Tallián Tibor

(1946–) magyar zenetörténész From Wikipedia, the free encyclopedia

Remove ads

Tallián Tibor (született: vizeki és bélaházi báró Tallián Tibor Béla Miklós) (Salzburg, Ausztria, 1946. április 12. –) Széchenyi- és Erkel Ferenc-díjas zenetörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Zenetudományi Intézete és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa.

Gyors adatok

Tudományos tevékenysége kimagasló különösen Bartók Béla életműve, a 20. századi zene, illetve a magyar operatörténet kutatása terén. Kiváló zenetörténész, -kritikus és oktató.

Remove ads

Családja

A dunántúli római katolikus nemesi származású vizeki Tallián család bárói ágának a sarja. Apja vizeki és bélaházi báró Tallián Tibor Jenő (1920-2014), anyja krasznarécsei dr. Mártonffy Mária (1919–1996).[2] Apai nagyszülei vizeki és bélaházi báró Tallián Jenő (1894–1926), cs. és kir. 9. sz. huszárezred tartalékos hadnagya, földbirtokos[3] és taktaharkányi báró Harkányi Erzsébet (1901–1942) voltak. Az anyai nagyszülei krasznarécsei Mártonffy Miklós (1877–1944), budapesti felsőkereskedelmi iskolai igazgató, és Schmidt Zelma voltak.[4] Apai dédapja vizeki és bélaházi báró Tallián Béla (1851–1921), Torontál vármegye alispánja, Somogy, Békés és Csongrád vármegyék főispánja, 1911. december 13.-án bárói címet és a "bélaházi" nemesi előnevet szerezte I. Ferenc József magyar királytól; apai dédanyja vizeki és bélaházi báró Tallián Béláné varadiai Baich Mária (1864–1932) volt.

Remove ads

Élete, munkássága

1964 és 1969 között a Zeneakadémia zenetudományi szakán Bartha Dénes, Kroó György és Szabolcsi Bence tanítványa. A végzés után a Zeneakadémia könyvtárának volt munkatársa. 1971–72-ben a Szabolcsi Bence ajánlására elnyert Herder-ösztöndíjjal a Bécsi Egyetemen tanult. Hazatérve az MTA Zenetudományi Intézetének lett munkatársa, 1995-től főmunkatársa és igazgatóhelyettese, 1998-tól 2011-ig igazgatója, 2016-tól professor emeritusa. 1973-tól óraadó tanár, 1976-tól tanársegéd, adjunktus, docens, majd 1998-tól egyetemi tanár a Zeneakadémián. 1997 és 2002 között vezette a zenetudományi tanszéket. 1993 és 2008 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Művelődéstörténeti Tanszék docense. 1994-ben lett a zenetudomány kandidátusa, majd 2013-ban az MTA doktora. 2016-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2022-ben rendes tagjává választották, az MTA Zenetudományi Bizottságának tagja.

Pályája kezdetén Bartók Béla életműve állt kutatásai középpontjában. 1981-ben megjelent átfogó Bartók-életrajza utóbb angol, német és szlovák nyelven is megjelent. 1983-ban kiadott Cantata profana – az átmenet mítosza című tanulmányában a zenemű szövegéül szolgáló román kolindát beavatási szertartásként, végső soron passióként értelmezi. 1983-ban az Amerikai Egyesült Államokban gyűjtötte össze Bartók Béla amerikai éveinek sajtóvisszhangját, amely 1988-ban magyar fordításban Bartók fogadtatása Amerikában 1940–1945 címmel, majd a dokumentumok eredeti nyelvén, angolul 2017-ben jelent meg (Béla Bartók's reception in the United States 1940-1945).

Bartók-kutatásaival párhuzamosan az 1970-es évek második felétől Berlász Melindával együtt átfogó feltárást végzett az 1945 utáni magyar zenetörténet tárgykörében. A levéltári dokumentumok közreadása után (Iratok a magyar zeneoktatás történetéhez, 1945–1956, Iratok a magyar zeneélet történetéhez 1945-1956, I-II.) 1991-ben Magyarország hangversenyélete 1945–1958 címmel monográfiát adott ki, majd 2014-ben a Magyar képek. Fejezetek a magyar zeneélet és zeneszerzés történetéből című tanulmánykötetben vizsgálta az 1940 és 1956 közötti időszak politikai körülményeinek hatását a zeneszerzésre. 1988-tól 1990-ig Alexander von Humboldt ösztöndíjjal az akkori Nyugat-Berlinben kutatott, ahol többek között a 20. századi totalitárius rendszerek zenei ideológiáját tanulmányozta.

Az 1990-as évektől kezdve figyelme a magyar opera 19. századi története felé fordult: levél- és kottatári vizsgálódásai nyomán alapító főszerkesztőként útjára indította az Erkel Ferenc Operáinak Kritikai Kiadása című kottakiadvány-sorozatot[5], és 2015-ben megjelentette a Nemzeti Színház operatársulatának 1837 és 1849 közötti éveit tárgyaló Schodel Rozália és a hivatásos magyar operajátszás kezdetei című monográfiáját.

Közírói munkásságának számottevő részét teszi ki az 1974 óta folyamatos zenekritikai tevékenysége. Esszéiben behatóan elemzi a kortárs magyar operai termést. Folyóiratokban megjelent tanulmányainak egy része 2006-ben Operaország címmel kötet formában is napvilágot látott.

Remove ads

Könyvei

  • Bartók Béla. Bp., 1981 (bővített kiadása: Bp., 2016; angolul: Béla Bartók. The Man and His Work. Bp., 1981; németül: Béla Bartók. Sein Leben und Werk. Bp., 1988; szlovákul: Béla Bartók. Bratislava, 2014)
  • Cantata profana. Az átmenet mítosza. Bp., 1983
  • A budapesti Operaház száz éve. Bp., 1984 (Gelencsér Ágnessel, Körtvélyes Gézával Staud Gézával, Székely Györggyel)
  • Iratok a magyar zeneoktatás történetéhez, 1945–1956. Bp., 1984 (Berlász Melindával)
  • Iratok a magyar zeneélet történetéhez 1945–1956. Bp., 1985 (Berlász Melindával)  
  • Bartók fogadtatása Amerikában 1940-1945. Bp., 1988 (angolul: Béla Bartók's Reception in the United States 1940-1945. Bp., 2017)
  • Bartók Béla önmagáról, műveiről, az új magyar zenéről, műzene és népzene viszonyáról. Bp. 1989
  • Magyarországi hangversenyélet 1945-1958. Bp., 1991
  • Musik in Ungarn. Zeiten, Schicksale, Werke. Bp., 1999
  • Operaország. Kísérletek a magyar operajátszásról 1994-2005. Pécs, 2006
  • Magyar képek. Fejezetek a magyar zeneélet és zeneszerzés történetéből 1940–1956. Bp., 2014
  • Schodel Rozália és a hivatásos magyar operajátszás kezdetei. Bp., 2015
  • A teljes publikációs lista itt elérhető.

Díjai, elismerései

Jegyzetek

Források

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads
Remove ads