Sibori

A sibori (しぼり / 絞り) egy VIII. századi tradicionális japán textilfestési technika, melynek lényege, hogy különböző eljárásokkal (például a kötözés) az anyagok egyes részein taszítva a festéket, mintákat hozhatunk létre.

Indigóval festett anyagok napsütésben (sibori)

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Elnevezése

A japán sibori kifejezés reália, avagy más népek, népcsoportok kultúrájában nem található meg. Emiatt sem az angolban, sem a magyarban nincs rá megfelelő kifejezésünk. Maga a szó a japán siboru (絞る, しぼる) ige szótövéből származik, melynek jelentése csavarni, szorítani, nyomni.

Története

Japánban az első ismert sibori technikával festett ruhadarab a VIII. századból való, melyet Sómu császár (聖武天皇 Sómu-tennó) a narai Tódaidzsi (東大寺 Tódaiji) templomnak adományozott. A XX. századig nem sok anyag és festék volt széleskörűen használatban Japánban. A legfőbb anyagok a selyem, a kenderből készült vászon, a len, majd később a pamut voltak. A legelterjedtebb festék az indigó, illetve kisebb mértékben a festő buzér és a cékla voltak.^[1] A siboriban, illetve más textilfestő művészetekben is használják ezeket az anyagokat és festékeket.

Technikák

A sibori számtalan technikát foglal magában (például miura, kumo, nui, kanoko, arasi, itadzsime, ne-maki), egy azonban mindegyikben közös, az pedig a kötözés. Az anyagokat hajtogatják, csavarják, vasalják, de minden esetben elkötik valamivel, így adják ki a mintákat, ezek száma pedig gyakorlatilag végtelen. Mindegyik módszer célja egy adott minta elérése, ám szintén hivatottak arra, hogy a használt anyagokkal harmóniát alkossanak. Az tehát, hogy a siboriban milyen technikát szeretnénk eszközölni, nem csak a vágyott mintától, hanem a befestendő anyag tulajdonságaitól is függ. Ezen felül, a különböző festési módszerek kombinálhatóak is egymással - még kidolgozottabb, bonyolultabb, részletesebb minták elérése érdekében. ^{[1] [2]}

Ne-maki sibori

Kanoko sibori (鹿の子絞り)

A kanoko sibori az a technika, amely nyugaton batikolásként ismeretes. A minták eléréséhez az anyag egyes részeit elkötik. A tradicionális siboriban a kötözésekhez fonalat használnak. A minták az alapján alakulnak, hogy milyen szorosan, illetve a szövet mely részén kötik el az anyagot. Ha a matériát véletlenszerű helyeket kötik el, a végeredmény körkörös mintákban nyilvánul meg. Ha az anyagot először összehajtják, majd megkötik, körkörös mintázatot kapnak, a hajtogatástól függően. ^[2]

Miura sibori (豊後絞り)

A miura sibori technikát hurkolt kötözésnek is hívják. Szükséges hozzá egy horgolótű, mellyel az anyagot kisebb darabokban elkötik. A fonalat kétszer hurkolják körbe minden egyes szakaszon. A fonalat nem csomózzák; egyedül a feszülés az, ami a helyükön tartja az anyag elkötözött részeit. Az így megfestett matéria vízszerű mintát eredményez. Mivel nem csomózásos technika, a miura sibori könnyen köthető és kibontható. Emiatt ez a kivitelezési mód nagyon gyakran használatos. ^[2]

Kumo sibori (蜘蛛絞り)

A kumo sibori olyan módszer, melyben az anyagot rakják és kötözik – így ellenállva a festéknek a nem kívánt helyeken. Ebben a technikában a szövetet nagyon finoman és egyenletesen kell berakni, majd szoros szakaszokban kötözni. Az eredmény egy nagyon különleges pókszerű forma. Ez a festési módszer nagyon precíz kialakítást igényel. ^[2]

Nui sibori (縫い絞り)

Kimonórészlet (Koszode) batikolással (kanoko-sibori) selyemből, ezüstszálas hímzéssel, XVII. század

A nui sibori tulajdonképpen fűzött sibori. Egyszerű futó öltésekkel végigmennek a matérián, majd szorosan összehúzzák az egyik végén az anyagot. A fonalat nagyon szorosan kell meghúzni a minta elérése érdekében, emiatt gyakran használnak fából készült ékeket, azért, hogy elég szorosra húzhassák a fonalakat. Minden egyes fonal végére gondosan csomót kötnek, mielőtt festékbe mártják.^[2] Ez a technika lehetővé teszi a nagyobb mértékű szabályozhatóságot illetve a változatos mintákat, ám hátránya, hogy igen időigényes.

Arasi sibori (嵐絞り)

Az arasi sibori lényege abban áll, hogy egy anyagdarabot két szélén összevarrva egy csőre húznak, a cső egyik oldalán fonállal rögzítik és a szövetet feltűrik (összepréselik). Másik módja, ha az anyagot (varrás nélkül) egy csőre helyezik, majd szorosan számtalanszor körbekötözik, s ezután feltűrik. Végeredménynek egy rakott anyagot kapunk átlós (leginkább csíkozott) mintával. Az arasi (嵐 - あらし) japánul vihart jelent. A minták mindig átlósan helyezkednek el a szöveteken, amely a zápor és az erős vihar érzetét kelti. ^[3]

Itadzsime sibori (板締め絞り)

Az itadzsime sibori olyan technika, melynek alapja a festék taszítása különböző formák létrehozása érdekében. Tradicionálisan, a matériát két fadarab közé fogják, melyeket egy madzag, vagy fonál tart a helyükön. A korszerűbb textilművészek közül némelyik a formákat akrilból vagy plexiüvegből vágja ki és C-satukkal tartja össze azokat. A formák megakadályozzák a festéket abban, hogy az anyag azon részeire folyjanak, melyeket a minták eléréséért lefednek.

Ne-maki sibori (根巻き絞り)

A ne-maki sibori technikában kisebb tárgyakat helyezünk az anyagra, majd azokat körbefogva elkötjük az anyagot. Egyszerű és gyors, ezért is népszerű.