Sarah Miles
angol színésznő From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Sarah Miles (Ingatestone, Egyesült Királyság, 1941. december 31.) Oscar-díjra jelölt angol színésznő. A hatvanas évek csábos királynői között emlegették Julie Christie-vel és Susannah Yorkkal.[2][3] Testvére a brit rendező, Christopher Miles. Karrierjét beárnyékolta volt párjának öngyilkossága, és a bulvármédia is többször vette magánéletét célkeresztbe. A kilencvenes évek után kevesebb szerepet vállalt, mára szinte teljesen visszavonult.
.jpg)
Remove ads
Élete
A britek szirénje
Sarah Miles Ingatestone-ban született Vanessa Miles és John Miles építészmérnök gyermekeként. A közeli Roedean lányiskolába járt, amíg el nem tanácsolták kifogásolható viselkedéséért. Miles édesanyjának sikerült lányát tizenötévesen beíratnia a Royal Academy of Dramatic Art drámaiskolába. 1960-ban Miles debütált London színpadján a Dazzling Prospect című darabban. Nem sokkal később televízióban szerepelt a Deadline Midnight újságíró témájú brit sorozatban. 1962-ben keltett nagy feltűnést A tárgyalás című filmben: egy diáklányt játszik, aki belebolondul a tanárába, de a tanár visszautasítja, ezért a lány vádat emel ellene. A tanárt Laurence Olivier alakította, akivel Miles a való életben viszonyt kezdeményezett, annak ellenére, hogy a férfi sokkal idősebb és már házasságban élt Joan Plowright színésznővel.[4] Milest BAFTA-díjra jelölték, majd megkapta következő szerepét A szolga című filmadaptációban, amely Robin Maugham kisregénye alapján készült. Miles a címszereplő szolga (Dirk Bogarde) cinkostársát játssza, akivel együtt tönkreteszi egy semmirekellő úrifiú (James Fox) életét. Miles egy újabb csábító szerepét kapta a Ceremonyban, aki hűtlen lesz bebörtönzött barátjához.
Miles, hogy eloszlassa maga körül a berögzült rossz kislány képét, új műfajokban is kipróbálta magát, mint az 1965-ös Azok a csodálatos férfiak a repülő masináikban című vígjáték és az I Was Happy Here romantikus film. Miles visszatért a színpadra is, legfontosabb szerepe Stuart Mária volt a Vivat! Vivat Regina! 1967-es alkotásban, amelyet férje, Robert Bolt írt. Miles részesévé vált a brit új hullám mozgalomnak, amikor felbukkant Michelangelo Antonioni Nagyítás című művészfilmjében. Egy kisebb szünet után visszatért 1970-ben David Lean Ryan lánya című filmjében, melynek forgatókönyvét Miles férje írta Flaubert Bovaryné művétől megihletve. A produkció Robert Mitchum és Miles első közös munkája is volt, Miles megkapta első Oscar-jelölését. Érdekes módon a film nem lelt nagy népszerűségre az Egyesült Államokban.[4]
Botrány és korai visszavonulás
1972-ben Robert Bolt bemutatta első rendezését, a Lady Caroline Lambot címszerepben Milesszal. A történet létező történelmi személyek életéről szólt, de hatalmasat bukott, így Bolt elvetette annak az ötletét, hogy a közeljövőben rendezzen, és nagyban befolyásolhatta Milesszal való házasságának végét is. 1973-ben Miles menedzserét, David Whitingot holtan találták Miles hotelszobájában, a színésznő pedig elsőszámú gyanúsítottnak számított. Félve, hogy ezzel véget ér a karrierje, tovább folytatta a filmezést 1974-ben Dickens regényének a Szép reményeknek feldolgozásával. 1976-ban Kris Kristoffersonnal dolgozott közösen a japán Misima Jukio regényének filmadaptációján, The Sailor Who Fell From Grace-en. 1978-ban ismét Mitchummal szerepelt A nagy álomban, Raymond Chandler regényének modern értelmezésében. Ezután segített bátyjának, Christopher Milesnak leforgatni A szerelem oltárán című önéletrajzi filmet főszerepben Ian McKellennel és Janet Suzmannal. A produkció D. H. Lawrence száműzetésbe vonult éveit taglalja Új-Mexikóban és Olaszországban.[4]
