Steiner Fülöp

Steiner Fülöp (Fertőfehéregyháza, 1839. április 28. –‎ Tés, 1900. augusztus 11.)^[1] teológiai doktor, székesfehérvári püspök.^[2][3]

Steiner Fülöp
Született	1839. április 28. Fertőfehéregyháza
Elhunyt	1900. augusztus 11. (61 évesen) Tés
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katolikus pap katolikus püspök politikus
Tisztsége	székesfehérvári katolikus püspök (1890. január 4. – ) a magyar főrendiház tagja (1890. március 11. – 1900. augusztus 11.)
Sírhelye	Szent István-székesegyház
székesfehérvári püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1863. július 25.
Püspökké szentelés	1900. szeptember 8. Esztergom
Szentelők	Simor János (főszentelő) Zalka János (társszentelő) Hornig Károly (társszentelő)
Hivatal	székesfehérvári püspök
Hivatali idő	1890–1900
Elődje	Pauer János
Utódja	Városy Gyula
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Majláth Gusztáv Károly 1897. május 1. Kutrovátz Ernő 1897. május 9. István Vilmos 1899. január 15.
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Steiner Fülöp témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Pályafutása

Olasz származású^[3] édesapját Della Pietrának hívták, ebből a névből csináltak a soproni németek Steinert. Középiskoláit Veszprémben és Győrben végezte. 1856-ban lépett a győri papnövendékek közé, és Simor János győri püspök a bécsi Pázmáneumba küldötte teológiára. 1863. július 23-án szentelték pappá. Káplán volt Mosonban, röviddel azután a győri papnevelő intézet (kisszeminárium) spirituálisa lett. 1867-ben Bécsben teológiai doktor lett; ekkor a győri szeminárium tanárává és a jogakadémián hitszónokká nevezték ki. 1868-ban a bécsi Augustineum tanulmányi igazgatója lett, mely minőségben 1882-ig működött.^[2][3] Ekkor nagyváradi kanonokká és szemináriumi rektorrá nevezték ki,^[3] mint ilyen tovább is tanárkodott; újra szervezte a papnevelői egyházirodalmi iskolát. Áldozatkészségét hirdetik a szeminárium kápolnájának díszes restaurálása, valamint a szegényebb sorsú növendékpapok segélyezése pénzzel és könyvekkel. 1886-ban a Szent István Társulat elnöke lett^[2][3] és közgyűlési beszédeivel általános figyelmet keltett.

Püspöki pályafutása

1890. január 4-én a király székesfehérvári püspökké nevezte ki. XIII. Leó pápa június 26-án erősítette meg. Esztergomban szentelte püspökké szeptember 8-án^[2][3] Simor János érsek;^[3] székét szeptember 14-én foglalta el.^[2][3]

Figyelemmel kísérte a szeminárium életét; papnövendékei közül sokakat külföldi egyetemekre juttatott. Rendszeressé tette a papi lelkigyakorlatokat. Nevéhez fűződik a püspöki palota restaurálása, a püspöki birtokok épületeinek modernizálása, emberhez méltó cselédlakások építése. Tíz éves püspöksége alatt négyszer járt Rómában.^[3]

Vadászaton Holdházy Jánossal, József Ágost és László főhercegekkel

A pápa trónállója, a Szent Tamás- és Szent László társulatok elnöke, a katolikus legényegyletek országos szövetkezetének díszelnöke, a főrendiházban a naplóbiráló és a közjogi bizottság tagja volt. Jelentős szerepe volt a Néppárt létrehozásában, melynek támogatására alapította a Fejér Megyei Naplót;^[2][3] 1894-ben a székesfehérvári katolikus nagygyűlésen mondták ki a párt megalapításának szükségességét.^[3]

A tési püspöki nyaralóban hunyt el, és a Szent István-székesegyházban helyezték nyugalomra.^[3]

Művei

• Immortellen auf den Sarg weiland ihrer Majestät der Kaiserin und Königin Carolina Augusta Wien, 1873
• Egyházi beszéd, melyet Sz. István Magyarország első apostoli királyának ünnepén 1874. aug. 20. Budán tartott. Uo. 1874
• Emlékbeszéd, melyet gróf Cziráky Jánosné, szül. Dezasse Ludowika Erzsébet grófnő, a budapesti központi oltáregyesületnek 1899. jan. 6. elhunyt elnöknője felett mondott. Bpest, 1899
• Egyházi beszédei emellett a Borromaeus című folyóiratban, elnöki megnyitóbeszédei a Szent István-társulat közgyűlésén (1887–1893.) a Kath. Szemlében vannak