Szegő Júlia

Szegő Júlia (írói álnevei: Dobó Júlia (ez egyben a leánykori neve is), Donáth Irén, Dózsa Ilona, sz. j.; Beregszász, 1893. április 19. – Kolozsvár, 1987. november 7.) magyar népdalgyűjtő, zenei szakíró. Dobó Ferenc testvére, Szegő György anyja.

Szegő Júlia
Életrajzi adatok
Született	1893. április 19. Beregszász
Elhunyt	1987. november 7. (94 évesen) Kolozsvár
Sírhely	Házsongárdi temető
Gyermekei	Szegő György
Pályafutás
Hangszer	énekhang
Tevékenység	népdalgyűjtő, zenei szakíró
Sablon Wikidata Segítség

Életútja

Beregszászi származású, de mind aktív, mind nyugdíjas éveit elsősorban Kolozsváron töltötte. Budapesten, a Zeneakadémián tanult (1932), itt többek között Kelen Hugó és Popper Irma voltak a tanárai. Később a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen a lélektan–szociológia szakon is diplomát szerzett (1948). Zenei pályájának megkezdéséig a kolozsvári Lepage könyvkereskedés alkalmazottja volt, 1932–44 között szabadfoglalkozású énekesnőként egy új előadói nemzedék képviselője: Magyarországon, Dániában, Hollandiában is járt előadókörutakon. Műsoraiból a Pátria Lemezgyár sorozatot készített. 1944–48 között a kolozsvári Zenekonzervatórium, azután a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, a bukaresti Folklórintézet, majd a Román Akadémia kolozsvári fiókja munkatársaként dolgozott nyugdíjazásáig (1957).

Szakírói munkássága

Első írásait a két világháború közötti erdélyi sajtó, mindenekelőtt az Ellenzék és a Korunk közölte. Az előbbiben jelent meg Bartók Béla műve iránti későbbi érdeklődése előzményének tekinthető beszélgetése a népdalgyűjtő-zeneszerzővel („Menteni kell a tűnő kelet-európai dallamkincset.” Ellenzék, 1936/236). Később a Korunk új folyama, a Dolgozó Nő, Utunk, Igazság közölte írásait. A negyvenes évek végétől, akkor még magánkézben lévő dokumentumok alapján, hozzákezdett Bartók Béla erdélyi tevékenységének kutatásához. Ennek első eredménye a népzenekutató Bartók Béláról írott könyve volt (1955), amelyet további Bartók-könyvek követtek. Részt vett az 1950-es évek első felében a moldvai csángó népdal- és balladakutatásokban és a Moldvai csángó népdalok és népballadák (Bukarest, 1954) sajtó alá rendezésében (Faragó Józseffel és Jagamas Jánossal).

Főbb művei

• Bartók Béla, a népdalkutató (Bukarest, 1956)
• Daloljunk (Bukarest, 1956)
• Kötöttem bokrétát. 150 népdal (Sebestyén Dobó Klárával, Bukarest, 1958)
• Bartók Béla élete (Bukarest, 1964)
• Embernek maradni. Bartók Béla életregénye; 3. bőv. kiad.; Kriterion–Zeneműkiadó, Bukarest–Bp., 1970
• Cantata profana. Romanul vieţii lui Bartók (G. Sbârcea fordításában, Bukarest, 1972)
• Embernek maradni. Bartók Béla életregénye (Bukarest, 1965; új kiadása Budapest, 1981)
• A két Mozart hétköznapjai (Budapest–Bukarest, 1980)
• Ismeretlen moldvai nótafák. Csángófalvak énekközlőinek szöveg- és dallamkincse; gyűjt. Szegő Júlia, vál., szerk. Tari Lujza, bev. Rajeczky Benjamin; Európa, Bp., 1988

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.

További információk

• Szilágyi Júlia: Bartók élete. Dolgozó Nő, 1965/3.
• László V. Ferenc: Népszerű Bartók-életrajz. Utunk, 1965. február 5.
• Herédi Gusztáv: Szegő Júlia nyolcvanéves. Korunk, 1976/5.
• László Ferenc: Szegő Júlia – 80. Művelődés, 1976/6.
• Szőcs István: Biztatás a munka sója. Utunk, 1983. április 1.

Kapcsolódó szócikkek

• Zeneírás Erdélyben

• Zeneportál
• Erdély-portál
• Kolozsvár-portál