1984-ben Vanessa Redgrave-vel szerepelt a Gőzben című filmdrámában, valamint Donald Sutherlanddel és Faye Dunawayjel a Meghurcolt ártatlanságban. 1986-ban egy tévéfilmben (Hárem), 1987-ben egy minisorozatban (Queenie) kapott szereplési lehetőséget. Az 1941-es kenyai gyilkosságot feldolgozó regényből 1988-ban készült adaptáció, az Úri passziók, amelyben Miles ismét egy rosszra hajló karakter bőrébe bújt. Meglepetést okozott a John Boorman rendezte Remény és dicsőség című háborús filmben, ahol egy édesanyát alakított. Miles viszonylag korán nyugdíjazta magát, a kétezres évektől csak egyszer-egyszer bukkant fel a képernyőn, mint Agatha Christie: Poirot sorozatában (2004), vagy a legutóbbi 2016-os rövid szerepében. 1993-ban nekiállt önéletrajzát lapra vetni, és három kötet könyv sikeredett belőle: A Right Royal Bastard (1993), Bolt from the Blue (1996) és Beautiful Morning (1998).[4]
Magánélete
Férjével, Robert Bolttal, 1965-ben ismerkedett meg egy vacsoraesten, pár évvel később házasodtak össze, addigra Miles várandós volt fiúkkal, Tommal. Bolt forgatókönyveket írt, és rendezői ambíciókat is ápolt, melyek gyorsan kihunytak, miután első filmje, a Lady Caroline Lamb címszerepben Milesszal nagyot bukott, és ezt a házasságuk is megsínylette. A pár azonban ismét egyesült, és Bolt haláláig együtt maradt.[5]
A média előszeretettel botránkoztatta meg Miles magánéletével a közönséget. A hetvenes években történt, mikor Miles allergiájával kapcsolatban kért tanácsot az orvosától, a doktor pedig javasolta neki, hogy naponta igyon egy csésze vizeletet. Miles már korábban is hallott ennek a jótékony hatásáról, mikor férjével Indiában járt. Egy nap azonban Robert Mitchum, Miles egykori szeretője kikotyogta a titkot, és a színésznő nevetség tárgya lett. „Az emberek nagyon furán kezelték. Úgy mentek el mellettem, mintha valami rossz szagom lenne. Szörnyű volt. Még levelet is írtak nekem, amelyben gonosz boszorkánynak csúfoltak.” – mondta Miles a Daily Mailnek. Az újabb törés azonban csak ezután következett. 1973-ban David Whitingot, Miles menedzserét holtan találták a nő hotelszobájában. Miles előtte vetett véget románcuknak, a férfi pedig feljött a szobájába, és verni kezdte a nőt. Milesnak sikerült elmenekülnie, és mire visszajött, Whiting halott volt. A rendőrség kiderítette, hogy öngyilkos lett, de addig a pillanatig Miles gyilkosságban érintett személynek számított.[3]
A média másik kedvenc témája Miles aktuális partnerének kiderítése volt. Miles erről a következőképp nyilatkozott a Sussex Life-nak: „Spielberggel két évig voltam, James Foxszal újabb két évig. Laurence Olivier-t huszonnyolc évig kísértem, Mitchummal több mint tizenkét évig tartott. Ezek közül egyik sem volt rövid távú, érzelemmentes, sosem voltak egy éjszakás kalandjaim!”.[5]
Remove ads
Filmográfia
Filmek
Televíziós sorozatok
Remove ads
Díjak és jelölések
Jegyzetek
Művei
Források
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads