Szalay Zoltán (újságíró, 1955)

Szalay Zoltán László (Pásztó, 1955. március 15. –) a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével (polgári tagozat) kitüntetett újságíró, szerkesztő, jogász, a Népújság (Eger), később a Heves Megyei Hírlap újságírója, szerkesztője, ezt követően felelős szerkesztője, majd vezető szerkesztője és lapszerkesztője, jelenleg külsős bűnügyi tudósítója, katonai szolgálata alatt az Igaz Szó munkatársa

Ez a szócikk az 1955-ben született újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Szalay Zoltán (egyértelműsítő lap).

Szalay Zoltán
Született	1955. március 15. (70 éves)[1] Pásztó[1]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	újságíró szerkesztő
Kitüntetései	Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2010)
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Édesanyja (Balogh Gizella tanárnő) nagymamájával (Károly Mária tanítónő) és nagynénjével (Balogh Viktória főiskolai docens) nevelte fel, miután édesapjától (Szalay István általánosi iskolai igazgató) elvált.

Pásztón nőtt fel, a 7. osztályig itt járta az általános iskolát, később Egerbe költözött a család. A 8. osztályt már a IV. számú Jurij Gagarin Általános Iskolában végezte. A Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola biológia tagozatán tanult, és az érettségi vizsgáját is ebben az intézményben tette le. A biológián kívül a magyar, a történelem, a sport és az ének-zene állt hozzá igazán közel.

Középiskolás éveiben sportolt: az Egri Dózsa utánpótlás-csapatában volt kapus, ezen kívül kosárlabdázott is. Bassó Annamária zongoratanár tanítványaként hét évig zongorázni tanult.

Az újságírás iránti érdeklődése a középiskola 2. évében kezdődött, ekkor már verseket, novellákat írt. A Népújság (Eger), ma Heves Megyei Hírlap szerkesztősége 1971-ben tette meg a lap középiskolai tudósítójának. Az első cikke A Kodály Daloskör Galántán címmel jelent meg, amely sajtóműfaját tekintve portré volt. Ezután nyaranta dolgozott a szerkesztőség alkalmazásában.

Két esztendővel később, 1973-ban egyetemi előfelvételisként 11 hónapig Kalocsán teljesített katonai szolgálatot. Ugyanebben az évben felvették a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára (ma Szegedi Tudományegyetem). Tanulmányait itt 1974-ben kezdte meg. Ez év szeptemberétől 1977 februárjáig nappali tagozatos volt, később esti tagozaton folytatta a tanulmányait, mivel azzal párhuzamosan a Szegedi Egyetem című kéthetente megjelenő lapnak lett az újságírója. Ekkor már minden sajtóműfajban írhatott. Az általa is szervezett jogászvetélkedőn többek között első Grosics Gyula magyar válogatott futballkapussal készített interjút. A Szegedi Egyetem felelős szerkesztője, dr. Szabó Magdolna ajánlotta neki a nemes újságírói feladatot, és két és fél évig dolgoztak együtt. Ebben az időszakban is megmaradt a kapcsolata az egri Népújság szerkesztőségével, az egyetemi évek nyarán ugyanúgy írt a lapba, mint a középiskolai esztendőiben. Jogi diplomáját 1980-ban szerezte meg, cum laude minősítéssel.

Ezután a Magyar Újságírók Országos Szervezeténél (MÚOSZ) 1982-ben belpolitikai újságíró-oklevelet szerzett. Újságírói pályafutása 1979 és 2023 között tartott, ez utóbbi évben vonult nyugdíjba, ám azóta is ír, külsős újságíróként dolgozik, a Kéklámpások nyomában című oldalt szerkeszti, írja, olykor pedig kedvenc területén, a bűnügyön kívül más témájú cikkeket is ír.

Díjai, kitüntetései

^[forrás?]

• Sajtó Az Ifjúságért, Kiváló munkáért miniszteri kitüntetés (1991)
• Közbiztonságért Díj; II. fokozat (1991)
• Honvédelmi Emlékérem; II. fokozat (1991)
• Petőfi-díj (1993)
• Gyurkó Géza-díj (1998 és 2010)
• Heves Megyei Rendőr-főkapitányságtól díszkard (1991)
• A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat)^[2]

Egyéb tevékenységek

Sokáig az Európai Üzleti Szakközépiskola és Gimnázium óraadó tanára volt: leendő újságírókat oktatott; sajtóműfaj-ismereteket és jogot tanított. A Népújság és a Heves Megyei Hírlap gyakornokait szintén képezte.

Saját szerkesztésű kiadványai: Firtató, VIT-Vágta, Heves Megyei Almanach, Rendőr-kék