Szent Flórián

Szent Flórián (240 körül – 304. május 4.) keresztény vértanú, a tűzoltók védőszentje.

Szent Flórián
Szent Flórián szobra Pécsen
vértanú
Születése
240 körül Aelium Cetium, Római Birodalom (ma: Ausztria)
Halála
304. május 4. Laureacum, Római Birodalom (ma: Ausztria)
Tisztelete
Egyháza	Kereszténység
Tisztelik	Római katolikus egyház Ortodox kereszténység
Ünnepnapja	május 4. lorch
Jelképei	kézi dézsa, amelyből egy égő házra vizet önt, ritkán malomkő, égő ház, lándzsa, sas, zászló
Védőszentje ennek	tűzoltók, pékek, sörfőzők, kéményseprők, fazekasok, kovácsok, Linz, Krakkó, Felső-Ausztria
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Flórián témájú médiaállományokat.

Szent Flórián oltára az egri minorita templomban

Szent Flórián-freskó Weingartenben

Élete

A 3. század második felében élt, ekkor vette fel a keresztény hitet. Magas rangú katonatisztek leszármazottjaként egy római légióban századosként szolgált. A kor a kereszténység szempontjából viszonylag békében telt, Flórián békésen vett búcsút a hadseregtől. Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban azonban újra kitört a keresztényüldözés. Amikor ő tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch an der Enns) fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett. A városba érkezése előtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták, és bíróság elé állították. Egykori katonatársai vitték a bíró elé. Büntetésként megbotozták, és arra ítélték, hogy kővel a nyakában az Ennsbe dobják. A kivégzést 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt. Holttestét egy Valéria nevű özvegy temette el.

Tisztelete

Sírja felett templomot építettek, amelyet a bencések, majd a lateráni kanonokok gondoztak, körülötte híres kegyhely épült ki. Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Lengyelországban terjedt el, gyakori még Szlovénia és Horvátország területén, ahol ma is szokás főként a vidéki tűzoltószertárak épületét Szent Flóriánt ábrázoló festménnyel ellátni. Árvizek és tűzvészek ellen védő szent, délnémet és osztrák területeken szokás volt a család egyik fiúgyermekének a Flórián nevet adni, a szent tisztelete által a ház védelmét remélve a tűzvésztől. A tűzoltók, a kéményseprők, valamint Linz, Felső-Ausztria és Krakkó védőszentje.

Kezdetben az árvizek ellen kérték segítségét. A hagyomány szerint ifjúkorában imádságára kialudtak egy égő ház lángjai, ennek hatására a 15. század végén már inkább elsősorban a tűzzel hozták kapcsolatba.

Tisztelete Magyarországon a középkor végén Szepes vármegye németlakta vidékein kezdődött, majd a 17. században terjedt el általánosan.

1999 óta ünnepnapján, május 4-én tartják a tűzoltók világnapját.^[1]