Szerb luc
növényfaj From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A szerb luc (Picea omorika) a lucfenyő (Picea) nemzetség Omorika fajsorának névadó faja
Remove ads
Remove ads
Származása, elterjedése
Szerbia és Bosznia határvidékén a Drina völgyében, viszonylag kis területen (a folyó középső és felső folyásán) endemikus. Sokfelé, így Magyarországon is a parkokban ültetik szálanként, díszfenyőnek.
Megjelenése, felépítése
Keskeny, kúp alakú, néha majdnem oszlopos, 20–30 méter magasra növő fa. Ívesen felfelé hajló ágai rövidek, ezért a koronája karcsú, helyigénye viszonylag csekély. Hosszú hajtásai lecsüngenek.
Szúrós tűleveleinek a felső oldala fényes zöld, a fonákjukon viszont két ezüstös sztómacsík fut végig, emiatt lombja távolról ezüstös színhatású.
Tojás alakú, 3–6 cm-es, lecsüngő tobozai éretlenül sötétlilák, éretten fahéjbarnák.
Remove ads
Életmódja, termőhelye
Gyorsan nő; 3–5 éves kora után évente akár egy métert is. A növekedési időszak május közepétől július végéig tart. Hamar termőre fordul, ami fokozza díszítő hatását.
Rendkívül edzett, a betegségeknek és kártevőknek ellenálló fenyő — a lucfenyő gubacstetű (Sacchiphantes abietis) sem károsítja.
Alapvetően a nedves és savanyú földet kedveli, de a legtöbb talajon megél, még ha az meszes is. Nem fagyérzékeny, és a szárazságot is jól tűri.
Felhasználása
Európában ez a leggyakrabban ültetett díszfenyő. Télálló. A hó lepereg róla, ezért ágai nagy havazások után sem törnek. Jóformán bármilyen talajon megél; a szelet, az aszályt és a száraz levegőt károsodás nélkül elviseli, és a fenyőgubacstetűre sem érzékeny. Kiskertekben sem növi ki a helyet.
Források
- Fenyőcentrum: Szerb luc
- Miskolc Városi Vadaspark tájékoztatója
- Picea omorika - Szerb lucfenyő
- Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 52. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads