Szilveszter (ünnep)
újév előtti nap, az év utolsó napja From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A szilveszter a Gergely-naptár szerinti naptári év utolsó napja, az újév előestéje, a karácsonyi időszak hetedik napja. Sok országban családi összejövetelekkel, evéssel-ivással, különféle rendezvényekkel és tűzijátékokkal ünneplik; egyes keresztény templomokban szilveszter éjszakáján virrasztási szertartás van. Elnevezését onnan kapta, hogy ezen a napon van Szent Szilveszter pápa ünnepe a katolikus egyházban.
Magyarországon a szilveszter nem munkaszüneti nap.[1]
Remove ads
Dátuma
Évbúcsúztató-évköszöntő ünnepségeket már az ókori mezopotámiaiak és egyiptomiak is tartottak.[2] Az év kezdetének napja kultúránként és korszakonként változott; a középkori Európa legtöbb országában március 25-e honosodott meg újév napjaként annak vallásos jelentősége miatt (Gyümölcsoltó Boldogasszony), bár nem rendeztek ünnepségeket, mert az ilyeneket pogány dolognak tekintették.[3] 1582-ben, XIII. Gergely pápa naptárreformjával január 1. lett az általánosan elfogadott dátum, így az év utolsó napja december 31-ére került.[2]
Remove ads
Elnevezése
December 31-e I. Szilveszter pápa ünnepe, így az 1582-es naptárreform után több kultúrában – köztük a magyarban – Szilveszter napjának, röviden szilveszternek nevezik az év utolsó napját. Szilveszter 314 és 335 között volt a katolikus egyház feje, pápaságának egyik jelentős teendőjeként megszervezte az egyházi életet Rómában. A történettudomány által nem igazolt középkori legendák szerint meggyógyította, megtérítette, és megkeresztelte Nagy Konstantin császárt.[4]
A köznyelvben általában más kultúrák évének utolsó napját is „szilveszternek” nevezik, még akkor is, ha az nem december 31-ére esik (például „kínai szilveszter”),[5] vagy nem ismerik Szent Szilveszter ünnepét (például „japán szilveszter”).[6]
Remove ads
Szokások, ünneplés
.jpg)
Az óévet búcsúztató zajos mulatságokat az ókori római szaturnáliák leszármazottjának tekintik, melyeket lakoma, lármázás, dorbézolás jellemeztek. A szaturnáliák pogány szokását a középkori Franciaországban támasztották fel a január 1-e körül tartott „bolondok ünnepe” (festum fatuorum) képében, mely A párizsi Notre-Dame regényben is nagy szerepet kap. Az ilyen ünnepségeket az egyház a 15. században hivatalosan betiltotta, de továbbéltek a néphagyományban.[7] A babonák szerint az óév esti zajkeltés, lármázás elűzi a felhalmozódott gondokat, bajokat, és az év sötét időszakában lesben álló gonosz szellemeket. Ennek modern megfelelője a zajos tűzijáték.[8]
A szilveszteri szokások, hiedelmek nagy része az évkezdettel kapcsolatos, és a régi és új évet jelképesen elválasztó praktikákkal jár. A gonoszűző zajkeltés mellett Európa-szerte ismert szokások a téltemetés, bálok, szerelmi-, halál-, és időjóslások.[9][10] Számos ember családi összejövetelekkel, bulikkal ünnepli óév estéjét. Népszerű, hagyományos szilveszteri étel a virsli, sonka, hurka, kocsonya, pogácsa, valamint a lencse. Ajánlott a pogácsa fogyasztása, nem ajánlott a malac. Újévkor ajánlott a lencse, malac, korhelyleves.[11] Mások templomi szertartásokon vesznek részt. A városok fő terein tömegrendezvényeket szerveznek, az újév előtti másodperceket gyakran visszaszámlálás kíséri, ezt követik az újévi, pezsgős köszöntések.[12]
Szilveszter estéjén gyakori az újévi fogadalomtétel, amelynek során az emberek megfogadják, hogy betartanak vagy elérnek bizonyos dolgokat a következő év során (például több testmozgás, egészségesebb étrend, takarékoskodás, leszokás a dohányzásról).[13] Az újévi fogadalomtétel szokása is az ókorra nyúlik vissza: már a régi babilóniaiak és rómaiak is gyakorolták, majd később a keresztények is átvették ezt a világi szokást.[14]
Magyar népi hagyományok
A szilveszteri hagyományok legtöbbje a jövendöléssel és bőségvarázslással kapcsolatos:
- Népszerű a zajkeltés, „gonoszűző zajcsapás”, „gulyafordítás”: főként éjfél körül lármáztak ostorral, kolomppal, dudálással, bádogdarabok összeütésével. Egyes helyeken mondákat is fűztek a szokáshoz, például török támadások emlékéhez kötik.[15]
- A téltemetés az óévet jelképező bábu elásása vagy elégetése, vagy pedig egy öregembernek öltöztetett legény kiűzése a faluból.[16]
- Elterjedt szokás volt a kántálás, jókívánságokkal házról házra járás. Ezt egykoron felnőtt férfiak űzték, később fiatalok és gyermekek, a 20. század dereka óta pedig főleg a cigányok adománykérő szokása.[15]
- A férjezetlen lányok jövendőbelijük kilétét, nevét, társadalmi helyzetét jövendölték meg gombócfőzéssel, pogácsasütéssel, ólomöntéssel. Ismert volt a halál- és az időjóslás is.[15]
Más országokban
- Főleg az angolszász országokban népszerű ünnepi díszítés a fagyöngy, melynek téli ünnepekkel való társítása még a pogány korból származik. Egy újabb keletű hagyomány szerint a szerelmesek fagyöngy alatt kell csókot váltsanak.[17]
- Spanyolországban és latin-amerikai országokban minden egyes éjféli harangszókor bekapnak egy-egy szőlőszemet, hogy szerencsés új évük legyen.[18]
- Olaszországban az emberek kidobálják a régi, felesleges dolgokat az ablakon, így számolva le az óévvel. Egyes helyeken cserépedényeket törnek össze, így ijesztve el a sötét lelkeket. Hagyományos szilveszteri étel a lencse és csülök.[19]
- Oroszországban szilveszterkor állítanak „újévi fát" (Novogodnaja jolka), és Fagy apó (Gyed Moroz) ezen az éjfélen ajándékozza meg a gyermekeket. Hagyományos étel a hering és saláta. Az óhitű ortodoxok január 14-én ünneplik az újévet.[20]
- Az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb szilveszteri buliját a Times Square-en tartják; az év utolsó percében egy kristálygömböt engednek le az egyik épület tetejéről.[21]
- A kelet-ázsiai kultúrákban, például Kínában megtartják ugyan a Gergely-naptár szerinti szilvesztert, azonban a holdnaptárt követő holdújév sokkal fontosabb ünnepnek számít.[22]
Remove ads
Jegyzetek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads