Szamoskér

Szamoskér község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Mátészalkai járásban.

Szamoskér
Szamoskér címere Szamoskér zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás	Mátészalkai
Jogállás	község
Polgármester	Soós Endre (független)[1]
Irányítószám	4721
Körzethívószám	44
Népesség
Teljes népesség	372 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	41,92 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	9,71 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 01′, k. h. 22° 25′48.016666666667, 22.416666666667
Szamoskér Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Szamoskér weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamoskér témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ez a szócikk Szamoskér szól. Hasonló címmel lásd még: Kér (egyértelműsítő lap).

Fekvése

A Szatmári-síkságon fekszik, a Szamos folyó bal partján, a megyeszékhely Nyíregyházától mintegy 78 kilométerre keletre.

A szomszédos települései: észak felől Kérsemjén, kelet felől Nábrád, dél felől Tunyogmatolcs, északnyugat felől pedig Szamosszeg.

Megközelítése

Csak közúton érhető el, Tunyogmatolcs vagy Szamosszeg érintésével, mindkét irányból a 4120-as úton. Az ország távolabbi részei felől a 491-es főúton közelíthető meg a legegyszerűbben, tunyogmatolcsi letéréssel.

Története

Szamoskér (Kér) Árpád-kori település. Nevét 1292-ben említette először oklevél Keer néven.

1292-ben Keer (Kér), a Balogsemjén nemzetségből származó Ubul fia (Kállay) Mihály fiainak Szamos menti, annak bal partján fekvő birtoka volt.

A birtokot IV. László király halála után egy időre a Borsa nemzetségből származó Tamás fia (Kopasz) Jakab, majd az Aba nemzetségbeli Omode nádor, később pedig a Kaplon nemzetségből származó Gelénesi Jakó fia András szerezte meg.

1307-ben Ottó király visszaadta Kér birtokot Ubul fia Mihály ispán fiainak, István mesternek és testvéreinek.

1319-ben Mihály fia István mester rokonai osztoztak meg Kér birtokán.

1427-ben Keer a Szamos túlsó partján vele szemközt fekvő Kérsemjénnel együtt a Kállay család ősi birtokai közé tartozott.

1427-ben Zsigmond király a Kállay család tagjainak uj adományt adott rá, de egy részére a Zudar nembeliek is igényt támasztottak.

1494-ben a falunak már állt Szentháromság tiszteletére szentelt fatemploma is.

1548-ban Dobó Ferenc és Domokos is birtokrészt szereztek itt.

1910-ben 501 magyar lakosa volt. Ebből 33 római katolikus, 418 református, 42 izraelita volt.

A 20. század elején Szatmár vármegye Fehérgyarmati járásához tartozott.

A Kér a Szamos gyakori áradásai miatt sokat szenvedett, ezért többször is változtatta helyét.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Bíró László (független)^[3]
• 1994–1998: Tóth Sándorné (független)^[4]
• 1998–2002: Tóth Sándorné (független)^[5]
• 2002–2006: Tóth Sándorné (független)^[6]
• 2006–2010: Tóth Sándorné (független)^[7]
• 2010–2014: Teremi László (független)^[8]
• 2014–2019: Teremi László (Fidesz-KDNP)^[9]
• 2019–2024: Soós Endre (független)^[10]
• 2024– : Soós Endre (független)^[1]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között:

Lakosok száma	398	414	400	394	369	390	372
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

2001-ben a község lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[11]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,9%-a magyarnak, 6,7% cigánynak mondta magát (5,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 4,4%, református 76,9%, görögkatolikus 1%, felekezeten kívüli 8% (9,8% nem válaszolt).^[12]

2022-ben a lakosság 81,3%-a vallotta magát magyarnak, 8,4% cigánynak, 0,8% ukránnak, 0,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (17,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 0,8% volt római katolikus, 44,4% református, 1,9% görög katolikus, 2,2% egyéb keresztény, 18,4% felekezeten kívüli (31,4% nem válaszolt).^[13]

Nevezetességei

A református templom, mely a vármegyében egyedi építészeti stílusban épült. Sokan Napóleon-kalaphoz, mások viszont egy hal alakjához hasonlítják.^[forrás?]