepülőgépek Tomahawk
• Ballisztikus rakéták (hatótávolság legalább 3500 km)^[30]).

• Minden célú maximális radiális sebesség 4,8 kilométer per másodperc (17 000 km/h; 11 000 mph; Mach 14) (abszolút határ 5 kilométer per másodperc (18 000 km/h; 11 000 mph; Mach 15)^[30]), a minimum az zéró.^[14]
• Rendszer reagálási ideje kevesebb mint 10 másodperc.^[53]
• A rendszer képes közúton (60 km/h) és terepen is közlekedni 25 km/h.^[42]
• Egy a Pravdában megjelent újságcikk szerint egy rakétaosztály költsége, ami 8 indítóállványból áll 200 millió USD.^[54]

Üzemeltetők

Jelenlegi üzemeltetők

SZ–400-at üzemeltető országok

•  Oroszország – 29 rakétaosztállyal rendelkezik.

Leendő üzemeltetők

•  Kína – Hivatalosan megerősítve, hogy Kína legalább 6 rakétaosztályt fog vásárolni.^[55][56][57]
•  India – 2015 decemberében bejelentette, hogy 5 rakétaosztályt fog vásárolni, 6000 rakétával.^[58] 2015 októberében bejelentették, hogy 12 rendszernyit vásárolnak.^[59][60]
•  Törökország – Hivatalosan megerősítve, hogy négy egységet vesz az SZ–400-as rendszerből, egyenként 500 millió dollárért.^[61] Az első egységek szállítása 2019 júliusában várható.^[62]