Tóth László (író)

Tóth László (Budapest, 1889. december 22. – Vác, 1951. szeptember 13.) író, publicista - világi katolikus újságíró.^[1]

Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Tóth László (egyértelműsítő lap).

Tóth László
Tíz esztendő. Magyarország 1918-tól 1928-ig. 1. 1929.
Született	1889. december 22. Budapest
Elhunyt	1951. szeptember 13. (61 évesen) Vác
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	író újságíró
Sablon Wikidata Segítség

Pályafutása

Édesapja Tóth Imre színművész, a Nemzeti Színház és a Színművészeti Akadémia igazgatója, nagyapja Tóth József jellemszínész volt. A Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló-Főgymnasiumban^[2] érettségizett 1908-ban,^[3] majd Jénában és Párizsban is tanult, de Budapesten avatták jogi doktorrá, ahol előbb az Egyetemi Kör, később a tanulmányi bizottság elnöke volt.

1913-tól a Budapesti Hírlap párizsi levelezőjeként dolgozott, ezt követően számos lap (mint az Esti, 8 órai Újság, Pesti Tőzsde) munkatársa is volt. Álneve és betűjelei: Pongor Bálint; -hó; (-hó); -th; (-thl-); (t.l.).

1936-ban a Magyar Országgyűlés hírlaptudósítói szindikátusának elnöke, a politikai rovat vezetője és testületének tb. tagja. Ugyanebben az évben a vatikáni nemzetközi katolikus sajtó világkiállítás előkészítésének szerves résztvevője, 1937-1938 között a budapesti 34. Eucharisztikus világkongresszus sajtóirodájának vezetője, 1937-ben kormányfőtanácsos volt. 1922 és 1944 között felelős szerkesztője volt a klerikális-legitimista Nemzeti Újságnak, melyben a vezércikkeket is ő írta. Írásban szembetűnik korának hivatalos katolikus egyházpolitikája, annak minden sajátos ellentmondásos jellemzőivel. A Magyar Újságírók Egyesületének elnöke és a Katolikus Újságírók Pázmány Egyesületének főtitkára, majd alelnöke volt. A brüsszeli, marseille-i és római katolikus sajtó világkongresszuson a magyar katolikus újságírást képviselőjeként vett részt. A Bazilika Egyházközség alelnöke, a Felső Budai Katolikus esperesi kerület világi elnöke.

Az 1945. január 27-én alakított Magyar Újságírók Országos Szövetsége nem igazolta, ezután hivatásában mellőzték. 1948 decemberében letartóztatták, 1949-ben pedig a Mindszenty-perben hetedrangú vádlottként hűtlenség (kémkedés) vádjával tízévi fegyházbüntetésre ítélték. Két évvel később agyszélhűdést kapva^[4] halt meg a váci fegyházban.

Művei

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ-jának repozitóriumában

• A pénztáros^[5] (1938)
• Májusfa^[6] (verses színjáték, bemutató: Nemzeti Színház, Bp., 1923);
• Különös kérő^[7] (regény, 1930);
• Ami erősebb nálunk^[8] (regény, 1934);
• A tehetségtelen^[9] (regény, 1935);
• Magányos jegenye^[10] (regény, 1940);
• Arcélek az újságpapiroson^[11] (cikkek, 1942);
• Tavaszi síp meg a többi^[12] (1942);
• Pénztár 9-2-ig^[13] (1938);
• Üzenetek a világba^[14] (elbeszélések, Bp., 1941)

További művei

• Magyar vártán (cikkek, 1941);
• Májusi szivárvány (regény, 1931);
• Versek (1922)